A legnagyobb kísértés kezdete nem látszik okvetlenül kísértésnek. Csupán egy kérdés, amely Isten neked adott parancsára vonatkozik: „Valóban azt mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?” – Ha belebocsátkozol a gonosszal folytatott párbeszédbe, biztosan elbuksz. Csak az segít, ha szóba sem állsz vele.
Abban az időben: A Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!” Jézus ezt felelte: „Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik.”
Ezután a szent városba vitte őt a sátán, és a templom oromzatára állította. Így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Hiszen írva van: Angyalainak megparancsolta: A tenyerükön hordozzanak téged, hogy kőbe ne üsd a lábadat!” Jézus ezt válaszolta: „De az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!”
Végül egy igen magas hegyre vitte őt a sátán. Megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát. Azután így szólt: „Ezt mind neked adom, ha leborulsz és imádsz engem!” Ekkor Jézus azt mondta neki: „Takarodj, sátán! Mert írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”
Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki. [Mt 4,1-11]
Elmélkedés
A római liturgia szent „meggyőződése”, vagyis a Szentlélek titkos üzenete, hogy nem szabad a Szent Negyvennap idejébe – amely keresztségünk, tehát isteni és örök életünk eredetét ünnepli és valósítja meg évről évre, – és különösen két utolsó hetébe, a Szenvedés idejébe belépni anélkül, hogy tudatosítanánk: Ádám elbukott, van áteredő bűn, amelynek következménye, a rettenetes szellemi-lelki egyensúlyvesztés a szent keresztség után is bennünk marad; és hogy Krisztus győzött az őskígyó minden kísértésén és lerontotta kelepcéit.
Minden vallási érzés, meghitt keresztútjárás, lelkigyakorlat előtt ott van a szigorú követelmény: vedd komolyan, keresztény lélek, ezt a két valóságot, amelyet nem azért tár fel előtted Isten Szentlelke és adja eléd évente a szent liturgia által, hogy csupán teológiai eszmefuttatások tárgyává tedd, hanem hogy beletekints a bűn igazi mélységébe. Hogy meglásd, a bűn lázadás, kegyetlen, engesztelhetetlen istentagadás és önistenítés, bármilyen mezben is jelenjék meg a felszínen. És ha ezt beláttad, vonulj ki Krisztussal a pusztába! Csak a pusztában kezdődhet minden minden igazi történet Isten és ember között.
Advent elején Keresztelő Jánossal vonultál ki a pusztába, Krisztusra várakozva. Most Uraddal, Krisztusoddal menj a pusztába böjtölni és imádkozni, hogy tanúja légy győzelmének a bűn szerzője fölött.
Gondolkodj el, mi ez a pusztaság? Már nem csupán magány, a város elhagyása, ahol szeretteid laknak és sokan mások, hanem egyfajta kizárólagos együttlét Jézus Krisztussal.
A Szentlélek azt akarja, hogy lásd azt a gigantikus küzdelmet, amelyet a Sátán vív ellene, és amelyet Krisztus vív meg érted, és azt a véres verítékes, ugyanakkor csodálatosan könnyed győzelmet, amelyet az Úr a gonosz felett arat.
Az ember megkísértett lény. A legnagyobb kísértés kezdete nem látszik okvetlenül kísértésnek. Csupán egy kérdés, amely Isten neked adott parancsára vonatkozik: „Valóban azt mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?” – Ha belebocsátkozol a gonosszal folytatott párbeszédbe, biztosan elbuksz, mert ő erősebb és okosabb nálad. Csak az segít, ha szóba sem állsz vele.
De mit tegyél akkor, ha észre sem lehet venni a nagy kísértés kezdetét? Maradj állandóan Isten imádásában! Ha a Magasságbelit választod oltalmadul, semmilyen veszedelem nem érhet téged.
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te valóságos emberként átélted a kísértéseket, amelyek isteni küldetésedtől akartak eltávolítani. A gonosz kísértései a mi esetünkben arra irányulnak, hogy eltávolodjunk Istentől, a tőle kapott küldetéstől, az ő szeretetétől. A gonosz azt akarja, hogy szálljunk szembe a mennyei Atya akaratával és ne engedelmeskedjünk neki. A kísértés elutasítása azt jelenti, hogy kifejezzük szándékunkat: egyedül Istennek akarunk szolgálni, őt tartjuk életünk Urának, az ő akaratának szeretnénk mindenben engedelmeskedni. Urunk, segíts minket, hogy Isten útját, az üdvösség útját válasszuk!
Forrás: Barsi Balázs atya (Magasság és mélység) | Horváth István Sándor (Evangélium365)
Kép: Facebook
