A jézusi barátság feladat: barátaim vagytok, ha szeretitek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nemcsak azért, mert beavatott minket Isten titkaiba, hanem mert ez életünk „projektje”… Ha van valami, aminek igazán meg kell felelnünk, az Jézus barátsága, mellyel egy életre lekötelezett minket.

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad.

Jó pásztor vasárnapján mindannyiunknak el kell töprengenünk: családjaink, közösségeink, társadalmunk elősegítik-e az „igen” kimondását az isteni szeretet vonzására? Kiimádkozzuk-e a papi és szerzetesi hivatások megszületését, szárba szökkenését? Ébresztői vagyunk-e mások hivatásának?

Egyházunk akkor teljesíti hűséggel Krisztustól kapott küldetését, ha az egyik legnagyobb hittitok, a feltámadás hirdetése mellett nem feledkezik meg arról, hogy hirdesse a bűnbocsánatot. A keresztény hívek pedig akkor bizonyulnak az Úr igaz tanítványainak, ha elfogadják a bűnbocsánat ajándékát is az irgalmas Istentől.

Krisztus él, velünk van. Nemzedékek adják tovább egymásnak a feltámadás jó hírét, és a pünkösdi Lélek-áradástól kezdve minden eucharisztia erről szól. Ettől ünnep a vasárnap. A megszületett egyháznak is ez a legfontosabb feladata: hirdetni minden lehetséges kommunikációs csatornán keresztül: Krisztus titka életünk kiteljesedése.

Sacrum Triduum Paschale: a nagyböjt és a nagyhét utolsó három napját „szent három napnak” nevezzük, mert Egyházunk, keresztény hitünk legfontosabb misztériumára, Jézus megváltó szenvedésére, halálára és feltámadására emlékezik. Valójában ez történik meg naponta, minden szentmisében.

Akkor léptünk előrébb a lelki érettség útján, amikor nemcsak a túlélésért leszünk képesek hajtani. Amikor erkölcsi döntéseinkben nem a félelem, a pénz, az érdekek, a különféle kényszerek hatalma diktál, hanem a Krisztus iránti szeretet.

Minden porcikánk fél a haláltól. Pláne az önfeláldozástól. Annyira belénk ivódik a földi élet „kézzel fogható” tapasztalata, hogy azt nem akarjuk feladni a látatlanért. A búzaszem halálát azonban mi sem spórolhatjuk ki életünkből. Mernünk kell szeretetből áldozattá válni. Apránként, egyre inkább meghalni, hogy ebből a halálból élet fakadjon.