Emberi gyarlóság, hogy azt hisszük, nekünk jár egy hely, ezért Jézus, ismerve gondolatainkat, arra figyelmeztet, hogy azok, akiket mi nem tartunk esélyesnek, helyettünk jutnak majd be országába: „Sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura feláll és bezárja az ajtót.”
Abban az időben Jézus tanított mindazokban a városokban és falvakban, amelyeken áthaladt. Így tette meg az utat egészen Jeruzsálemig. Valaki megkérdezte tőle: „Uram, ugye kevesen üdvözülnek?” Ezt válaszolta neki: Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura feláll és bezárja az ajtót, ti meg kint maradtok és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyisd ki nekünk! Akkor azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnan valók vagytok. Ti bizonygatjátok: A szemed láttára ettünk és ittunk, a mi utcánkon tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok egy szálig, ti gonosztevők! Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában látjátok, magatokat meg kirekesztve. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók. [Lk 13,22-30]
Elmélkedés
Kint rekedni
Valljuk be, ettől mindnyájan félünk. Sok mindenről lehet lemaradni. De az a kint rekedés, az a lemaradás, amelyről Jézus óvja híveit, az végzetes és végleges. Az „üdvözülés” nem a napi boldogságról szól ahol kisebb csalódásokért utóbb kárpótlás illet meg, hanem a végső és örök boldogságról. Azért érdemes mindent megtenni, kockáztatni.
Az ember hajlamos arra, hogy halassza a döntést. Az még odább van, okoskodnak. Egy adott pillanatban azonban zárva az ajtó, és nem lehet abban bízni, hogy épp még bejutunk. Mi magyarok, megfigyelésem szerint különösen bízunk abban, hogy valahogy mégis sikerül. Emlékszem, a kollégisták mindig utolsó napra hagyták a pályázatok leadását, és az egyetemisták a vizsga előtti esten akarták bemagolni a tételeket. Azokat, amelyek sejtelmeik szerint esélyesek, hogy pont azt kérdezik tőlük. Az élet azonban nem szerencsejáték. Tudnunk kell, mit akarunk, és tenni is kell érte.
Emberi gyarlóság, hogy azt hisszük, nekünk jár egy hely, ezért Jézus, ismerve gondolatainkat, arra figyelmeztet, hogy azok, akiket mi nem tartunk esélyesnek, helyettünk jutnak majd be. Hátha ettől észre térünk. De azért van remény! Ha pillanatnyilag rosszul is állunk, lehetünk akár elsők is. Hiszen nincsenek sem biztos helyek, sem előre eldöntött előjogok. Nem a végén kell zörgetni, hanem időben belépni.
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te azt tanácsolod nekünk, hogy törekedjünk bemenni a szűk kapun. Részünkről tehát valamiféle küzdelem, igyekezet, törekvés szükséges ahhoz, hogy eljussunk az üdvösségre. Az üdvösségre nem széles, hanem csak egy szűk kapu vezet, azaz feltételei vannak a belépésnek, de ha megtesszük a szükséges erőfeszítéseket és lépéseket, akkor elnyerhetjük az üdvösséget. Segíts minket, hogy minden erőnkkel arra törekedjünk, hogy a te vezetéseddel elérjünk mennyei Atyánkhoz, aki örökké tartó boldogsággal ajándékoz meg minket!
Forrás:
Kiss Ulrich SJ # ulrichblog.wordpress.com
Horváth István Sándor # Evangélium365
Pixabay # pixabay.com
