Amíg keresztény marad ez az ország, míg a krisztusi erkölcsöt meg nem tagadjuk, míg közéletünkben megmarad a vallásnak döntő szerepe, addig a feltámadt Jézus mindig újra feltámasztja országunkat, és hatalmának csodáit gyakorolja bennünk és általunk!
A krisztusi embert nem képes leteperni és kétségbeesésbe hajtani semmiféle csapás és semmiféle megpróbáltatás. A húsvéti ünnep ennek legszebb biztosítéka. …A gyász sem fojtotta el a reményt, a nagypéntek fekete komorságába is belecsillog a fényes reménysugár. A Krisztus keresztjét szemlélő Egyház máris átcsap a győzelem dallamára: „Zengd el ajkam a keresztfa győzedelmi szent dalát: Üdvözítőnk holta győzött, életet nyert a világ.” Ha már a nagypénteken így tud bízni és biztatni a krisztusi hit, mennyivel inkább most, a húsvéti ünnepen, amikor a holt Jézus feltámadását, a halál és bűn feletti diadalát ünnepeljük szüntelen allelujákkal!
A húsvétnak ezt a biztató, reménykeltő hangulatát sugározza belénk az Anyaszentegyház a mai napon. Bizalmat a feltámadott és föltámasztó Krisztusba. Benne bíznak a nemzetek és bízhatnak az egyesek. A mi nemzetünk hányszor forgott halálveszedelemben, hányszor húzták meg felette a halálharangot? Krisztus mindig újra feltámasztotta. – Amikor Szent István közvetlen örökös nélkül elhalt, és a pártokra szakadt nemzetre rárontott azt ellenség, sokan már holtnak vélték a keresztény népcsaládnak ezt a zsenge hajtását, de íme, feltámasztotta Szent Gellért és az Árpád-ivadékok hite. – Amikor már nagyhatalommá erősödött hazát megtámadta, feldúlta a tatár, és hátba támadta még a nyugati szomszéd is, valóban úgy látszott vége Magyarországnak, de íme, újraéledt, s romjaiból friss virágzásnak indult.
Amikor éveken át király nélkül tengődött, és kiskirályok szabad prédának tekintették ezt a drága földet, hányan gondolták: végleg szétbomlott Árpád öröksége, s íme, épp az akkor kezdődött évszázad lett az ország legdicsőségesebb korszaka. – S amikor ránk szakadt a mohácsi vész és a kettős királyválasztás, és a hitbeli szétszakadás, amikor 1541. augusztus 28-án a török szultán kihívta Buda vára elé, táborába Szapolyai János özvegyét kiskorú gyermekével, valamint első államférfiját, Fráter Györgyöt, és közben csellel beosont a fővárosba a török sereg: hányan panaszolták sírva és zokogva, vége Magyarországnak! Mégsem zárult be hazánk megásott sírja: 150 év után, de mégis talpra állt a nemzet. – Világos után, Trianon után megismétlődött a tragédia, de megismétlődött a feltámadás is. – Testvérek, magyarok, amíg keresztény marad ez az ország, míg az ősi hitet, a krisztusi erkölcsöt meg nem tagadjuk, míg közéletünkben megmarad a vallásnak döntő szerepe, addig a feltámadt Jézus mindig újra feltámasztja országunkat, és hatalmának csodáit gyakorolja bennünk és általunk!
Mert Krisztus szelleme az, amely győz. Ez a szellem pedig ellentéte az ószövetségi, és a pogány szellemnek. – Ószövetségi szellem a túlzott fajimádat, melyet Jézus a farizeusokkal és szadduceusokkal szemben annyira ostorozott. – Ószövetségi és pogány szellem a kevélység, a gyűlölet, az elfogultság, az önzés, a külsőségek, a látszatok álnok fitogtatása. – Ez a szellem feszítette keresztre az ártatlan Jézust. És feltámadása a világnak megszerezte a szeretet, igazságosság, tisztaság és alázat lelkületét, és annak legyőzhetetlen, győzelmes erejét. – Sokszor történt már, hogy ideig-óráig felülkerekedett, azóta is a pogány és ószövetségi szellem irtózatos pusztítást, vérengzést és bajt zúdítva az emberiségre, de épp ezek a megpróbáltatások igazolták Krisztusnak, a Béke Fejedelmének győzelmes szellemét
Krisztusban győzünk. Lehet, hogy egyesek belepusztulnak ezekbe a harcokba. Hogy egyesek vagyona, földi élete, földi értéke, szerepe, uralma a küzdelmek romjai közt elpusztul, de tudjuk, hogy minden egyes ember élete is a feltámadás dicsőségébe jut, ha Krisztust hitte, szerette, és hűséggel élt a győzedelmes kereszt árnyékában.
Vészterhes történelmi időkben kiált felétek az Egyház: ne féljetek, ne csüggedjetek, magyarok, keresztények, Krisztus győz, uralkodik, parancsol a földön, és az égben leng a feltámadtnak győzelmi lobogója: „Zengd, el ajkam a keresztfa győzedelmi szent dalát, Üdvözítőnk holta győzött, életet nyert a világ!”
Boldog Apor Vilmos, Győr (1944. április 9.)
Írta: Jász László plébános
Forrás: Apor Vilmos püspök beszédei # Lukácsi Zoltán, Győri Egyházmegyei Levéltár (2012)
