Egy elsőáldozó kisfiú csodás anyák napi gyógyulása

Egy amerikai kisfiú a tavalyi évben egy gerincvelő-gyulladást okozó ritka és veszélyes betegség következtében súlyosan megsérült focizás közben, és gerinctől lefele teljesen lebénult. Állapotában azonban váratlanul rohamos léptékű javulás következett be…

Joshua, Jessica, Jonathan, Lillian és Lucas Dahlberg együtt imádkoznak iskolájuk kápolnájában egy évvel a betegségét követően – Fotó: Dave Hrbacek, 2024. május 2.

A Minnesota állambeli Coon Rapids Vízkereszt titulust viselő katolikus iskolájában (Epiphany Catholic School) tavaly májusban súlyos baleset, illetve betegség híre rázta meg az iskolai közösség tagjait. Egyik tanulójuk, a másodikos Joshua Dahlberg focizás közben elesett, és kórházba került.

Az MRI-vizsgálat eredménye és a diagnózis letaglózta a szülőket, majd a fejleményekről tudomást szerző tanárokat és diáktársakat. A helyi gyermekkórház szakorvosa szerint roppant súlyos gerincvelőgyulladás (transzverzális myelitis*) állt a kisfiú sérülésének hátterében, melynek következtében a lábai lebénultak, és gyógyulása, felépülése igencsak kétségesnek tűnt.

„Meg voltam döbbentve, összetörtem. Ő volt a legelevenebb, legegészségesebb fiú, imádta a sportot, a focit, a kosárlabdát. Szívszorító volt hallani, hogy a hétéves gyermekem tán soha többé nem állhat lábra, nem sportolhat, nem csinálhatja azokat a dolgokat, amiket igazán szeret” – nyilatkozta az édesanya a The Catholic Spirit magazinnak. Jessica Dahlberg elmondása szerint mindössze 10% esélyt mondtak a teljes felépülésére kisfiának.

Az ötgyermekes család négy iskoláskorú gyermekét egy évvel korábban, az őszi tanévkezdettől íratta át a helyi Vízkereszt Katolikus Iskolába, miután más dolgok mellett a covid-járvány kezelését nem tartották megfelelőnek az állami oktatási intézményekben. Andy, az édesapa ugyancsak ebbe a katolikus általános iskolába járt, így a növekvő anyagi terhek dacára is jobbnak látta feleségével egyetértésben erre az intézményre bízni további nevelését a gyerekeknek.

Joshua a tanév végének közeledtével épp az elsőáldozásra készült osztálytársaival új iskolájában, amit azonban meghiúsított a baleset. A kisfiút nem is csak igazán a betegségének súlyossága szomorította el, hanem az is, hogy ki kellett hagynia az elsőáldozást, amelyre a szülők elmondása szerint hónapok óta lelkesen készült. Ugyancsak csalódottan vette tudomásul, hogy a májusi Szűzanya-köszöntő nagy ünnepségen (szerk.: májusi koronázási ceremónia, melynek során sok helyütt az iskolások virágkoszorúkkal, rózsákkal díszítik fel a Mária-szobrokat), sem tudott részt venni a többiekkel.

A Vízkereszt-templom és iskola akkori plébánosát, Paul Baker atyát értesítették a kisfiú súlyos állapotáról, aki ezt követően egyénileg szolgáltatta ki a kisfiú számára az elsőáldozás, valamint egyúttal a betegek szentségét. Ez a május 14-ei anyák napja (szerk.: Amerikában május második vasárnapja) örökre emlékezetes marad a család számára, a 15 órai szertartást követően ugyanis órákon belül váratlanul és rohamosan javulni kezdett Joshua állapota, és elkezdte mozgatni a lábujjait.

Az édesanya szerint a látottak alaposan meglepték a Joshuával foglalkozó neurológust, aki már negyven éve dolgozott a pályán. Nem tudott orvosi magyarázatot adni a történtekre, soha nem tapasztalt még hasonlót.

A kisfiú felépülése gyors ütemben folytatódott; 10 napos kórházi tartózkodását követően alig néhány héttel később újra focizni kezdett, első meccsén mindjárt gólt is szerzett. A télen elkezdett kosarazni, majd idén tavasszal futni. Legutóbbi, május 5-ei versenye előtt pedig már azzal ugratta egy évvel idősebb bátyját, Lucast, hogy legyőzi őt a 400 méteres futásban. És végül valóban jobb idővel futotta le a távot, mint a testvére…

„Valamiféle csodának kellett itt történnie” – nyilatkozta a magazinnak Andy Dahlberg, az édesapa. „Hogyan is tagadhatnánk mindezt?” Felesége pedig úgy fogalmazott: „Hihetetlen az egész továbbra is a számunkra. De hogy őszinte legyek, miért ne lehetett volna ez egy eucharisztikus csoda?”

Baker atya szerint is, aki Joshua számára a szentséget kiszolgáltatta, a történtek túlmutatnak a modern orvostudomány lehetőségein: „Nem áll módomban egyértelműen kijelenteni, ítéletet mondani, hogy csoda történt, de nehéz mindebben nem az Isten kezét látni.” 

Joshua (középen) és bátyja futóversenyen vesznek részt 2024. május 5-én, Maplewood-ban – Fotó: Dave Hrbacek, 2024

Az egész suli imádkozott értünk

„Már közeledett a tanév vége, és egyszer csak megtörtént ez az egész” – folytatja az édesapa. „Mint megtudtuk, az egész suli imádkozott értünk… Soha nem történhetett volna ilyen egy állami iskolában.”

Miután a balesetről tudomást szereztek, az iskolaigazgató, Ann Coone vezérletével ugyanis minden nap együtt imádkoztak a diákok, a tanárok és a szülők a bajba jutott gyermekért és a családért. „Hatalmas a szentek közössége” – mondja a 65 éves Coone, aki tavaly nyáron ment nyugdíjba. „Sírás kerülget ma is, ha erre gondolok. Csak feltettem a kérdést magamban: Rendben, Uram! Mit tegyünk ezért a kisfiúért és a családjáért, ami a Te megdicsőülésedre szolgálhat?”

Miközben mindennap imádkoztak és rózsafüzért mondtak a családért, az igazgatónő később egy másik gesztust is tett a kisfiú felépülése és megvigasztalása érdekében: „Megígérem neked, hogy rövidesen virágokat fogsz vinni a Szűzanya elé” – mondta neki még a kórházi látogatás során. Miután újra elkezdett járni, megszervezte számára, hogy az iskolai közösség előtt egy csokor virággal köszönthesse a Szűzanyát. „Nem maradt száraz szem a templomban” – emlékezett vissza Coone, megjegyezve, hogy Joshua az elsőáldozási öltönyét viselte. „Olyan szép volt.”

A történtek tanúja volt Jona Winkelman, harmadik osztályos tanárnő is, aki akkoriban a kisfiú bátyját, Lucast tanította, idén pedig Joshuát. Ő is figyelemmel követte betegségét és felépülését, naponta imákat vezetett az osztályteremben, és videókat játszott le Joshua fejlődéséről, amiket testvére, Lucas hozott el az órákra. „Láttuk a videókat, és azt gondoltuk, hogy imáinkra választ kapunk” – mondja Winkelman. „Ez fokozta a buzgóságunkat. Tudtuk, hogy Isten válaszol az imáinkra. Meggyőződésem, hogy Isten mindennél jobban szereti a gyermekek imáit, mert a gyermekek imái tökéletesek és ártatlanok, egyenesen Isten szívéhez jutnak. És nem tudja nem meghallani, meghallgatni őket.”

A tanárnő, aki egyébként magasfokú teológiai végzettséggel rendelkezik, azt is elmondta, Joshua elsőáldozása a kórházban szorosan kapcsolódik a gyógyulásához, „a szentáldozás rendkívüli kegyelme nemcsak a lelkének, hanem a testének is a gyógyulására szolgált”.

Érdemes megjegyezni, hogy a Vízkereszt-templom és plébánia ad otthont Az eucharisztikus csodák c. kiállításnak, (s kölcsönzi a kiállítási anyagot más plébániáknak), amelyet a néhány éve boldoggá avatott Carlo Acutis tervezett meg 2006-ban bekövetkezett halála előtt. A kiállítás több mint 150 Oltáriszentséggel kapcsolatos csodát mutat be szerte a világból.

„Négy évig voltam azon a plébánián. Azt mondanám, hogy ez egy olyan közösség, amelynek hatalmas eucharisztikus hite van” – mondja Baker atya. „Joshua felépülése is mindennek a megerősítése, úgy hiszem.”

Édesanyja elmondása szerint Joshua sokat sírt, sok könnyet hullatott, amikor megtudta, hogy nem vehet részt az elsőáldozáson az osztálytársaival, az ő hite így tanúságtétellé, személye példaképpé vált az egész család és az iskolatársai számára is.

 „Nagyszerű tanuló és figyelmes. Látom a hit, az imádság és a meggyőződés kegyelmét nemcsak tanulmányi munkájában, hanem az osztálytársai támogatásában, viselkedésében is. Az, hogy Isten csodát tett vele, nem lepte meg őt, mert ő megéli a hitét” – mondja róla tanára, Jona Winkelman.

Ami a jövőjét illeti, amikor a betegség esetleges kiújulásáról kérdezik az orvosokat, senki nem mer biztosat állítani. Egyelőre nem látják az okát korlátozni Joshua fizikai aktivitását, így továbbra is minden olyan sportot űzhet, amelyet csak szeret.

„Bármit is csinál, tudom, hogy boldog lesz, ha képes lesz rá” – mondja az apa, Andy. „Magam is sportos ember vagyok, szeretek kimozdulni és mindig csinálni valamit. Pont olyan ő is, mint én.”

Joshua súlyos betegsége és csodás felépülése egyébként gyógyír édesanyja számára más okból is: 2009-ben öccsét, Matthew-t alig 16 éves korában rákban vesztette el. „Pusztító volt látni, ahogy a rák átveszi az uralmat a teste felett” – mondja Jessica, aki akkoriban egyetemre járt. „Rengeteget imádkoztunk érte, hogy felépüljön. Istennek azonban más tervei voltak… Hihetetlenül fájdalmas elveszíteni valakit, akit szeretsz. Látni, ahogy küzd, és látni, ahogyan romlik az állapota.”

Mindennek fényében is, ami a kisfiával történt, az édesanya egyfajta ünnepként éli meg: „Isten valamiért Joshuát választotta ki, hogy csodát tegyen általa, és én örökké hálás leszek miatta!”

Néhány életkép a Vízkereszt-templomból és iskolából: