2021. február 14. Évk. 6. vasárnap (B)

Mutasd meg magad a papoknak – mondja Jézus a leprásnak. Mintha ma azt mondaná: végezd el a szentgyónásodat, borulj le vétkeiddel Urad előtt, hagyd, engedd, hogy Isten gyógyító kegyelme megérintsen! Ne mások bűneivel légy elfoglalva, hanem a te bűneidből gyógyulj ki!

Szentgyónás, gyónásAbban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal: „Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik”. Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek. [Mk 1,40-45]

Elmélkedés

Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem…

Leprásnak lenni az ókorban valóságos istencsapásnak számított. A rabbik szerint négy dolog hasonlított a halálhoz: a szegény, a leprás, a vak és a gyermektelen. A leprában szenvedő embernek a gyász jeleit kellett viselnie –megszaggatott ruhában, födetlen fejjel, betakart szakállal, ápolatlanul kellett mutatkoznia –, tisztes távolságból kerülte az emberi közösséget, csengettyűvel jelezve: vigyázat, ne közelítsetek…! Az egészségére gőgös emberben is félelmet keltettek: a csonka végtagok, a gennyes nyílt sebek, a szemlátomást pusztuló emberi test látványa viszolygást váltott ki a környezetből. Talán filmekből is fogalmunk lehet, milyen borzalmas, amikor a gyilkos kór szétmállasztja, szétroncsolja az embert. Úgy gondolták, az ilyen embereket Isten bünteti, elhagyta… A leprásokat nemcsak a fertőzésveszély miatt különítették el a közösségtől, hanem ez a megvetés, a kitaszítás jele is volt. Az a leprás, aki Jézusnál gyógyulást keresett, megszegte a szabályokat, és egészen közel merészkedett Jézushoz. Hitt Jézus isteni hatalmában és bízott a gyógyulásban.

Ma már gyógyítható a lepra. A történelem folyamán nagy szentek is szeretettel vették körül a társadalom által kitaszított betegeket, és életüket adták értük. Gondolhatunk Árpád-házi Szent Margitra, Szent Erzsébetre, a Lázár-lovagokra, vagy a híres belga származású misszionáriusra, a 44 évesen leprásként meghalt, 2009-ben szentté avatott Damian de Veuster-re.

A tudomány és a gyógyszeripar megannyi próbálkozása ellenére a betegséggel együtt kell élnünk. Korunk leprái – a rák, az AIDS, a cukorbetegség, a depresszió, influenza-vírusok és agyhártyagyulladások, az alkohol- és különféle drogfüggőségek – ma is jelzik az ember kiszolgáltatottságát és törékenységét. Mindannyian gyógyulásra szorulunk. Már az is beteg, bűntől zavaros lelkünkről-gondolkodásunkról árulkodik, hogy a médiában, a hírekben folyton a rosszra, mások bűneire vagy bajára vagyunk kíváncsiak. A jó eseményeknek nincs hírértéke… Betegségeinkkel nem szoktunk dicsekedni. Csendben, szemérmesen hordozzuk fájdalmainkat. A nyilvánosság nem is tesz jót a gyógyulásnak. Isten beavatkozását is megnehezíti. Sokkal hatékonyabb Jézus szeretete, aki előtt nem kell szégyellnünk feltárni testi-lelki nyavalyáinkat. Isteni hatalma, végtelenül tapintatos irgalma azt sugallja: ha leprás is vagy, akkor is szeretlek!

Mutasd meg magad a papoknak – mondja Jézus a leprásnak. Mintha ma azt mondaná: végezd el a szentgyónásodat, borulj le vétkeiddel Urad előtt, hagyd, engedd, hogy Isten gyógyító kegyelme megérintsen! Ne mások bűneivel légy elfoglalva, hanem a te bűneidből gyógyulj ki! Jézus idejében ha a pap igazolta a gyógyulást, a leprást egészségesnek nyilvánította, bemutathatta érte a hálaáldozatot és visszafogadhatta a közösségbe. Ez egymás iránti felelősségünkre is figyelmeztet. Nemcsak a lecsúszottakra, a peremre szorultakra nem figyelünk, hanem egymásra sem.

Jézus emberi kapcsolatainkat is szeretné meggyógyítani. Legyünk egymás papjai, a másik ember bűnből-betegségből való szabadulásának kivitelezői.

Jézus nem tisztít meg beleegyezésünk nélkül. Akarnunk kell a gyógyulást. Ő ma is megérint. Azért jött, hogy megmentsen és meggyógyítson. Hogy érzékennyé tegyen a bajban lévők iránt. Nem csodaváró hit szükséges a gyógyuláshoz, hanem alázat és bizalom, legfőképpen szeretet.

Imádság

Urunk, Istenünk! A bűn elszakít bennünket tőled és az Egyház közösségétől. A bűnöktől való szabadulást egyedül te adhatod meg nekünk. Lelkünk bűneitől nem szabadulhatunk meg saját erőnkből. Ha bűnbánatot tartunk és a szentgyónásban megvalljuk bűneinket, ez a cselekedet annak a kifejezése, hogy szeretnénk helyreállítani a megsértett kapcsolatot veled, a mi irgalmas Atyánkkal és az Egyház közösségével. Amikor bocsánatot nyerünk vétkeinkre, te visszafogadsz bennünket a szeretet közösségébe. Urunk, megvalljuk bűneinket, és alázattal fordulunk hozzád: bocsáss meg nekünk!


Forrás: 1. Sebestyén Péter (Peterpater.com) 2. Horváth István Sándor (Evangélium365)
Kép: Pinterest / n.a.