Az élet legjei Teréz anyától

A legszebb a világon

A legszebb nap? A ma.
A legnagyobb akadály? A félelem.
A legkönnyebb? Tévedni.
Minden rossz gyökere? Az egoizmus, az önzés.
A legszebb szórakozás? A munka.
A legveszedelmesebb vereség? A bátorság hiánya.
A legjobb tanítók? A gyermekek.
A legszükségesebb szükségszerűség? Önmagamat ajándékozni.
Mi boldogít a legteljesebben? A másik embernek hasznára lenni.
A legveszedelmesebb hiba? A rossz kedélyállapot.
A legközönségesebb érzés? A bosszú és a gyűlölet.
A legszebb ajándék? A megértés, az együttérzés.
A nélkülözhetetlen? Az otthon, a valahová tartozás.
A jóleső érzés? A belső béke.
A legjobb megoldás? Az optimizmus.
A legnagyobb megelégedettség? Az elvégzett kötelesség.
A legnagyobb erő a világban? A hit.
A legfontosabb emberek? A szülők.
A legszebb a világon? A SZERETET.

Kalkuttai Szent Teréz (1910 – 1997)

Nobel-békedíjas katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai rend alapítója.

Egy belső hang hívására már 12 évesen készült a szegények megsegítésére és a misszionáriusi tevékenységre. 18 évesen belépett a Loreto Nővérek Rendjébe Írországban (itt vette fel a Teréz nevet – Lisieux-i Szent Teréz után), amely akkoriban együtt dolgozott a kalkuttai érsekséggel Indiában. 1929 januárjában Kalkuttába ment, ahol 1948-ig tanított a Szent Mária Főiskolán. A mindennapos nyomor és nélkülözés olyan nagy hatással volt rá, hogy végül engedélyt kért tanári tevékenysége feladására, és életét innentől a kalkuttai nyomornegyedeknek szentelte. Kitanulta az ápolónői munkát, s elkezdte összeszedni, ápolni, tanítani a kalkuttai utcák gyerekeit, hajléktalanjait. 1950-ben megalapította a Szeretet Misszionáriusai katolikus irgalmasrendet, majd kezdeményezésére jött létre a Nirmal Hriday (Tiszta Szív) menedékhely a haldokló nyomorgóknak és nélkülözőknek. Kórházat és otthont alapított a súlyos betegeknek és az elhagyott, fizikailag vagy lelkileg sérült gyermekeknek.

Teréz anya azt a célt tűzte ki, hogy szeretetet és gondoskodást nyújtson mindazoknak, akikről különben senki nem gondoskodik. Világszerte elismert tekintély lett: gyógyította a betegeket, istápolta a leprásokat, közben fáradhatatlanul körbeutazta a Föld országait, rendje világszerte alapítványokkal, kórházakkal, szociális otthonokkal gyarapodott. Mozgalma nemzetközi lett, és mély, keresztény hitben fogant életfilozófiája az egész világon a legkülönbözőbb vallási felekezetek körében talált követőkre. Az általa alapított irgalmasrendnek, jelenleg mintegy négyezer apáca és négyszáz szerzetes a tagja a világ 123 országában (köztük hazánkban).

Teréz anyának a szegények sorsáról, illetve a gazdagok felelősségéről vallott nézetei II. János Pál pápa gondolkodásában is fontos helyet foglaltak el, csodálattal követte az apáca tevékenységét. 1986. február 3-án, Kalkuttában személyesen kereste fel a Szeretet Misszionáriusainak házát. Teréz anya élete legszebb napjának nevezte a látogatás napját. A Szentatya pedig így fogalmazott: „A Nirmal Hriday a remény otthona. Olyan ház, amely a bátorságon és a hiten alapszik, olyan ház, ahol a szeretet uralkodik. A Nirmal Hridayban az emberi szenvedés misztériuma találkozik a hit és a szeretet titkával. És ebben a találkozásban az emberi lét legmélyebb kérdései érthetővé válnak.”

Teréz anya 1997. szeptember 5-én halt meg. II. János Pál pápa avatta boldoggá 2003. október 19-én a missziós világnapon, a szentek sorába pedig Ferenc pápa iktatta 2016. szeptember 4-én. Liturgikus emléknapja szeptember 5-e.