2021. szeptember 8-án, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szerdai napján a gazdagréti Szent Angyalok-plébániatemplomban mutatott be szentmisét Robert Sarah bíboros – az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció korábbi prefektusa, amelyen kis zarándokcsoportunk is részt vett.
Isten lakóhelye a csend
Zsúfolásig megtelt a gazdagréti templom Szűz Mária születésének ünnepe napján a szentmisére érkező hívekkel. Sarah bíborossal koncelebrált Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke, és nagyon sok, a világeseményre érkezett pap és szerzetes – köztük Barsi Balázs atya is, aki több könyvét fordította magyarra a guineai bíborosnak.
Elsőrendűen fontos, hogy életünk középpontjában álljon az Eucharisztia
Sarah bíboros megtiszteltetésnek nevezte, hogy szentmisét mutathatott be az eucharisztikus kongresszuson, amely egy nagy ünnep, kegyelmi pillanat az egész ország, de a világ számára is. Homíliájában arra emlékeztetett, hogy Mária adta minden nép, minden nemzet megváltóját, és az ő születésével kezdődött az üdvtörténet. Máriát, ezt a szeplőtelen, bűntelen, tiszta szüzet választotta ki az Úr, mint aki méltó arra, hogy megszülje Isten fiát. Mária testben-lélekben csoda szép, az övé a legszebb, legragyogóbb lélek, amit Isten teremtett. A bíboros arra kérte a híveket, hogy a Szűzanya tisztasága emlékeztessen minket az életszentségre való saját meghívásunkra, arra, hogy mi is hivatottak vagyunk, hogy Isten fogadott gyermekei legyünk.
Isten nem a világi hatalom fejedelmeként jelenik meg nekünk, hanem alázatban, kicsinységben nyilvánul meg. Nem egy gazdag ország palotájában születik, hanem egy eldugott faluban egy barlangban. Sok zsidó éppen ezért nem hitt a Megváltónak, mert egészen eltérő származásra, vagyoni háttérre, rangra számítottak. Szemükben mindenki értéktelen senki volt, akinek nincs híre, pénze, megfelelő háttere. És ez napjainkban is így van. Sokak szemében a hatalom, a birtoklás, a pénz jelent mindent, és ennek eredményeképpen megfeledkeztünk Istenről.
Erre a jelenségre – mármint hogy túlságosan is az anyagiakra koncentrálunk – sorra felhívta a figyelmet Szent II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa is. Sarah bíboros kétszer is rendkívül erősen fogalmazott: a nyugati társadalmak számára Isten meghalt, és mi öltük meg őt. Hitünket elhagyva abszolutizáltuk a szabadságot, sutba dobtuk az értékeket, nem őriztük meg a családokat. Az emberek teljes szabadságra vágyakoznak, és ehhez meg kell szabadulniuk a korlátokat támasztó Istentől, holott teljes szabadságunkat éppen az adná meg, ha ragaszkodnánk Isten parancsolataihoz. Az Istent kizáró társadalmi fejlődés nem vezethet boldogsághoz.
„Az Istenszeretőknek minden a javukra válik”, idézte a bíboros Szent Pált. Ne féljünk, hanem bízzunk Istenben. Nem mi üdvözítjük önmagunkat, boldogságunk és üdvösségünk Istentől függ. És Isten anyja volt az első élő tabernákulum a történelemben, aki a méhében hordta és átadta az embereknek az élet táplálékát. Igen, nehéz megértenünk hitünk legigazibb valóságát, azt, hogy Jézus valóságosan jelen van a szentostyában. Nem valami néma, mozdulatlan bálvány, hanem él, szól hozzánk, meghallgat minket, átadja magát nekünk, akik be akarjuk őt fogadni. Elkísér bennünket minden életszakaszunkban az elsőáldozástól kezdve, és törekedjünk arra, hogy minden szentáldozásnál ugyanaz járjon át bennünket, mint az első alkalommal. Az Eucharisztia Isten szeretetének a teste, ajándék, nincs ára, nem árucikk, nem lehet megvenni. Általa Jézus át akar bennünket alakítani, ahogyan János evangélista írja a bíboros által idézett evangéliumi szakaszban:
Az Eucharisztia Isten szeretetének ajándéka; Jézus általa akar átalakítani bennünket
„Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.” (Jn 6, 53-58)
Mivel az üdvösséget csak Jézus Krisztus által kapjuk meg, elsőrendűen fontos, hogy életünk középpontjában álljon az Eucharisztia. Ha fáradtságot, félelmet, fájdalmat érzünk, térdeljünk le, és érezni fogjuk, hogy újjászületünk! Mindennapi életünkben legyen nagyon fontos a szentségimádás. Térdeljünk le és imádkozzunk csendben, akkor megérezzük, hogyan szól Isten a szívünkhöz. Isten lakóhelye a csend. Sajnos, a modern ember nemigen fordít időt a csendes imádkozásra. Sokaknak elpusztult a belső életre való képessége. Talán a világjárvány teremt olyan feltételeket, amelyben az otthonmaradással felfedezhetjük a csendet és a személyes imát, és rádöbbenhetünk, hogy Isten gyermekei vagyunk, hiszen – ismételte – a mai ember, aki csak időpocsékolásnak tartja az imádkozást, megölte Istent.
A szentmise végén Robert Sarah bíboros Isten áldását kérte minden jelenlevőre és Mária szeretetébe ajánlotta Magyarországot és lakóit. Örömét fejezte ki, hogy kötődést fog ezentúl érezni hozzánk és a gazdagréti plébániához, és megígérte, hogy mindannyiunkért imádkozni fog.
| Az ünnepi szentmisét megelőzően nyolc fős zarándokcsapatunkkal (benne a Gábor atyával együtt három fős büki kontingenssel) megtekintettük a Szent István Bazilikát, valamint a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából szervezett kiállítási anyagokat a Pesti Vigadóban. A rendezvényközpont Orcád világossága című időszaki kiállítása a Görögkatolikus Egyház világába és művészetébe vezette be az érdeklődőket. A Legyetek tanúim című tárlat a Budapesten 1938-ban megrendezett 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust mutatta be a fennmaradt tárgyi emlékek, dokumentumok, kép- és hanganyagok segítségével. A Katolikus Karitász Ezerarcú szeretet című kiállítási anyaga pedig a Katolikus Egyház szolgáló szeretetéről, történelmi előzményeiről, valamint napjainkban betöltött szerepéről szólt. |
Képek az eseményről:
Források: Magyar Kurír, Katolikus.ma
Fotók: Kovács Szilárd, Gazdagréti Szent Angyalok Plébánia
