I. Szent Kelemen pápa és vértanú

Templomunk védőszentje: I. Szent Kelemen pápa és vértanú (1. század – ✟97 v. 101).  Feltehetően a negyedik volt Róma püspökeinek sorában. Több európai város, a Krím-félsziget, valamint a márványfaragók és tengerészek védőszentje. Ünnepnapja november 23-a.

I. Szent Kelemen pápa

I. Szent Kelemen (11. századi mozaik)

Élettörténetét tekintve, a személyére vonatkozó források több tekintetben is ellentmondásosak. Születésének és halálának, valamint Róma püspökévé való megválasztásának pontos ideje sem ismert. Vitatott az is, hányadik volt az egyházfők sorában.

Az egyik történeti forrás szerint előkelő római családból származhatott. Szülei elszakadtak egymástól, és ő is a testvéreitől. Felnőttként keresésükre indult. Gyermekkorától foglalkoztathatták az élet kérdései, kereste a bölcsességet. Rátalálva a kereszténységre, találkozott Szent Péterrel, akit követett missziós útjain.

Egy másik forrás, az előkelő Flavius-család felszabadított rabszolgájaként tartja számon. Órigenész, 2-3. századi ókeresztény teológiai író (exegéta), Kelement Szent Pál munkatársaként írja le és zsidókeresztényként említi.

Mind Szent Pétert és Szent Pált személyesen is ismerhette.

Pápaságával kapcsolatosan több forrás is azt erősíti, hogy Péter apostol Rómában maga szentelte fel Linuszt, Klétuszt, majd Kelement is (feltehetően Kr. u. 88-ban vagy 92-ben). Szent Iréneusz szerint Kelemen volt a harmadik pápa, Szent Jeromos azonban negyedikként említi. A 4. században, Epiphaniosz püspök igyekszik valamennyire oldani az ellentmondást. Szerinte Kelemen, első alkalommal visszalépett Linusz javára.

A 4. században keletkezett Passiója szerint, Traianus császár üldözte a kereszténységet, és a pápát ezért a Krím-félszigetre, Kherszonba száműzték. Kelement kétezer társával együtt kényszermunkára ítélték az itteni márványbányában. A legenda szerint nyomorúságos körülmények között éltek, nagyon messzire kellett vízért járniuk. Kelemen ezért társaival az Istenhez fohászkodott. Templomunk Szent Kelemen festménye is, ezt a momentumot örökíti meg.

„S íme meglátott egy bárányt, a lábával kapart egy helyen. Kelemen odament és a megjelölt helyen szerszámát belevágta a földbe. Olyan bővízű forrás fakadt, hogy patakként folyt tovább. A környék lakói úgy megrendültek az eseménytől, hogy sokan megkeresztelkedtek. Amikor ez a császár tudomására jutott, elrendelte hogy kössenek követ Kelemen nyakába és fojtsák a tengerbe. Végül horgonyt kötöttek a nyakába, és a tengerbe vetették.”

Miután vértanú lett, a legenda folytatása szerint a tenger több mérföldre visszahúzódott, hogy a hívek a holttestét kivihessék a partra.

A 9. században hamvait, a keresztény kelet két apostola – Szent Cirill és Szent Metód találták meg, miután misszióba küldték őket a Krím-félszigetre a kazárok közé. A szláv testvérpár Kherszonban rábukkant Szent Kelemen ereklyéire, és később ünnepélyes keretek között átadták azokat II. Adorján pápának Rómában.

Az ereklyéket a már nevét viselő bazilikában helyezték el, és a főoltár alatt kerültek elhelyezésre. Minden év november 23-án veszik elő azokat.

I. Szent Kelemen jelképSzent Kelemen ábrázolásánál gyakran jelenik meg attribútumaként a horgony – mint a büki festmény esetében is, valamint a hal. Más esetekben pedig könyvet vagy kulcsot tart kezében, szökőkút vagy malomkő közelében.