A rózsafüzér egy utazás, amely megváltoztatja az életedet

„Ha a Szűzanya mindig erősen ajánlotta a rózsafüzér imádkozását, akárhol jelent is meg, nem gondolod, hogy jó oka volt rá?” (Pio atya)

Október a Szűzanya és a rózsafüzér hónapja. A rózsafüzér – vagy másik nevén szentolvasó – (latinul: rosarium) egyrészt imádság, másrészt az imádság eszköze. Szerzetesek és remeték az első időktől kezdve használták ismétlődő imádságok számlálására. Elnevezése onnan származik, hogy a hagyomány szerint az első rózsafüzéreket Szent Domonkos összepréselt rózsaszirmokból készítette a 13. század elején, miután egy jelenés során a Szűzanya maga ajánlotta számára azt hathatós fegyverként.

Maga az imaforma, azaz az egyes imádságok vagy zsoltárok ismétlésének gyakorlata azonban már jóval korábban kialakult. A 9. században ír szerzetesek a zsoltárokat imádkozták hasonló módon. Később, hogy az olvasni – és a hosszú zsoltárokat megjegyezni – nem tudó hívek is be tudjanak kapcsolódni, a Miatyánk ekképpen való ismétlésére buzdították az embereket; a számláláshoz pedig kezdetben egyszerűen kavicsokat használtak. Damiáni Szt. Péter (11. sz.) feljegyzéséből tudni, hogy ehhez az ismétlő imaformához elkezdték hozzáadni az Angyali üdvözletet (Lk 1,28), mely idővel átvette a Miatyánk szerepét. A 14. században alakult ki aztán az a gyakorlat, hogy az Üdvözlégyeket tizedekre csoportosították, és egy Miatyánkot szúrtak minden tized elejére. Domonkos apácák és karthauziak kapcsoltak – szintén e századi feljegyzések szerint – a rózsafüzérhez titkokat és elmélkedéseket, felidézve Jézus és Mária életének egy-egy eseményét. A 15. században Alanus de Rupe osztotta végül örvendetes, fájdalmas és dicsőséges részekre a rózsafüzért.

 „A rózsafüzér, ez a megváltó megtestesülésbe gyökerező, evangéliumi imádság teljesen Krisztusra irányul. Mert még jellegzetes eleme is – az Üdvözlégyek litániaszerű ismétlése – Krisztus dicsőítése lesz, akiről az angyali üdvözlet és a Keresztelő anyjának köszöntése szól: »Áldott a te méhednek gyümölcse« (Lk 1,42). Sőt, többet mondunk: az Üdvözlégyek ismételgetése a háttér, melyben a titkokat szemléljük: Jézus, akit minden Üdvözlégyben megnevezünk, ugyanaz, mint akit a titkok egymás után szemünk elé állítanak mint Isten Fiát és a Szűzanya fiát.”  (VI. Pál pápa)

A rózsafüzér mai formája a 16. század második felére terjedt el az egész egyházban. A törökök felett Lepantónál aratott győzelmet (1571. október 7.) a keresztény világ a rózsafüzér imádkozásának és a Szűzanya segítségének tulajdonította. Maga a pápa, Szent V. Piusz is a rózsafüzért imádkozta, amikor zajlott a harc.

„A rózsafüzér – jóllehet jellegzetesen máriás imádság – lényegét tekintve krisztologikus. Alkotóelemeinek egyszerűségében sűrítve tartalmazza az egész evangéliumi üzenet mélységét, melynek mintegy rövid összefoglalása. Benne visszhangzik Mária imádsága, az ő örök Magnificatja, a megváltó megtestesülés művéért, mely az ő szűz méhében kezdődött el. A rózsafüzérrel a keresztény nép beiratkozik Mária iskolájába, hogy bevezessék Krisztus arca szépségének szemlélésébe és az ő szeretete mélységének megtapasztalásába. A rózsafüzér által a hívő kegyelmek bőségét nyeri el, mintegy magának a Megváltó Anyjának kezéből.” (II. János Pál pápa)

Az Egyház a rózsafüzérnek mindig különös hatékonyságot tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeit a közösségben, folyamatosan mondott rózsafüzérre bízta – írja II. János Pál pápa, aki a 2002 októberétől 2003 októberéig terjedő időszakot a rózsafüzér évének nyilvánította, s kiadta a Rosarium Virginis Mariae kezdetű apostoli levelet. Ebben hirdette meg a hagyományos örvendetes, fájdalmas és dicsőséges titkok mellé a világosság rózsafüzérének öt titkát. A szentatya szavai szerint „a rózsafüzér mondása nem más, mint Krisztus arcának szemlélése Máriával”; „a rózsafüzér a maga egyszerűségében és mélységében […] jelentős imaforma, s az a rendeltetése, hogy az életszentség gyümölcseit teremje”.

„A rózsafüzér a legbiztosabb és leghatékonyabb eszköz nagy kegyelmek elnyerésére. Semmiféle nagy dolgot sem valósíthat meg az ember, ha nincs mögötte támogató imaháttér!” (Monforti Grignon Szent Lajos)

„A rózsafüzér feltehetőleg a világon a legismertebb exorcizmus.” (Gabriele Amorth atya)

„Aki rózsafüzért imádkozik, azzal elképzelhetetlen csodák fognak történni. Szeressük tehát, és imádkozzuk a rózsafüzért! Biztosíthatlak titeket, hogy a Szűzanya számtalan kegyelemmel ajándékoz meg benneteket; higgyétek el, világosságot és békét fogtok kapni.” (Ernest Simoni bíboros)

Hogyan kell a rózsafüzért imádkozni

A klasszikus rózsafüzér öttizedes kialakítású, de létezik rövid egytizedes, vagy többtizedes változata is. Időnktől, helyzetünktől, szándékunktól függően egy-egy tizedet is elmondhatunk belőle. Maga a rózsafüzér nem elengedhetetlen eszköze az imának, a kis kereszt vagy az ikonok – és persze a szemek az odafigyelést segítik.

A Szentolvasó mellett, az Isteni Irgalmasság Rózsafüzére is kifejezetten ajánlatos rózsafüzér imádság, azok számára is, akik még csak ismerkednek a rózsafüzérrel, hiszen rövidsége okán gyorsan megtanulhatjuk.

Bővebben korábbi cikkünkben – nyomtatható útmutatóval: A rózsafüzér az evangélium esszenciája

A rózsafüzér egy utazás, amely megváltoztatja az életedet » Emmanuel Maillard nővér könyve (Marana Tha Kiadó, 2020) « Számtalan könyv jelent már meg a rózsafüzérről, de a francia származású Emmanuel Maillard nővér könyvében oly módon elmélkedi át a négy rózsafüzér titkait, mintha ott lett volna Jézus életének az eseményeinél. Ha szívből mondjuk a titkokat, akkor válik ugyanis élménnyé számunkra az imádság, és így tudja igazán, lassacskán átformálni a jellemünket. Ne csak szavakat mondjunk tehát az imában, hanem érezzük is át Jézus életének az eseményeit.  A könyvben olvashatunk a rózsafüzér-ima gyümölcseiről is: gyógyulások, veszedelmek elkerülése, megtérések sora bizonyítja, mennyire hatékony a szívből mondott rózsafüzér-imádság.