Kategória: Evangélium

Az adventi idő utolsó napjaiban adjuk át magunkat annak az örömnek, hogy Isten eljön hozzánk, hogy velünk legyen és velünk maradjon.

Mit tegyünk azokban a helyzetekben, amikor azt érezzük, hogy Isten ellenünk dolgozik? Kár volna őt hibáztatni vagy vádolni, mert ezzel nem fogunk előbbre jutni. Talán egyszerűen csak oda kellene állnunk Isten elé és imádságunkban elmondani neki, hogy nem értjük a szándékát, nem értjük az akaratát.

A lelki fejlődés célja az, hogy egyre jobban hasonlítsunk a szent Istenhez, aki az életszentségre hív minket. Ezen az úton sokszor megtapasztaljuk esendőségünket, gyengeségeinket, bűnösségünket.

Ma is Noé korát éljük. Kezdd el építeni a bárkád! Mentsd meg testvéreidet, családodat, plébániádat – azt, aki még megmenthető. Ha Isten szavára a megtérés útjára léptél, hívj másokat megtérésre.

„Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel.” – Kicsoda lehet ez, akiben ilyen csodálatos tisztaság van eltemetve a gyilkosság, vér, piszok vastag rétegei alatt, s most feltör belőle, mint forrás a puszta sivatagban? Kicsoda, aki egymaga képes szembeszállni a már égig érő mocskolódással s megállítani a szennyáradatot?