Minden évben, december 8-a és 29-e között, gyakran erős fagyok és havazások közepette különös jelenség ismétlődik az itáliai Bra városában: virágba borulnak a fák a Szűzanya jelenésének helyén. A fák, amelyeknek csak tavasszal kellene virágozniuk…
Egy csodás jelenés története
1336. december 29-én egy várandós fiatalasszony, Egidia Mathis a Bra melletti (szerk.: a település mintegy 50 km-re, délre található Torinótól: link) Szűz Mária-szoborhoz indult imádkozni, amikor a sűrű növényzet mögül váratlanul két katona vetette rá magát. Menekülni próbált, helyzete azonban reménytelennek tűnt támadóival szemben. Rémületében a Szűzanyához fordulva segítségért esedezett. Hirtelen erős, vakító fény tört elő a szobor irányából, a katonák ezért nyomban futásnak eredtek. Egidia ekkor egy „méltóságos matrónát” látott maga előtt, aki derűs mosolyával hamar megnyugtatta az állapotos asszonyt. A csodás jelenés végén Egidiánál nyomban megkezdődtek a fájdalmak, megindult a szülés, s így maga segítette világra gyermekét, miközben körülötte virágba borultak a szobrot, illetve a jelenés helyét övező fák. Kabátjába csavarta a csecsemőt, és a legközelebbi házhoz rohant segítségért.
A város lakosságának figyelmét természetesen rögtön felkeltette a különös eset, a hír futótűzként terjedt. Tömegesen keresték fel a jelenés helyszínét, s az emberek imádkozni kezdtek. A történet hitelességét a téli hideg dacára váratlanul virágot hozó szobor körüli kökényesek bizonyították a számukra.
A csodás módon kivirágzó kökénybokrok közelében emelték fel később a Madonna dei Fiori – Virágos Szűzanya – zarándoktemplomot.
A hétköznapi kökénybokrok
Immár közel hétszáz esztendeje, a virágzó fák csodája azóta is minden évben megismétlődik, természetesen felkeltve a kutatók figyelmét is. A „botanikai rendellenesség” okaira számtalan vizsgálattal és kísérlettel igyekeztek és igyekeznek ma is fényt deríteni.
A cserjék Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén (december 8-án) kezdenek virágozni, s a virágzás egészen a jelenés napjának az évfordulójáig (december 29-éig) tart. Bár Olaszországnak ezen a részén gyakorta nappal is fagypont alá süllyed a hőmérséklet ebben a téli időszakban, a virágok még sosem fagytak el.
A jelenés helyén növekvő kökénycserje (Prunus spinosa) Európa-szerte honos; erdőszéleken, bozótos helyeken, legelőkön találjuk meg hazánkban is. Az átlagosan 1—2m magasra megnövő vad, nemesítetlen szilvaféle termése kékes színű, kerek, 1-1,5 cm átmérőjű, mely fanyar, savanykás ízéről ismert (hazánkban lekvár vagy pálinka alapanyagaként is felhasználják). A tövisfa néven is ismert növény virágzása március végére, áprilisra tehető.
Kutatások szerint a Madonna dei Fiori templom körüli kökénybokrok semmiben sem térnek el a térség más részein található társaiktól, de a talaj összetételében, a területet esetlegesen érő geofizikai, elektromágneses vagy klimatikus hatások tekintetében sem állapítottak meg érdemi eltérést, amely esetleg magyarázatot adhatna a korai virágzásra. Különös, téli virágzásukat leszámítva tehát semmiben sem térnek el a környék többi, szokványos kökénycserjéétől. A Torinói Egyetem tudósai „ravasz” kísérletet is végeztek; máshonnan származó kökénybokrokat ültettek el a szobor közelében, ám az idegen cserjék nem hoztak virágot télidőben.
„Kutatóként azt kell mondanom, a kökényszilva fejlődését befolyásoló és meghatározó természeti törvények nem elegendőek a rendkívüli virágzás jelenségének magyarázatára. Olyan erőnek van hatása ezekre a növényekre, amelyre nem találni magyarázatot. Nevezhetjük nem természetes vagy természetfeletti erőnek, de én, mint tudós, a tények tudatában csak annyit tudok mondani, erre nincs magyarázat” – fogalmazott egykor a híres olasz botanikus, Augusto Béguinot a jelenséggel kapcsolatosan.
Mindössze két alkalommal maradt el a csodás történés az elmúlt majdnem hét évszázad során a feljegyzések alapján: 1913 és 1938 decemberében, vagyis az első és a második világháborút megelőzően. „Megkésett” a virágzás a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját elfogadó IX. Piusz pápa agóniája során, halálát megelőzően, s ekkor végül csak utódjának megválasztása napján, 1879 februárjában hoztak virágot a különleges cserjék. 1950-ben pedig, miután XII. Piusz pápa novemberben kihirdette Nagyboldogasszony (Szűz Mária halála és mennybevétele) dogmájában, hogy „a Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária a földi életpálya befejezése után testével és lelkével fölvétetett a mennyei dicsőségbe”, a virágzás ezt követően egy éven át zajlott.
Kapcsolat a torinói lepellel
Megdöbbentő összefüggést fedeztek fel több alkalommal is a helyszín váratlan virágba borulása, s Krisztus halotti leple, a torinói lepel vonatkozásában. Amikor 1898-ban a torinói leplet a nyilvánosság előtt kiállították, a bokrok három hónapon át virágoztak. 1978-ban újra megismétlődött a fenti eset, miután újfent láthatóvá tették a publikum előtt a leplet. Sőt, amikor az olasz televízióban, 1973. november 23-án először mutatták be azt a tévénézők előtt, akkor is virágozni kezdtek a brai kegytemplom kökénycserjéi. Dokumentálták emellett például azt is, amikor a berlini fal leomlása napján ugyancsak a „szokottól” eltérően kezdtek el virágozni e rendkívüli növények.
A különleges Isteni jelenlétet erősíti a kegyhelyen az is, hogy számos ember gyógyult fel súlyos betegségéből a jelenés helyszínén. Egy ötéves süketnéma gyermek például hallani és beszélni kezdett, egy tizenéves kamasz pedig a skizofrénia előrehaladott stádiumából gyógyult ki nyomban, s alapított sikerrel azóta családot is.
Felhívás a megtérésre Szűz Mária jelenései, a brai kegyhely télen virágzó fái, a torinói lepel, s más csodás esetek a világban szüntelenül bűnbánatra szólítanak fel minket. A Szűzanya, aki szívén viseli mindannyiunk örök üdvösségét, arra emlékeztet minket, hogy a legnagyobb emberi tragédia a bűnben való megátalkodás és Isten megtagadása, ami végeredményben a gonosz erők rabságába és az örök kárhozatba vezethet bennünket. Mária egyúttal megmutatja az egyetlen utat, mely a mennyország teljes boldogságához vezet – s ez a Fiába, a Jézus Krisztusba vetett hit útja. Az élet e legizgalmasabb és legfontosabb kalandjának elengedhetetlen feltétele az, hogy teljesen elhagyjuk a bűneinket, és a bűnre vezető alkalmakat. Sokaknak azzal kell felhagyniuk, hogy nem tartják tiszteletben és megszegik Isten parancsait, vagy hanyagolják az imádságot, a szentgyónást és más vallási cselekményeket, érdektelenek a hit dolgai iránt; fel kell hagyniuk a pornográfiával, a szexuális partnerek gyakori váltogatásával, a paráznasággal, a házasságtöréssel, a homoszexualitással és más tisztaság elleni bűnökkel, továbbá az önzéssel, a kapzsisággal, a becstelenséggel, mások zsarolásával, meglopásával és kihasználásával, az okkultizmussal, a bálványimádással, a kábítószerezéssel, az alkoholizálással és mindennel, ami függővé és rabbá tesz. „Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát” (1Kor 6,9–10). A bűn végleges elhagyása az őszinte gyónásban valósul meg. A bűnbánat szentségéhez kell járulnunk, meg kell vallanunk Jézusnak a teljes igazságot magunkról, el kell határoznunk, hogy minden súlyos bűnt azonnal megvallunk a szentgyónásban, s így mindig a megszentelő kegyelem állapotában élünk. Miután meggyóntunk és magunkhoz vettük Jézust az Eucharisztiában, egészen határozottan rendet kell teremtenünk az életünkben – állítsunk össze napirendet, melynek feltétlenül tartalmaznia kell az imára szánt időt (rózsafüzér, Isteni Irgalmasság rózsafüzére, szentírásolvasás, szentségimádás stb.), a felelősségteljes munkát, pihenést és vallási ismereteink bővítését. A hit útján járni nem jelent mást, mint rendesen teljesíteni vállalt kötelezettségeinket mind a lelki élet, mind a munka és a pihenés terén. Az ördög természetesen mindent meg fog tenni azért, hogy eltántorítson minket, és ellenérzést keltsen bennünk az ima iránt. Tehát nem lesz könnyű, de ne feledkezzünk meg arról, hogy nem az érzések és hangulatok vezetnek minket a hit útján, hanem az akarat döntése. Ezért ha egyáltalán nincs kedvem imádkozni, dolgozni, tevékenyen pihenni, akkor egyszerűen rákényszerítem magam, és az imádságban bizalommal átadom magam Jézusnak, úgy, amilyen abban a pillanatban vagyok. És a szisztematikus napi ima, a rendszeres szentgyónás és az Eucharisztia gyakori vétele által Jézus meg tudja változtatni a szívemet, és eláraszt szeretetével. A hit mindennapi, nehéz útján nagy segítség, a gonosz erők elleni küzdelemben nagyon hatásos fegyver a rózsafüzér imádsága. Ezért Szűz Mária a fatimai jelenésében, valamint szerte a világban, további megjelenései alkalmával kezünkbe adja a rózsafüzért, és arra kér minket, hogy soha ne hanyagoljuk el ennek imádkozását. ▮ M. Piotrowski SChr (Szeressétek Egymást! Magazin; 2013/1 – 8. szám ) |
Képek a kegyhelyről:
Bejegyezte: Kovács Szilárd
Készült a Szeressétek Egymást! Magazin cikke nyomán;
2013/1 – 8. szám (szerzője: M. Piotrowski SChr) # link
További felhasznált források és képek:
Aleteia.org: link, LaLucediMaria.it: link, Little Treasures of Faith: link
santuariomadonnadeifioribra.com, ilnuovotorrazzo.it, lavocedialba.it, targatocn.it
