2020. november 8. Évk. 32. vasárnap (A)

Sok feltétele van annak, hogy beléphessünk a menyegzőre. Még az sem elég, hogy van lámpásunk. Mind a tíznek volt. Mi is ez a lámpás a valós hitéletben? Többnyire azt mondják, hogy a hit. Hát nem elég?! Úgy tűnik, életben is kell tartani…

The Parable of the Wise and Foolish VirginsAbban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát! [Mt 25,1-13]

Elmélkedés

Öt a tízből, az ugyebár ötven százalékos arány. Jó ez vagy rossz? Ha onnan tekintjük, hogy mind, mind a tíz, várta e különös vőlegényt, akkor nem lehetünk elégedettek. Hisz még ki is mentek fogadására, azaz, szép mai szóval, proaktívak voltak. Az ötven százalék még vigasztaló is lehet, ha arra gondolunk, hogy bizony várakozás közben mind elaludtak. Mind a tízen. Mint az apostolok a Gecsemáne kertben. Ki kiáltott, hogy felébressze őket? Ki fog nekünk szólni, hogy eljött az idő? Mindent összevéve: sok feltétele van annak, hogy beléphessünk a menyegzőre. Még az sem elég, hogy van lámpásunk. Mind a tíznek volt. Mi is ez a lámpás a valós hitéletben? Többnyire azt mondják, hogy a hit. Hát nem elég?! Úgy tűnik, életben is kell tartani. Imával, virrasztással, vágyakozással a találkozásra. Vele. Ez lenne az olaj. S mint a történetből kiderül, azt nem lehet az adott pillanatban gyorsan pótolni. Bár szívesen megadnánk az árát – pénzt, úgy tűnik vittek magukkal – késő. A tartalékot magunkkal kell vinnünk, vigyáznunk kell rá. Mert az ajtót bezárják. S mondd, te meg én melyik 50 %-hoz tartozunk?

Példának okáért, te is mindig a következő benzinkútnál akarsz olajat cserélni?

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet köt bennünket hozzád, amely szeretet a jegyesi és a hitvestársi kapcsolat és minden emberi kapcsolat alapja. A te vendégednek tartjuk magunkat, és örülünk annak, hogy meghívottak vagyunk, mert hívásod a te szereteted jele. Együtt élni, ünnepelni veled, erre kaptunk mindannyian meghívást. Személyes felelősségünk, hogy mennyire vagyunk előrelátóak és felkészültek. Könnyelműségünk akár végzetes is lehet. Adj nekünk okosságot és bölcsességet, hogy lelkünk égő mécsesével várjuk eljöveteledet!


Forrás: 1. Kiss Ulrich SJ (ulrichblog.wordpress.com) 2. Horváth István Sándor (Evangélium365)
Illusztráció: Wilhelm von Schadow: The Parable of the Wise and Foolish Virgins (Städel Museum)