Hát te miért bujkálsz előle? – Bárcsak az a fönséges imádság, melyet a mai Olvasmányban hallunk, felbátorítana téged is, hogy akard látni Jézust, a mindenható és végtelenül jóságos Isten megtestesült Igéjét, aki ma hozzád akar betérni…
Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia.
Amikor Jézus odaért, felnézett, és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: Bűnös embernél száll meg. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.”
Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.” [Lk 19,1-10]
Elmélkedés
„Ma a te házadban kell megszállnom.”
Van úgy, hogy a szentírás szövege úgy megragad minket, hogy semmi mást nem tudunk tenni, mint ismételgetni, ízlelni szavait, amíg csak egészen át nem járnak bennünket. Van úgy, hogy azért nem tudunk semmit sem mondani egy szentírási részről, mivel nekünk sem mond semmit, méghozzá azért nem, mert valami a lelkünk mélyén ellenáll Istennek. Az ürességérzés, amely egy ismerős szentírási részt hallva elfog bennünket, arra utal, hogy a bűn hálója már kezd körbekeríteni bennünket, ha ugyan még teljesen meg nem kötözött.
Ha tehát a napi ige untat, sőt szinte utálattal tölt el, ne nyúlj lelki könyvek után, hogy szórakoztasd magad, és ne is kezdj a rózsafüzér imádkozásába, inkább vizsgáld meg, mi okozhatja ezt a tünetet? Az elmélkedés óráját fordítsd arra, hogy számba vedd: nem engedtél-e a szemek kívánságának, a test kívánságának vagy az élet kevélységének? Ez az unalom, ez a csömör üssön fejbe, józanítson ki. Az ige úgy is hat, hogy nem akar hatni: azzal, hogy unalmas, hogy semmit sem mond, leleplezi bűnös életünket, tetteink, szándékaink, emberi kapcsolataink rejtett tisztátalanságát.
Ha a mai vasárnap olvasmányai, az isteni irgalom hatalmának tanúbizonyságai nem érintik meg a szíved, sürgősen tekints magadba, s járj utána, hogy mi akadályozza benned az evangéliumi üzenet hatékonyságát? Zakeusnak elég volt egyetlen mondat az Úr Jézus szájából, egyetlen gesztus, hogy megváltoztassa életét. Igen, mert azzal az igazi mindenhatósággal találkozott, amely azonos a végtelen szeretettel, a teremtő és újjáteremtő szeretettel. A múlt vasárnap hallottuk a vámos imáját, ma látjuk egy vámos megtérését. Zakeus példája igazolja Jézus példázatát.
De ő kereste is az alkalmat, hogy láthassa Jézust. Hát te miért bujkálsz előle? Magad elől, egyetlen lehetőséged elől bujkálsz! Bárcsak az a fönséges imádság, melyet a mai Olvasmányban hallunk, felbátorítana téged is, hogy akard látni Jézust, a mindenható és végtelenül jóságos Isten megtestesült Igéjét, aki ma hozzád akar betérni, hogy megszálljon nálad, és üdvösség köszöntsön szíved hajlékára.
Imádság
Uram, Jézus! Beismerem, hogy sokszor nem ismerem fel saját vakságomat és nehezemre esne, ha megváltoztatnád az életem. De mégis erre van szükségem. Szükségem van arra, hogy a hit szemével lássak. Szükségem van arra, hogy lássam jóságot és irgalmat sugárzó arcodat. Uram, adj nekem bátorságot, hogy minden akadályt legyőzve, hozzád egyre közelebb kerüljek. Taníts meg engem arra, hogy mindig ki tudjam mondani a megbocsátó szót és remélhessek abban, hogy a mennyei Atya is irgalmas lesz hozzám. Térj be az én életembe, hogy üdvösség köszöntsön rám!
Forrás: Barsi Balázs atya (Magasság és mélység) | Horváth István Sándor (Evangélium365)
Kép: Facebook
