A kő az oltár mögötti falnak csapódott • Szent Kelemen Plébánia, Bük

Vízkereszt ünnepének előestéje volt, sosem fogom elfelejteni azt a napot… Az egyhetes lelkigyakorlatunk végén jártunk, s szerettem volna, hogy az utolsó elmélkedés segítsen a fiúknak egy bűnüktől megszabadulni. Kértem őket, keressen mindenki egy követ; s legyen az a kavics annak a jelképe, ami leginkább eltávolítja őket Jézustól. Az esti imánál a kápolnában akartuk hagyni a köveket, maguk mögött hagyva egy bűnüket. ⇒ Szeressétek Egymást! Magazin 2005/1 (1. szám)

Illusztráció: Life Teen International

Húsz fiú ült mellettem, mind gimnazista korúak, többen már érettségire készültek. Együtt imádkoztunk az Oltáriszentségben rejtőző Jézushoz. » Vajon mi lesz velük utána? Jézusom Neked ajánlom őket, Szentlélek, irányítsd életüket, add nekik ajándékaidat: bölcsességet, értelmet, tanácsot, erőt, istenfélelmet, áhítatot « – könyörögtem. Hirtelen az ima csöndjét egy ijesztő kiáltás törte meg: – Nem megy, sosem találom el Őt! – majd egy kő az oltár mögötti falnak csapódott.

Az oltárról leemeltem Fausztina nővér és Assisi Szent Ferenc ereklyéjét és a megszállott gyermek arcához közelítettem

Megfordultam. Árpi a fal mellett guggolt, görcsösen remegett, arca eltorzult. Félelmetes látványt nyújtott. Hozzáléptem, de amint fölé hajoltam, az arcomba sziszegett: – Húzz el innét, mert megöllek. Az ablakhoz rohant. Megijedtem, hogy ki fog ugrani, hisz a kápolna a második emeleten volt. Nem vagyok ördögűző, de ebben a pillanatban rájöttem, ki szállta meg Árpit. Imádkozni, közösen kell imádkozni! – volt az első gondolatom és a fiúkra kiáltottam: – Imádkozzatok! Már ők is ugyanezt érezték. Ösztönösen megfogták egymás kezét és hangosan, szinte kiabálva kezdték: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…

Elkaptam Árpit és a földre terítettem. Rugdalózott, nagyon erős volt, éreztem, nem bírok vele egyedül. Segítséget hívtam. Jani jött oda, de Árpi azonnal rátámadt: – Ismerlek, ismerem a bűneid, ismerem a múltadat, szégyenkezni fogsz. Ezt nem hagyhatom, villant fel bennem. Befogtam Árpi száját, de amikor elvettem a kezem Isten, Jézus, Mária és pápa-ellenes káromkodások egész sorát hallottam. A káromkodásokat elnyomta a fiúk hangos imádsága. Egymás kezét fogták, csak Peti imádkozott kissé arrébb. Árpi a szemébe nézett. Ez a pillantás Petit még távolabbra taszította, nagyon megijedt, ki akart menekülni a kápolnából. Valamelyik fiú elkapta, s így már mindnyájan egy körben imádkoztak.

Az oltárról leemeltem Fausztina nővér és Assisi Szent Ferenc ereklyéjét és a megszállott arcához közelítettem. Árpi előbb sipítozni kezdett, majd káromkodott és röhögött, végül a gonosz lélek gúnyos kérdését hallottam:

– Micsoda exorcista, ez minden, amit ki tudtál találni? Egyre hevesebben dobálózott.
– Adj fél órát, és megnézheted, hányan maradnak körülötted – fordult hozzám.
– Ki vagy, hogy hívnak? – kérdeztem.
– Nem mondom meg.
– Parancsolom, hagyd el Árpit.
– Elhagyom, de mást szállok meg.
– Hogy hívnak? – kérdeztem ismét.
– Belzebub.
– Jézus Krisztus nevében parancsolom, hogy hagyd el Árpit!
– Sokan vagyunk itt. – felelte.

Összeszedtem minden tudásomat Árpiról. Végiggondoltam, hogy milyen nehézségei vannak. Egyesével felsoroltam őket és mindegyiket gonosz léleknek nevezve parancsoltam nekik, hogy hagyják el Árpit, miközben az úrmutatóban lévő Oltáriszentséggel folyamatosan keresztet rajzoltam. Mivel a fiúk imádsága kicsit elhalkult, arra kértem Árpit ismételje utánam: Jézus az én Uram! Megállás nélkül áldottam őt és kértem: – Árpikám, mondd utánam: Jézus az én Uram, Jézus az én Uram. Remegett, dobálta magát, nyüszített, de látszott, hogy a gonosz egyre gyengül. Egyszer csak alig hallhatóan suttogta: – Jézus az én Uram… Majd hangosabban: – Jézus az én Uram!

„Jézus győzött, beteljesedett, a Sátán legyőzetett, Jézus legyőzte a Halált…” – énekelték a fiúk. Nagy örömet éreztem, ám ekkor Árpi megszólalt: – Atya kérem, itt van még egy… Újra elkezdett rángatózni. Hirtelen egy pontra szegezte a tekintetét: – Itt a Szűzanya. Szóltam a fiúknak: – Imádkozzunk a Szűzanyához – és elkezdtük mondani az Üdvözlégyet. Néhány perc múlva Árpi kicsit elhalkult, de annyira azért nem, hogy nyugodt lehettem volna felőle. Elkezdtem törni a fejemet, hogy mi az a Gonosz, ami még benne lehet. Mintha olvasott volna a gondolataimban, fáradt hangon azt mondta, hogy nem akarja, hogy ez az utolsó lélek is elhagyja, mert ő birtokol minden tudást. Nem figyeltem, amit mond, Árpihoz közelítettem az úrmutatót és ráparancsoltam a lélekre, hogy hagyja el őt. – Mondd: Szűz Mária a Királynőm – kértem. Már nem emlékszem mennyi ideig kérleltem, de éreztem, ha átadja magát a Szűzanyának, akkor Árpi teljesen megszabadul. Amikor végül kimondta e szavakat, teljesen megnyugodott, és egy nagyon fáradt ember hangján suttogta: – Befejeződött.

Illusztráció: Life Teen International

Olyan sok manapság az Ördög általi megszállás, hogy a napi huszonnégy óra munka is kevés volna

Fölemeltük, és immár mindnyájan együtt imádkoztunk. Még egyszer fölajánlottuk magunkat Jézusnak, Máriának. A fiúk buzgón imádkoztak, páran sírtak, látszott, hogy ez az eset nagyon mély nyomott hagyott bennük. Annak ellenére, hogy immár csönd és nyugalom vett minket körül, én még mindig nem voltam teljesen nyugodt, féltettem a fiúkat. – Hova tűnhetett a Gonosz Lélek? – kérdeztem magamtól. Ekkor a Szentlélek sugallatára minden résztvevővel együtt megérintettem az úrmutatót. Ebben a pillanatban már mindnyájan megnyugodtunk, mintha szívünkről egy kő esett volna le, nagy öröm kerített hatalmába. Ölelkeztünk, örömünkben sírtunk, nevettünk. Isten szeretete áradt szét bennünk. Ilyen állapotban találtak minket a már korábban kihívott mentőorvosok. Szép kis látvány lehettünk: húsz fiú és egy pap, sírnak, nevetnek, ölelkeznek! Amikor kiléptünk a kápolnából még megkérdeztem Árpitól, hogy tudja-e hol van, aki őt megszállta Rámutatott a kövekre. Még azon az éjszakán kidobtuk őket a temető mellé. Ott, a temető mellett temettük el jelképesen a Sátánt. Árpi, bár nagyon kimerült még azon az éjszakán gyónt. Reggel mosolyogva köszöntött mindnyájunkat: Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Egy kérdés nem hagyott nyugodni, miként szállhatta meg a Gonosz Árpit? Amikor hazafelé mentünk, rákérdeztem. Elmondta, hogy már régóta úgy érezte, hogy Isten nem szereti, és elhagyta őt. Valamelyik este, amikor egyedül volt érezte, hogy valaki ott van a szobában, valaki, aki már régóta követi. És ekkor követte el tragikus következményekkel járó tettét: levette a nyakáról keresztjét és átadta magát a Gonosznak, hogy attól kezdve ő vezesse át az életen. Addig az esetig nem is gondoltam rá, de most már érzem, hogy minél távolabb kerülnek az emberek Istentől, annál gyakoribbak a hasonló esetek. Isten szeretetét visszautasítva az ember a gonosz erők szabad prédájává válik.

Egy lengyel exorcista mondta: Olyan sok manapság az Ördög általi megszállás, hogy nem bírnék velük, még ha napi huszonnégy órát dolgoznék nap mint nap egész éven át. Árpit már ismertem egy ideje. A társaság „lelke” volt, mindenki el volt ragadtatva tudásától, kiváló emlékezőképességétől. Órákon át tudott jótanácsokat adni mindenféle komoly dologban. Honnét volt ekkora tudása? Ma már tudom, hogy a Gonosz lélek működött benne. Pár év múlva talán jós vagy bioenergetikus lett volna. Árpi a lelkigyakorlat után meglátogatott egy pszichológust, majd egy pszichiátert, akik semmiféle rendellenességet nem találtak nála, és elküldték egy ördögűzőhöz. Az ördögűzés közben a Gonosz latinul és héberül folytatott párbeszédet a vezető pappal. Még néhány látogatás, és teljesen szabad ember lesz belőle.

Az eset után Árpi nem volt hajlandó saját szobájában aludni: – Nem fogok ott aludni, mert a falra van festve egy pentagram. Most már tudom, hogy a Sátán kisajátítja azokat a helyeket és eszközöket, ahol a bűn megvalósul, mert a bűn által neki lettek ajánlva. Olyan ez, mint amikor szenteléssel Istennek ajánlunk valamit. Ezért kell minél gyakrabban megszentelni azokat a helyeket, ahol sok időt töltünk. Mennyi bölcsesség van abban, hogy az Egyház évenként ajánlja a lakásszentelést. Sose értettem a nagynénémet, aki Gyertyaszentelőkor a megszentelt gyertyával kereszt jelét rajzolta az ajtófélfára. Ma már értem, hogy miért jelöljük meg kereszttel az ajtókat, vagy miért vannak lakásainkban keresztek. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kereszt és a szent képek a Gonosz lélek működése ellen védenek. Kár, hogy otthonainkban már nincsen szenteltvíztartó, és hogy az ereklyék tiszteletét sokan babonaságnak tartják. Ha mindezeket ismét megtanulnánk Istentől kapott védelemnek tekinteni, megérthetnénk, hogy mennyire megalázta Isten a Sátánt. Az kénytelen engedelmeskedni a Jézus nevében neki parancsolóknak.

▮ P. Marek Jarzbek S.Chr.

Az ördögűzés az egyik gyermek, Jani szemével

A lelkigyakorlat utolsó napján az egyik társunkat megszállta az Ördög. Ima közben hirtelen felállt és a kövét az Úrmutató felé dobta, melyben az Oltáriszentséget tartottuk. A kő nem talált, de az oltár mögötti fa díszítést felsértette. Ordítozni kezdett: „Nem sikerült, sosem találom el Őt!” Azzal fenyegetőzött, tönkreteszi a családomat és felfedi az összes bűnömet, de az atya Jézus nevében megtiltotta neki, hogy beszéljen. Megváltónk nevében megparancsolta a gonosz léleknek, hogy hagyja el Árpi testét. Árpi istenkáromlásokat sokaságát kiáltozta. Átkokat szórt Szent Fausztina nővérre és a Szentatyára. Mi pedig eközben, mind a tizenkilencen hangosan a Miatyánkot és az Üdvözlégyet imádkoztuk. Az atya fölé hajolt, és ő is imádkozott. Kézen fogva körbeálltuk őket és az oltárt. Az ördögűzés közben saját szememmel láttam mindent.

Most már száz százalékig biztos vagyok abban, hogy Krisztus valóban jelen van az Oltáriszentségben, és csak azért rejtőzik el a kenyér színében, mert nem tudnánk elviselni az örömöt, ha teljes valóságában látnánk Őt. Én mindig is hittem ebben, de mivel olyan nehéz felfogni, nem nagyon elmélkedtem rajta. Most már nem csak hiszem, hanem tudom is. Mérhetetlen kegyelemben volt részem! Isten úgy szeretett bennünket, hogy fölajánlotta magát a kenyér formájában. Ezért teljes szívemből hálával tartozom neki!

Az ördögűzés megmutatta nekem, hogy mit tehet egy pap Jézus Krisztus nevében. A pap az Ő nevében megbocsátja bűneinket, és szentmisét mutat be. Tulajdonképpen Jézus nevében bármit meg tud tenni. Saját szememmel láttam, ahogy Jézus nevében kiűzte a gonosz lelket. Most már tudom, hogy Isten a papokon keresztül tevékenykedik. Micsoda nagyszerű ajándékot helyezett nekünk Jézus papjainál letétbe! Mekkora erő van a papságban!

Egy órás viaskodás után Árpi megvallotta hitét Jézus Krisztusban. Csodálatos volt! Amikor a Gonosz elhagyta Árpit, úgy zokogtunk, mint a gyerekek. A boldogság könnyei potyogtak szemünkből. Még soha nem voltam ennyire boldog! Akkor tudatosult bennem, hogy saját szememmel láttam, ahogy Jézus legyőzi a Sátánt. Ez egy csoda volt. Saját szemünkkel láthattuk, mit tehet egy pap Jézus nevében. Abban is biztos vagyok, hogy a Szűzanya végig velünk volt. A gonosz lélek tartott tőle, s ezt meg is mondta. Ösztönösen énekeltünk egy éneket Jézus győzelméről, olyan nagy öröm volt ez nekünk! Még soha sem imádkoztam ennyire buzgón. Jézus adott nekünk hitet és bátorságot, hogy a „küzdelem óráját” végignézzük és tanúi legyünk győzelmének. A Sátánnak nagy a hatalma, nagyobb, mint az embernek. De Isten velünk van. Kitől féljünk, ha Isten velünk van? Marek atya meg is mondta, továbbra is Istenben kell élnünk, hiszen a Sátán továbbra is dobálni fogja a köveket… De nem kell félnünk, még sosem találta el Krisztust, és nem is fogja.

Jézus Krisztus az én Uram, a Szűzanya a Királynőm! Ámen.