Filmajánló • Carlo Acutis, a hétköznapok szentje. Egy fiú, aki tettekre váltotta Teréz anyának azt a mondását, hogy semmi nagy dolgot nem tehetünk, csak kis dolgokat nagy szeretettel. Bepillantás az életvidám, 21. századi kamasz életébe, akit 2020. október 10-én boldoggá avattak.
Szülei és barátai közreműködésével, a családja és a saját maga által felvett videóanyagok felhasználásával ismerhetjük meg a 15 évesen elhunyt derűs, mosolygós olasz fiatal, Carlo Acutis történetét, aki röpke földi élete dacára jelentős életművet tudott hátrahagyni maga után. Az olasz fiú lelkesedett a modern technika és számítástechnika, a videójátékok iránt, mindemellett aktív és teljesen hétköznapi életet élt. Szerette a focit is. Már nagyon fiatalon rendkívül szoros kapcsolatba került Krisztussal, melyhez a kulcs számára az Eucharisztia gyakori vétele; a mindennapos szentáldozás volt. A Szűzanya tisztelete, a rózsafüzér imádkozása is szerves része lett az életének. Szállóigévé vált, két legismertebb mondása: „az eucharisztia az én országutam a mennyországba” – valamint, hogy „mindenki eredetinek születik, és mégis sokan fénymásolatként halnak meg.”
Édesanyja, aki nem volt különösebben elkötelezett keresztény, az ő hatására erősödött meg hitében: „rengeteg kérdést tett fel nekem, de nagyon hiányosak voltak az ismereteim. Carlo – most már egészen biztosan állíthatom, egy »kis megváltó« volt a számomra. Az ő hatására kezdődött el a hitbéli utazásom. Számára az volt a nap fénypontja, amikor Jézussal találkozhatott a szentmise folyamán. Csakhogy megértsétek, mennyire ragaszkodott hozzá: amikor elutaztunk, az első kérdése mindig az volt, hogy hol található a legközelebbi templom, ahol részt tud venni a szentmisén. […] Számára teljesen evidens volt, hogy Jézus valóban jelen van az Oltáriszentségben.”
Carlo nem volt bezárkózva; egyedüli gyermek volt, de nem volt egyedül. Már serdülőkorában, nagyon fiatalon elkezdett segíteni a kapucinus testvéreknek, és ételt osztott a szegényeknek Milánóban. Zsebpénzét, amit kapott, több alkalommal is hálózsákokra költötte – játékok vagy édesség helyett, hogy a helyi hajléktalanoknak adományozza.
Két éven át gondolkodott azon, hogyan tudná legnagyobb szenvedélyét megismertetni az emberekkel, közelebb hozni Krisztus személyét barátaihoz. Szerette volna emlékeztetni az embereket arra a csodálatos átváltozásra, amely kétezer év óta minden szentmisében megtörténik; vagyis a kenyér és bor Krisztus testévé és vérévé való valódi átalakulására.
A történelem során számos példa volt arra, hogy a szentostya vagy a misebor felfoghatatlan módon, fizikailag látható formában valódi testté (valódi emberi hússzövetté), illetve vérré alakult át – több esetben például azért, mert az áldozatot bemutató pap maga sem hitt e csodálatos átalakulás valóságában. Carlo úgy döntött, összegyűjti azokat a helyeket a világban, ahol ilyen csodás átváltozások, vagy más megmagyarázhatatlan esetek, jelenések történtek. Ennek érdekében szüleivel bejárta a világot, személyesen is felkeresve a csodák helyszíneit. Kutatásaiból és személyes élményeiből elkészített egy honlapot, illetve egy komplett kiállítás anyagát. A halála után is továbbműködő és bővülő weboldal révén evangelizációja ma is töretlenül folytatódik. Csak az Egyesült Államokban, az általa összeállított kiállítási anyag több ezer plébániára jutott el.
2006 őszén, a 15 éves vidám és életerős fiút – miután létrehozta tulajdonképpeni életművét, hirtelen rosszullétek kezdték gyötörni, és kórházba kényszerült. A vizsgálatok az addig észrevétlen leukémia rendkívül agresszív formájára derítettek fényt a szervezetében. Röviddel ezután édesanyjának azt mondta: „mama, nem hagyom el élve ezt a helyet, de majd meglátod; sok jelet adok utána.” Három nappal később valóban elhunyt.
„Mindennek megvolt az értelme, és egy nagyobb terv részét képezte. Szépen lassan, enyhült a fájdalmunk. Hiszem, hogy mindannyian különleges kegyelmet kaptunk, ami segített elviselni mindezt. E kegyelmek révén megértettük, nem valami őrült lottójáték részesei vagyunk, hanem mindemögött egy szeretetterv valósul meg. […] A temetés tele volt számomra ismeretlen emberekkel, és lassacskán ezeknek az idegen embereknek a tanúságtétele nyomán egy új élet tárult fel előttünk… A temetés nagyon különleges volt; majdnem olyan, mint egy ünnep” – meséli a filmben az édesapa.
Boldoggá avatására azután kerülhetett sor, hogy egy hasnyálmirigy-rendellenességben született brazil kisfiú 2013-ban csodálatos módon épült fel közbenjárására a betegségéből. A kisgyermekben szinte semmilyen étel nem maradt meg, folyamatosan hánynia kellett, így négyévesen alig kilenc kilót nyomott. Orvosai lemondtak róla. A család ismerős plébánosa a világhálón ez idő tájt bukkant rá Carlo történetére, majd egy fényképre is sikerült szert tennie az olasz fiúról. Egyházközsége híveit arra ösztönözte, hogy bajban, betegségben bátran forduljanak a szentéletű olasz fiatalhoz, rendszeresen együtt imádkozva közbenjárásáért. Rövidesen a beteg kisfiú édesanyja is értesült erről az imaszolgálatról, és egy alkalommal kisgyermekével és családjával együtt vettek részt a közös imatalálkozón. Kisfiának elmagyarázta, hogy személyesen kérheti Carlo közbenjárását, hogy segítsen neki meggyógyulni, majd a kezébe adták a fényképét. Az óvodás korú gyermek a képpel a kezében ezt mondta: „bárcsak abba tudnám hagyni a sok hányást”. Állapota azonnal javulni kezdett, később testvérei kedvenc ételeit jó étvággyal fogyasztotta el. Ez a nap épp Carlo halálának hetedik évfordulójára esett. Az orvosi vizsgálatok során hamarosan kiderült, hasnyálmirigye szervi állapota megváltozott; olyan volt, mint egy másik egészséges emberé, melyre nem lehetett észszerű magyarázattal szolgálni.
A boldoggá avatási ceremóniáját 2020. október 10-én Assisiben mutatták be, a koronavírus okozta járványhelyzet ellenére is több ezer hívő részvételével. A helyszínválasztás nem véletlen: két hónappal a halála előtt – amikor még nem tudhatott betegségéről, felvett egy videót, amire szülei is csak hosszú idő után találtak rá. Ebben mosolyogva azt mondta, kész meghalni, és arra kérte családját, hogy Assisiben temessék majd el. Carlo ugyanis itt töltötte a nyarait, és nagy tisztelője lett Szent Ferencnek.
„Felmerül bennünk a kérdés: mi volt a különleges ebben az alig tizenöt éves fiúban? Normális, egyszerű, spontán, szimpatikus fiú volt: elég ránézni a fényképére. Szerette a természetet és az állatokat, focizott, sok barátja volt a kortársai közt, vonzották a közösségi média modern eszközei, rajongott az informatikáért. Gyermekkora óta érezte viszont – tanúskodnak róla családtagjai –, hogy szüksége van a hitre, és tekintetét Jézusra irányította. Az Eucharisztia iránti szeretete megalapozta az élő kapcsolatát Istennel, és megtartotta őt ebben a kapcsolatban. Mindennap járt szentmisére, és hosszan időzött az Oltáriszentség előtt. Meg volt győződve róla, hogy az Úrból kell energiát meríteni ahhoz, hogy szeressük az embereket és jót tegyünk velük” – hangsúlyozta homíliájában a szentmisét celebráló bíboros.
Agostino Vallini kiemelte azt is, hogy Carlo Acutis odafigyelt másokra, „különösen a szegényekre, az egyedül élő, elhagyatott idősekre, a hajléktalanokra, a fogyatékkal élőkre és azokra, akiket a társadalom kirekesztett vagy elrejtett. Segítette osztálytársait, különösen azokat, akik nehezebb helyzetben éltek. Ragyogó élete volt, teljesen másoknak adott élet, mint az eucharisztikus kenyér.”
„Szükségét érezte, hogy segítsen az embereknek felfedezni, hogy Isten közel van hozzánk, jó vele lenni, élvezni a barátságát és a kegyelmét. Mindenféle eszközt felhasznált ahhoz, hogy ezt a lelkületet átadja, a közösségi média modern eszközeit is, amelyekkel remekül tudott bánni. Az internetet Isten ajándékának tartotta, fontos eszköznek az emberekkel való találkozáshoz és a keresztény értékek továbbadásához. Ez a gondolkodásmódja mondatta vele, hogy a világháló nemcsak a menekülés eszköze, hanem a párbeszéd, a megismerés, a megosztás, a kölcsönös tisztelet helye, amelyet felelősségteljesen kell használni, anélkül, hogy rabjaivá válnánk.”
Carlo hétköznapi élete a bizonyíték, hogy az életszentség mindenki számára elérhető. Különösen a fiatalok számára példa ő, hogy „ne múló sikerekben keressék a boldogságot, hanem azokban az örök értékekben, amelyeket Jézus mutat az evangéliumban.”
Családja 14 évvel a halála után is sorra kapja a leveleket az emberektől a világ minden tájáról, hogy hálájukat fejezzék ki és köszönetet mondjanak nekik, amiért gyermekük életútját megismerve maguk is rátalálhattak arra a bizonyos, Krisztushoz vezető autópályára… Amennyiben a későbbiek során szentté avatják, ő lehet majd az internetezők védőszentje.
Forrás: Net for God, Magyar Kurír, 24.hu, CNA, Szaléziak.HU, Szent Kelemen Plébánia
Fotók: 1. Internet 2. Gregorio Borgia / AP
Grafika: Szent Kelemen Plébánia
