Egyedül Jézus szeretete képes győzedelmeskedni az emberekben és a világban meglévő minden rossz felett. Amikor magunkhoz vesszük Jézust az Eucharisztiában, és imádjuk őt az Oltáriszentségben, egyenesen az isteni szeretet forrásából merítünk. ⇒ Szeressétek Egymást! Magazin 2020/2 (34. szám)
Az Eucharisztiában jelen lévő Jézus szeretetet sugároz felénk, mely minden rosszat legyőz, a szív minden sebét begyógyítja, és minden rabszolgaságból kiszabadít. Jézus szeretete a leghatékonyabb orvosság. Ahhoz, hogy be tudjuk fogadni, hinnünk kell abban, hogy Jézus valóságosan jelen van az Eucharisztiában. Amikor magunkhoz vesszük Jézust a szentáldozáskor, és imádjuk őt az Oltáriszentségben, a szeretet forrásából merítünk, és átadjuk magunkat Jézusnak, hogy meggyógyítson minket.
Ennek a terápiának az első lépése az, hogy odamegyünk Jézushoz, és a kiengesztelődés szentségében megvalljuk neki az összes bűnünket, s ha lehetséges, mindennap részt veszünk a szentmisén, és egy-egy órát elidőzünk a jelenlétében az Oltáriszentség előtt. Mindazok, akik kedvüket nem veszítve kitartanak, nagy lelki változást tapasztalnak, és kigyógyulnak minden függőségükből (pornó, alkohol, kábítószer, játékszenvedély stb.).
A szentségimádás ereje
Közvetlenül kínszenvedése előtt Jézus ezt mondta a tanítványainak a Getszemáni-kertben: „Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?” (Mt 26,40) Ezekkel a szavakkal minket is hív, hogy töltsünk el egy órát az Oltáriszentség előtt az ő jelenlétében.
Szent II. János Pál azt mondta, hogy „a világ minden gonoszsága felett győzedelmeskedhet a szentségimádásból fakadó mérhetetlenül nagy erő”. Amikor szentségimádás közben bizalommal átadjuk magunkat, a gyöngeségünket és a bűnre való hajlamunkat Jézusnak, ez azt jelenti, hogy engedjük, hogy lelkileg megváltoztasson minket, megerősítse a hitünket, megszabadítson minden függőségünkből, megtisztítson, és meggyógyítson minden testi és lelki betegségünkből.
Az Eucharisztiáról szóló enciklikájában II. János Pál így buzdít a mindennapi szentségimádásra: „Jó Nála lenni, a keblére hajolni, mint a szeretett tanítvány (vö. Jn 13,25), érezni az ő szívének végtelen szeretetét. Ha a kereszténységnek a mi korunkban elsősorban »az imádság művészetében« kell különböznie másoktól, ugye érezzük sürgető szükségét, hogy hosszasabban elidőzzünk lelki társalgásban, csöndes imádásban, szeretetünket kifejezve a Legszentebb Szentségben jelenlévő Krisztusnál? […] Fölbecsülhetetlen kincs az Eucharisztia: nemcsak ünneplése kapcsol a kegyelem forrásához, hanem az is, amikor szentmisén kívül időzünk Nála” (EE 25).
Jézus lábához ülni
Amikor Kalkuttai Szent Teréz anya a legszegényebbeket kezdte szolgálni, tudatosította, hogy a mindennapi szentségimádás nélkül képtelen lesz jól teljesíteni ezt a küldetést. Azt írta, hogy a Legszentebb Szentségben jelen lévő Jézus imádásában „rejlik minden erőnk és örömünk”.
Amióta a Szeretet Misszionáriusai bevezették a mindennapi egy órás szentségimádást, a számuk jelentősen megnövekedett. Szent Teréz anya ezt írta: „A közös szentségimádásunknak köszönhetően a duplájára növekedett a hivatások száma. 1963-ban hetente egyszer végeztünk egy órán át közös szentségimádást. Ám a közösségünk csak 1973-ban kezdett el növekedni és felvirágozni, miután bevezettük a mindennapi szentségimádást. […] Hálából a közösségünkért igyekezni fogunk terjeszteni az Oltáriszentség iránti szeretetet és igaz tiszteletet a szegénynegyedekben.”
A Teréz anya által alapított Szeretet Misszionáriusai szerzetesrendben mindennap egy órás szentségimádás van. Jézus ez által erőt ad a nővéreknek ahhoz, hogy áldozatosan szolgálják a legeslegszegényebbeket. A szentségimádás alatt Jézus átalakítja az emberi szíveket és meggyógyítja a mai világ betegségeit és gyötrelmeit. Teréz anya ezt írta a nővéreinek és a munkatársainak: „Az az idő, amit az Oltáriszentségben rejtőző Jézussal töltötök, a lehető legjobban felhasznált idő a földön. Minden Jézussal töltött pillanat elmélyíti a kapcsolatotokat vele, megszépíti halhatatlan lelketeket, mennyei dicsőséggel ékesíti, és hozzájárul az örök békesség megteremtéséhez a földön.”
Ha valóban növekedni akartok a szeretetben, térjetek vissza az Eucharisztiához, térjetek vissza a szentségimádáshoz
Amikor egyszer megkérdezték tőle, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy megmentsük a világot a katasztrófától, ezt felelte: „Elengedhetetlen az imádság. Minden plébánia legyen ott az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus lábainál, és imádja őt. […] Ki kell hangsúlyozni az örökimádás jelentőségét. Jézus az élet kenyerévé lett értünk, hogy életet adjon nekünk. Itt van éjjel és nappal. Ha valóban növekedni akartok a szeretetben, térjetek vissza az Eucharisztiához, térjetek vissza a szentségimádáshoz. Az életünknek az Eucharisztia köré kell fonódnia, arra kell szegeznünk a tekintetünket, aki maga a világosság. Közelítsétek szíveteket az ő isteni Szíve felé, és kérjétek a kegyelmet, hogy megismerjétek őt, kérjetek szeretetet, hogy szeressétek őt, kérjetek bátorságot, hogy szolgáljátok őt. Keressétek őt! Szűz Mária, Örömünk Oka által megértitek, hogy a világon sehol másutt nem fogadnak el jobban benneteket, és sehol nem fognak titeket jobban szeretni, mint ahogy teszi ezt Jézus, aki él és valóságosan jelen van az Oltáriszentségben… Ő valóban itt van személyesen, és vár rátok.”
▮ M. Piotrowski SChr
Forrás: Szeressétek Egymást! 2020/2 (34. szám)
Kép: 1. marystarlajolla.org, 2. n.a.
