📸 Büki elsőáldozás, 2023

Május 13-án ünnepelte a büki egyházközség hittanos gyermekeink elsőáldozását.

Elsőáldozás, Bük (2023. május 13.) - Fotó: Herr Péter © Bárfotó

Fotó: Herr Péter © Bárfotó

Krisztus irgalmasságának nagy ajándéka

Az Eucharisztia Jézus Krisztus hozzánk lehajló irgalmasságának nagy ajándéka, mely soha nem veszti érvényét. Míg ő maga sebezhetővé válik a törékeny szentostyában, minket mégis hatalommal gyógyít általa, amikor a szentáldozásban eggyé válik velünk. Mi pedig olyan szerencsések vagyunk, hogy akár mindennap találkozhatunk vele a szentáldozásban, és láthatjuk őt a szentségimádásban. Ő valóban velünk van mindennap, „a világ végéig”. (Szeressétek Egymást! Magazin 2016/3 – 19. szám)

Az emberek iránti valódi szeretet titka

Az Eucharisztia az autópálya a mennyországba

„Az Eucharisztia az autópálya a mennyországba” – fogalmazott többször határozottan és lényegre törően az áldozás szerepe kapcsán a 2006-ban, mindössze tizenöt esztendősen elhunyt olasz kiskamasz, Carlo Acutis, akit néhány éve vett fel a boldogok sorába a Katolikus Egyház, miután közbenjárására 2013-ban egy brazil négyéves kisfiú megmagyarázhatatlan módon gyógyult fel rendkívül súlyos gyomorbetegségéből.

„Felmerül bennünk a kérdés: mi volt a különleges ebben az alig tizenöt éves fiúban? Szerette a természetet és az állatokat, focizott, sok barátja volt a kortársai közt, vonzották a közösségi média modern eszközei, rajongott az informatikáért. Gyermekkora óta érezte viszont – tanúskodnak róla családtagjai –, hogy szüksége van a hitre. Az Eucharisztia iránti szeretete megalapozta az élő kapcsolatát Istennel, és megtartotta őt ebben a kapcsolatban. Mindennap járt szentmisére, időzött az Oltáriszentség előtt. Meg volt győződve róla, hogy az Úrból kell energiát meríteni ahhoz, hogy szeressük az embereket és jót tegyünk velük” – hangsúlyozta homíliájában a Carlo boldoggá avatási ceremóniáját vezető bíboros.

Agostino Vallini kiemelte azt is, hogy Carlo Acutis odafigyelt másokra, a szegényekre, az egyedül élő, elhagyatott idősekre, hajléktalanokra, fogyatékkal élőkre. Segítette osztálytársait, különösen azokat, akik nehezebb helyzetben éltek. Ragyogó élete volt, teljesen másoknak adott élet, mint az eucharisztikus kenyér.

Szükségét érezte, hogy segítsen az embereknek felfedezni, hogy Isten közel van hozzánk, jó vele lenni, élvezni a barátságát és a kegyelmét. Mindenféle eszközt felhasznált ahhoz, hogy ezt a lelkületet átadja, a közösségi média modern eszközeit is, amelyekkel remekül tudott bánni. Az internetet Isten ajándékának tartotta, fontos eszköznek az emberekkel való találkozáshoz és a keresztény értékek továbbadásához. Úgy döntött, összegyűjti azokat a helyeket a világban, ahol a szentostyával kapcsolatos megmagyarázhatatlan esetek történtek. Ennek érdekében szüleivel bejárta a világot, személyesen is felkeresve e csodák helyszíneit. Kutatásaiból és személyes élményeiből elkészített egy honlapot, melyből végül komplett kiállítási anyag is készült. Csak az Egyesült Államokban, az általa összeállított anyag több ezer plébániára jutott el.

Carlo hétköznapi élete a bizonyíték, hogy az életszentség mindenki számára elérhető. Különösen a fiatalok számára példa ő, hogy ne múló sikerekben keressék a boldogságot, hanem azokban az örök értékekben, amelyeket Jézus mutat az evangéliumban.

„Minél többször járulunk szentáldozáshoz, annál inkább hasonlatossá válunk Jézushoz, és már itt a földön megízleljük a mennyországot.” (Boldog Carlo Acutis)


Köszönöm, Uram

Köszönöm, Uram,
köszönöm ezt a szép napot,
hogy itt állhatok, hol az oltár,
s Jézus szeme ránk ragyog.

Köszönöm, jó tanítóink,
s Kedvesnővér, Teneked
a melegséggel dédelgető szíveket.

Köszönöm, hogy nevelgettél,
intelmekkel segítettél.
Tudásod mind nekünk adtad,
vele a múltat, a holnapot!

Most, hogy az Úr első ízben
látogatja szívemet, s
a Szent Ostyában egyesülve
átöleli testemet,
hálát kiáltok az égre,
áldást kérek Teneked, s
mindazoknak, kik a hitre,
Isten megismerésére,
egymás iránti szeretetre,
szüleink tiszteletére,
szép hazánk becsülésére
tanítják a gyermeket.

Kérek áldást önmagunknak,
hisz lelkünk tiszta, bűntelen…
Segíts, Uram, hozzá mindig,
mint ezen a szép ünnepen!

(Bősze Éva: Elsőáldozási imám)

Fényképek a büki elsőáldozásról:


Források: Szent Kelemen Plébánia (Kovács Szilárd)
Szeressétek Egymást! Magazin 2016/3 – 19. szám

Fotók: Herr Péter © Bárfotó