„Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel.” – Kicsoda lehet ez, akiben ilyen csodálatos tisztaság van eltemetve a gyilkosság, vér, piszok vastag rétegei alatt, s most feltör belőle, mint forrás a puszta sivatagban? Kicsoda, aki egymaga képes szembeszállni a már égig érő mocskolódással s megállítani a szennyáradatot?
Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított – mondták –, most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.”
Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Felirat is volt a feje fölött: Ez a zsidók királya.
Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel.”
Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.” [Lk 23,35-43]
Elmélkedés
Egyre mélyül az örvény a kereszt alatt.
Tömegpszichózis? Több: a bűn lavinája. Szereplői nem is csupán gonosztevők, akik elkövetik a rosszat, hanem gonoszságuk áldozatai is egyben. S érvényesül a tömegvonzás.
A bámészkodás mintha még nem is volna bűn. Pedig aki kíváncsiságból végignézi valaki szenvedését, haldoklását, szemérmetlenebb, mint aki vad érzékiségtől fűtve meztelen nőkre leselkedik. S ha ezt másokkal együtt teszi, anélkül, hogy akár a legkisebb jelét is mutatná a részvétnek, a segíteni akarásnak, az már bűnrészesség a gyilkosságban. Ebben a légkörben egészen természetesen jelentkezik a következő fokozat: a gúnyolódás. Mennyire méltatlan az emberhez, amikor szerencsétlen és magatehetetlen társát kárörvendve még gúnyolja is. Szavakkal, mint a főtanács tagjai és tettekkel, mint a katonák. Micsoda szolgalelkűség! A főpapok dühe még csak valahogy érthető, de a római hadsereg katonáinak semmi közük Jézushoz. Csak azért merészkednek a gúnyűzésre, mert főnökük, Pilátus is ezt tette a felirattal: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” S a gúnyűzés után már magától adódik a káromlás, annak a szájából, aki maga is ugyanazt szenvedi, de ahelyett, hogy tűrné a jogos büntetést, bűnbakot keres, akin kitöltheti tehetetlen dühét.
De a másik rászólt. Kicsoda lehet ez a másik, akiben ilyen csodálatos tisztaság van eltemetve a gyilkosság, vér, piszok vastag rétegei alatt, s most feltör belőle, mint forrás a puszta sivatagban? Kicsoda, aki egymaga képes szembeszállni a már égig érő mocskolódással s megállítani a szennyáradatot? Csend áll be néhány másodpercig – de milyen súlyos, milyen rettenetes ez a csend! Majd Jézus felé fordul, tekintetét keresi és így szól hozzá: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel.”
És Jézus válaszol neki. Neki szól egyedül, nem a többieknek, nem a bámészkodóknak, nem a gúnyolódóknak és gúnyt űzőknek, nem is a káromlónak, mert azok nem érthetik.
„Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”
Fönséges jelenet! Krisztus Király ünnepén, amikor Isten Fiának az egész világegyetemre és történelemre kiterjedő, ma is jelenvaló egyetemes uralmát ünnepeljük, az Anyaszentegyház éppen ezt olvastatja velünk az evangéliumból. Most nyilvánvaló, hogy nincs más név a földön, melyben üdvösségünk lehetne, csak Jézus áldott neve.
Imádság
Urunk, Jézus, te vagy a mindenség királya! Hittel várjuk eljöveteledet és a veled való találkozást. A hitről való tanúságtétel minden korban bátorságot kíván a keresztényektől, tőlünk. Bátorságot, hogy az üldözések idején, az elutasításokat megtapasztalva vagy az emberek közönyét látva is folytatódjon az evangélium hirdetése és a hit terjesztése. Annak tudatában élünk, hogy a te megbízásodból, a te munkatársadként adjuk tovább a hitet. Nevelj minket az alázatra, hogy ne önmagunkat, hanem téged és a te örömhíredet hirdessük! Segíts minket, hogy elutasítsuk a gazdagság és a hatalom kísértését és egyedül neked szolgáljunk!
Forrás: Barsi Balázs atya (Magasság és mélység) | Horváth István Sándor (Evangélium365)
Kép: 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus # IEC2020