„Látta mindezt, és hitt.” János képes nem csak látni, hanem meg is érteni. Amit a Hercule Poirot-knak és Sherlock Holmes-oknak minden további nélkül elhiszünk, elhihetünk Jánosnak is.
A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!”
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból. [Jn 20,1-9]
Elmélkedés
A húsvéti, feltámadás utáni elbeszélésekből kitűnik, hogy mennyire másképp éli meg mindenki a feltámadást, mint tényt, eseményt, amely túlmutat önmagán, és mindenekelőtt megváltoztatja életemet. Érdemes őket átélni egyes szám első személyben. Előbb Magdaként, majd Péterként, majd Jánosként. S persze, Máriáként. Már a kiindulópont sem azonos, mint ahogy a miénk sem. A szemlélődő „típus” másképp éli meg, mint a mindig aktív, a cselekvő ember, és másképp a vérmes, az energikus, a félénk a magába visszahúzódó; másképp a kétkedő, és másképp a csodaváró,– nem sorolom tovább. Aki, mint néhány „történész” a források ellentmondásairól beszél, elfelejti, vagy meg sem értette, hogy itt nem helyszíni riportról van szó, hanem belső átélésről, lélekállapotok leírásáról: mit érzetem a döbbenet pillanatában, amikor megéreztem: feltámadt? Él. És én is élni fogok, túlélem halálomat. Minden húsvéti történet erről szól, erről a lélegzetelállító pillanatról.
Hadd illusztráljam e gondolatot a fenti történettel! Mária Magdolnát a szeretet, a hála és a kötelességtudás hármas motorja hajtja ki elsőnek, mindenkit megelőzve a sírhoz. Egyetlen tényt észlel: az elmozdított követ. Egy akadály – és nemde egész úton ezen törte a fejét, hogy hárítja el – már elhárult, de ő nem azt teszi, amiért jött, ti. hogy bebalzsamozza a tetemet, hanem megosztja a tapasztalatot íziben. Azokkal, akiknek tisztje lett volna segíteni. Üzenet még nem a feltámadásról szól, csupán a hiányzó tetemről, de főleg arról, hogy nem teljesítheti kötelességét az elhunyttal szemben. Gyászmunka ez még a javából, itt még messze a feltámadás öröme. Megkérdezhetem magamat is: ez az én utam? Vagy utánanéznék, valójában mi is történt? Mint Péter és János? De persze ők is csak a sírhoz mehetnek. Ez a biztos pont, ahol utoljára látták. Pragmatikus eljárás. Semmi nyoma spekulációknak: ki, miért, milyen céllal lop el egy ilyen tetemet? Nem gyártanak „összeesküvés-elméleteket”! Előbb lássuk a tényeket! A mesterdetektív egy modern bűnügyi filmben sem járna el másképp. De a tanítványok futnak. Sietnek. Szívük hangosan dobog, ahogy közelednek a célhoz. Ez nem puszta kíváncsiság a tények iránt. Sem a híradó, sem a bulvársajtó nem elégítheti ki ezt a kíváncsiságot. Be kell menni a halál otthonába. A sírba. És közben János még finom tapintatról is tesz tanúságot. Átengedi az elsőbbséget az idősebbnek. Ez is egy lecke törtető századunknak. És János képes nem csak látni, hanem meg is érteni. És te, barátom, tudsz jelekből következtetni az egészre? Amit a Hercule Poirot-knak és Sherlock Holmes-oknak minden további nélkül elhiszünk, elhihetünk Jánosnak is. Vagy mi a te történeted?
Imádság
Feltámadt Urunk! Te húsvéti jelenéseid során megnyitottad az apostolok értelmét, hogy megértsék az Írásokat és küldetést adtál nekik, hogy hirdessék a bűnbocsánatot és legyenek a feltámadás tanúi. E megvilágosodás, valamint a tanúi küldetés volt számunkra az a jel, amely bizonyítja, hogy valóban veled, feltámadt Mesterükkel találkoztak. Nekünk is az a küldetésünk, hogy a feltámadásod hirdetői legyünk a világban. Segíts minket, hogy higgyük és hirdessük: Krisztus legyőzte a halált! Krisztus él! Krisztus feltámadt! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
Forrás: Kiss Ulrich SJ, 2005 # Virtuális Plébánia
Imádság: Horváth István Sándor # Evangélium365
Illusztráció: Pixabay
