A tisztítótűz tulajdonképpen egyfajta túlvilági gyónás, illetve az elégtétel elvégzése. Azért vezekelnek az ott lévők, hogy bűneik hatása csökkenjen a világban.
Ha nem a tökéletes szentség állapotában halunk meg, akkor tisztulás vár ránk, mely noha tényleges szenvedésekkel jár együtt, csak átmeneti állapot, ahonnan a dicsőséges (örök) életre jut mindenki. Azok viszont, akik egyértelműen elutasítják Isten közeledését haláluk után, örök kárhozatra ítéltetik, saját magukat.
„Szeretetből adódó égés. Hát pontosan ez a tisztítóhely. Késlekedés, amelyet a tisztátalanságunk kényszerít ránk, késlekedés, hogy Istent átöleljük. Szeretetégés, amely rettentő szenvedést okoz.”
„Maga a lélek akar előbb megtisztulni, mielőtt belépne a Mennyországba. A tisztítótűzben a lélek teljesen egyesül Isten akaratával, a jónak örül, és a mi javunkat kívánja. Szereti Istent és a földön élő embereket is. Eltölti a Szentlélek, fényben van.”
„Az a világosság – amiben most van részük – annyival boldogítóbb és ragyogóbb, mint a föld szellemi sötétsége, és a világ minden kincséért sem térnének vissza ide. Az üdvözült lelkek is csak azért, mert felismerték a földön Istenért felajánlott szenvedés hatalmas értékét, és visszajönnének szenvedni egy kicsit… Összességében a lelkeket odaát végtelenül szerelmessé teszi a Fény, amivel találkoznak, hogy ha vissza kellene térnie a lelküknek a testbe, a földön, azt úgy élnék meg, mint egy haldoklást” – részletek Maria Simma, a múlt században élt, osztrák misztikus tanúságtételéből.
A tisztítótűzbe kerülő szenvedő lelkek számára, elképzelhetetlenül fontosak az imádságaink – különösen a keresztúti ájtatosság és a rózsafüzér, a szentmise-felajánlások, de az értük vállalt kisebb-nagyobb áldozataink, egyéb felajánlásaink is. Valamennyi lélek, saját bűnei súlya és következményei alapján vállalja magára elégtételét, amelynek mértéke és időtartama ily módon nem azonos. Imáinkkal, felajánlásainkkal jelentősen enyhíteni tudunk szenvedéseiken, mint azt az alábbi tanúságtételekben is olvashatjuk.
Tanúságtételek
Szent Fausztina
Lengyel szerzetesnővér, misztikus – az Isteni Irgalmasság apostola (1905 – 1938)
Megpillantottam Őrangyalomat, aki utasított, hogy kövessem őt. Hirtelen ködös, tűzzel teli helyiségben találtam magam, melyben sok szenvedő lélek volt. Ezek a lelkek szívből imádkoznak, de ez nem használ nekik. Csak mi tudunk rajtuk segíteni. Az őket égető lángok engem nem érintettek. Őrangyalom egy pillanatra sem hagyott el.
Megkérdeztem a lelkeket, hogy mi az, ami a legnagyobb szenvedést okozza nekik. Egyöntetűen azt válaszolták, hogy legnagyobb szenvedés számukra az Isten utáni vágyódásuk. Láttam a Szűzanyát, amint meglátogatta ezeket a lelkeket a tisztítótűzben. A lelkek Tenger Csillagának nevezik Máriát. Enyhülést visz nekik. Még többet is szerettem volna velük beszélni, de őrangyalom jelezte, hogy mennünk kell. Kiléptünk ebből a szenvedésekkel teli börtönből.
Egy belső hangot hallottam, mely azt mondta: „Irgalmam nem akarja ezt, de az igazság megköveteli.”
Ettől az időtől kezdve szorosabb kapcsolatba kerültem a szenvedő lelkekkel.
Maria Simma
Osztrák misztikus (1915 – 2004)
Maria Simma közel 50 éven át részesült a tisztítótűzben szenvedő lelkek látogatásaiban. Hogy mit mondtak neki ezek a lelkek? Imát és áldozatokat kértek, és elmesélték leírhatatlan szenvedéseiket a tisztítótűzben, mely át van hatva az Istennel való újratalálkozás bizonyosságával és ennek reményteli várásával.
1. Egy férfiről és egy nőről megkérdezték tőle, tudja meg, a tisztítóhelyen vannak-e? És a kérdezősködők nagy meglepetésére az asszony már a mennyben volt, a férfi pedig a tisztítóhelyen. Pedig az asszony akkor halt meg, amikor abortuszt hajtatott végre magán, míg a férfi igen gyakran járt a templomba, s látszólag igen rendes, jámbor életet élt. Akkor Mária újból érdeklődött azt gondolván, hogy tévedett. De nem, a dolog valóban úgy történt.
Gyakorlatilag egyszerre haltak meg, de az asszony mélységesen megbánta tettét és nagyon alázatos volt, míg a férfi mindenkit kritizált, mindig panaszkodott, és megszólta az embereket. Kritizált, és ezért volt igen hosszú a tisztítóhelyen való tartózkodása. Nem érdemes a látszat alapján ítélkezni.
2. Egy napon vonaton utaztam, és a fülkémben volt egy férfi, aki állandóan szidta az Egyházat, a papokat, magát Istent. Folyton szitkozódott, ezért én azt mondtam neki: Idehallgasson, magának nincs joga ilyeneket beszélni, ez nem jó. Aztán megérkeztem az állomásra, ahová utaztam, leszálltam a vonatról, és a két lépcsőn lelépve, azt mondtam Istennek: Ne kárhozzon el ez a lélek! És évekkel később ennek az embernek a lelke eljött hozzám. Elmesélte, hogy egészen közel volt a pokolhoz, és csak az az ima mentette meg, amelyet én akkor mondtam.
3. Ami a szeretetet illeti, idetartozik az, amikor visszautasítunk embereket, akiket nem szeretünk, nem vagyunk hajlandók kibékülni, megbocsátani. És az a sok sértődöttség, amit ápolgatunk magunkban. Mária igen meglepő tanúságtételt mondott nekünk erre vonatkozóan, egy olyan személy történetét, akit ő nagyon jól ismert. Egy nőről van szó, aki már meghalt, a legborzalmasabb tűzben volt, rettenetes szenvedések közepette.
Amikor meglátogatta Máriát, elmondta neki, miért. Volt egy barátnője, akivel igen ellenséges viszonyt tartott fenn. És ennek ő volt az oka. Éveken át táplálta ezt az ellenségeskedést, holott a barátnője többször is jött, hogy kibéküljön, kiengesztelődjön vele. Ő pedig mindig visszautasította. Mikor az asszony súlyos beteg lett, továbbra is bezárta a szívét, és visszautasította a barátnője által felajánlott kibékülést, egészen a halálos ágyáig, ahová a barátnője eljött, hogy kibéküljenek. Még ott sem volt hajlandó kibékülni és kiengesztelődni. Ezért került egy rendkívül fájdalmas purgatóriumba, és jött Mária segítségét kérni.
4. Első ízben egy lélek megkért, legyek szíves szenvedni három órát a testemben érte. És utána folytathatom a munkámat. Azt mondtam magamban: ha három óra múltán vége, elfogadhatom. Az a három óra úgy éreztem, hogy három napig tartott, annyira fájdalmas volt. És a végén megnéztem az órámat, és láttam, hogy csak 3 órát tartott. A lélek azt mondta, hogy 20 évi purgatóriumtól kíméltem meg azzal, hogy a 3 órai szenvedést elfogadtam.
5. 1954-ben történt, hogy egy sereg halálhozó lavina zúdult le egy falura, Mária faluja mellett, de valami megállította őket, egész csodálatos módon a falu előtt úgy, hogy semmi kár nem esett. Ebben a faluban volt egy asszony, aki előzőleg meghalt. 30 évig volt beteg, rengeteget szenvedett. Minden szenvedését a községe javára ajánlotta fel. A lelkek elmondták Máriának, hogy ennek az asszonynak a felajánlása miatt nem érte el a falut lavina, mert ő felajánlotta a szenvedéseit és türelemmel viselte őket. Mária azt mondta, hogy ha egészséges lett volna, nem tudta volna így megvédeni a falut.
A tisztítótűz – 2005. november 8. # magyarkurir.hu
Shouppe X. Ferenc S.J: Tisztulás a halál után (Pax Kiadó, 2001) # karizmatikus.hu
Maria Simma: Élményeim a szenvedő lelkekkel (Marana Tha, 2011)
Emmánuel nővér interjúja Maria Simma-val # andrelowoa.wordpress.com
Traktátum a tisztítótűzről, Genovai Szent Katalin gondolatai # katolikus-honlap.hu
Isteni Irgalmasság kilenced, Szent Fausztina: Napló # katolikus.hu
Offidai Boldog Konrád # szentver.blogspot.com, Boldog Suso Henrik # katolikus.hu
Assisi Szent Ferenc Virágoskertje, Fioretti # ferences.eu
A végidők kérdései, A Tisztítóhely # depositum.hu
Képek:
Holy Mass and Purgatory # michaeljournal.org, Szent Fausztina # wikipedia.org