Kategória: Evangélium

Mi mit tegyünk? – kérdezhetnénk. Adventi utunkon, az öröm vasárnapján kezdjük az önvizsgálatnál: mekkora kihatással van keresztségem hétköznapi döntéseimre? Áldás van munkámon, családomon? Megrendültem már valaha bűneim miatt? Kértem Istentől bocsánatot?

Miközben öregszünk és kopunk, folytonosan döntéshelyzetben vagyunk: most van lehetőségünk jót tenni és a rosszat elutasítani. Most kell utat építenünk, hogy gyermekeinknek és az Istentől távol állóknak legyen min járniuk. Ne a magunk útját építgessük, a másokét keresztezve, hanem az Úrét.

Ha valódi tanítványai vagyunk Krisztusnak, folytonos várakozásban és készenlétben élünk. Így emelt fővel állhatunk eléje, mert nemcsak ítélő bíránkra, hanem a minket szeretetből megváltó Emberfiára ismerhetünk benne. Ez az ugrásra kész felelősségtudat indítson adventi készületünkben.

Krisztus királysága szembesít igazi énünkkel: hová akartunk tartozni? Kinek akarunk szolgálni: átengedjük-e életünket Isten uralmának? Mert nem lehet két úrnak szolgálni. Bensőnkben, szívünkben csak Jézus lehet az egyetlen úr, aki út, igazság, élet.

Gyorsan változó világunkban biztos pontot keresünk, amire életünket alapozhatjuk. Az újszerűnek tűnő elméletek folyamában maradandó igazságokat keresünk, amelyekhez igazodhatunk.