I. Szent Kelemen pápa és vértanú

Templomunk védőszentje, I. Szent Kelemen pápa és vértanú (✟101), Róma püspöke, feltehetően a negyedik római pápa volt, Kr. u. körülbelül 88-tól a haláláig. Több európai város, a Krím-félsziget, valamint többek között a márványfaragók és tengerészek védőszentje. Ünnepnapja november 23-a.

Szent Kelemen pápa festménye a büki templom szentélyében

Római Szent Kelemen alakját valóságos Kelemen-irodalom fonta körül az ókeresztény korban. A nevéhez köthető írások közül viszont csak korintusiakhoz írt levele tekinthető hitelesnek.

“… Szeretteim, nagy gyalázat és szégyen a Krisztus szerinti életmódra, ha azt kell hallani, hogy Korintusnak ősi, szilárdalapú egyháza egy-két ember miatt föllázad presbiterei ellen…” – Krisztus után a 90-es évek közepe körül ugyanis, a korintusiak egy része fellázadt a presbitereik ellen, többeket el is űzve tisztségükből, és helyükre maguk neveztek ki új elöljárókat. Ennek kapcsán íródott a levél a korintusi egyházhoz, melynek szerzője nem nevezi meg magát pontosan, de olyan valaki, aki a római egyház nevében fordul hozzájuk: “Isten Rómában lakó egyháza Isten Korintusban lakó egyházának…”

Levelében Istenbe vetett mély hitéről és iránta való szeretetéről tanúságot téve osztja meg velünk értékes gondolatait, határozottan felszólítva a (mindenkor) viszálykodókat, a helyes útra való visszatérésre:

“Térdre ereszkedünk az Úr előtt és könnyek közt kérleljük, hogy kegyelemben engesztelődjék ki velünk, és tereljen vissza bennünket a kölcsönös testvéri szeretet fölséges szent útjára… Ki tudja leírni Isten szeretetének kötelékét? Ki képes ecsetelni fölséges szépségét? Leírhatatlan az magasság, ahová fölvisz. A szeretet összeköt Istennel, befödi a bűnök sokaságát; a szeretet elvisel mindent; mindenben hosszútűrő; nincs semmi közönséges a szeretetben, semmi kevélység. A szeretet nem ismer megoszlást, nem lázad föl, a szeretet mindent egyetértésben tesz… Könyörögjünk tehát Isten irgalmához, hogy a szeretetben találkozzunk, menten a pártoskodástól, menten a gáncstól …”

A 2. században, 170 körül a korintusi püspök Szótér pápához címzett leveléből tudjuk, hogy az akkori pápa egyik, illetve Római Szent Kelemen pápának a korintusi levelét a szentmise keretén belül olvasták fel több alkalommal is a híveknek, ahogyan az apostoli leveleket volt szokás: “Ma ültük meg az Úr szent napját, ezen fölolvastuk leveledet, amelyet időnként továbbra is fel fogunk olvasni épülésünkre, ahogyan Kelemen hozzánk írt levelét is fölolvastuk.”
Az általa íródott levél tehát, így kerülhetett az apostoli levélgyűjteménybe, s később innen másolták át a szentírási kéziratokba. Ezért hosszú időn át sugalmazott írásnak tekintették.