Hogyan lehet a böjtölés a kísértő legyőzésének eszköze? Az ördögöt az érdekli valójában, hogy Istennel milyen minőségi viszonyban vagyunk. Szüntelenül távolítani akar Tőle. És hogyan kerülhetünk mind közelebb és közelebb Istenhez, akarata teljesedéséhez az életünkre vonatkozóan?
Krisztus katonája
A hívő keresztény életet harcnak is lehet nevezni. Nem azért, mintha a jézusi tanítvány nem törekedne Mestere alapvető erényeire, a szelídségre és az alázatra. A tanítvány nem evilági értelemben harcol. Szent Pál a hit „jó harcáról” írt (2 Tim 4, 7). Az Efezusi levél meghív a szellemi harcra: „Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen…” (Ef 6, 13) Ezután a levél sorolja is az „Isten fegyverzetét”, a megtérés, az igazság, békesség, a hit erényeit, az Isten szavának hatalmát, amely a „Szentlélek kardja”. Ezek között nem szerepel a böjt fegyvere, pedig igazi harci eszköz. Ennek a szellemi harcnak a módszerei mind Jézus Krisztustól valók, aki előttünk járt mindenben. Ezért Jézus tanítványait a rendalapító Loyolai Szent Ignác így nevezi: „militans Christi”, azaz Krisztus katonái.
A mi Győztesünk és Tanítónk, Jézusunk, előttünk ment nagyböjtöt tartani. Miben állt az Ő „harca”? Fontos része, hogy kimegy a pusztába negyven napra. „Hogy ott megkísérthesse a sátán.” (Mt 4,1; Mk 1,13) A puszta a korabeli ószövetségi hit szerint a gonosz lelkek kedvenc tartózkodási helye, amelyek „víz nélküli helyeken bolyonganak” (Lk 11, 24 – 26). A bukott angyal annyira kevély és vakmerő, hogy azt is megpróbálja megtámadni, félrevezetni hazugságaival, akiről sejti, hogy ő a Messiás. Ebből látható, hogy ő a harc kezdeményezője, ő a provokátor. Miatta kényszerülünk mi is egyfajta harcra. A kísértés nem más, mint provokáció arra, hogy a sötétség fejedelme szerint gondolkozzunk, s döntsünk az Atyaisten ránk vonatkozó terve ellen; valami másban keressünk gyors, idő előtti, önző, hamis „boldogságot”, mint amit az Isten teremtett rendje, üdvözítő terve és szeretete kínál. Jézus vele szemben már azzal is alázatos, hogy istenemberségében megengedi ezt a kísértést az ellenségének.
Hogyan is „harcol” a pusztában az Úr Jézus?
A kísértés nem más, mint provokáció, hogy a sötétség fejedelme szerint gondolkozzunk.
Először is a böjtjével. Hogyan lehet a böjtölés a kísértő legyőzésének eszköze? Az ördögöt az érdekli valójában, hogy Istennel milyen minőségi viszonyban vagyunk. Szüntelenül távolítani akar Tőle. És hogyan kerülhetünk mind közelebb és közelebb Istenhez, akarata teljesedéséhez az életünkre vonatkozóan? Úgy, hogy átadjuk neki magunkat és mindent, rábízunk egyre jobban mindent, mondhatni kiszolgáltatjuk magunkat szeretetének, tetszésének. Ehhez pedig ALÁZAT kell. Az igazi böjt pedig az alázat és önátadás iskolája; annyiban, hogy eloldjuk vele magunkat az önféltés, önmegvalósítás egyik területén, ami a táplálkozás („jaj, mi lesz velem, ha nem ehetek reggelit, ebédet?” stb.) És aztán lehet böjtölni a szemek kívánsága, a pénzünk magunknak visszatartása, és sok más területén az önmegváltásnak.
A böjt lemondás arról, hogy „magamat biztosítom”, „magamról gondoskodom”, s helyette életemet, egészségemet, jövőmet a szerető Atyámra bízom. Mint az Úr Jézus a pusztában. Na, és ezt nem bírja az ellenség. „Isten ereje a gyengeségben lesz teljessé” (2Kor 12,9), vagyis a böjt általi látszólagos fizikai gyengeségben leszek rábízottabb, és kiáradhat – nem az én erőfeszítésem, hanem – a Szentlélek hatalma. A sátán a gőg, a kevélység megtestesítője lett. A sátán nem tudja elviselni Isten Országának szegénységét, kicsiségét, alázatát: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék az Isten országa” (Mt 5,3) – azaz ők MINDENT ISTENTŐL, AZ ATYÁTÓL VÁRNAK. ÉS EZ AZ ALÁZAT. Az alázattól, az ilyen Mestertől és nyomában a tanítványától messzire elmenekül a gonosz lélek. Minél mélyebb az átadottságunk Jézusunk felé, annál közelebb vagyunk Hozzá – annál kisebb az ördög provokatív, kárhozatra vivő hatalma fölöttünk.
Másodikként Jézusunk az Isten igéjének kardjával győzött a nagyböjtjében (az Efezusi levél innen vette igazságát), mert Szent Máté és Szent Lukács leírásából ismerjük Jézus szavait, amelyeket az Ószövetségből idézve szembe helyez az ördöggel. Isten szavának igazságától is fél a kísértő, mert „az igazság szabaddá tesz titeket” (Jn 8,32).
Az Úr Jézus győzelmének része, hogy a saját „helyén”, ahol erősnek képzeli magát, a pusztában győzi le ellenségét; később ugyanezt teszi halálában, s abban a megváltási titokban, amelyet „pokolra alászállásnak” nevez az ősi hitvallás.
Milyen nagy lehetőség tehát a böjtölés eszköze ebben a Nagyböjtben is. Itt az ideje, hogy tanuljuk és gyakoroljuk a jó harcot.
Forrás: Dr. Gál Péter # galpeteratya.hu / karizmatikus.hu
Fotó: ismeretlen # presbydestrian.wordpress.com