Abban az időben a tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek.
Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” [Mt 28,16-20]
Elmélkedés
Élet a szeretetben
XVI. Benedek pápa mondta a következőket: „Az ember, Isten képmása, a szeretetben lesz először teljesen önmaga. Az örök Atya irántunk való szeretetében elküldte Fiát hozzánk, és a Szentlelket ajándékozta nekünk, hogy Isten gyermekeivé tegyen bennünket. Váljunk e kegyelemhez méltóvá! A Szentháromságos Isten tartson meg mindenkor az ő szeretetében!” Az egykori pápa szavai szépen rávilágítanak a szeretetre, mint a Szentháromság lényegére, valamint a szeretetre, mint annak a kapcsolatnak alapjára, amely az embert Istenhez, az Atyához, a Fiúhoz és a Szentlélekhez fűzi.
Bár a Szentháromság esetében a keresztény és azon belül a katolikus hit központi igazságáról beszélhetünk, a keresztény emberek vallási és hitbeli ismereteiben meglehetősen a peremre szorult a téma, amely minden bizonnyal annak köszönhető, hogy a legnagyobb hittitokkal állunk szemben, amely alaposan próbára teszi értelmünket. A kérdések évszázadok óta ugyanazok: honnan tudjuk, hogy létezik a Szentháromság? Hogyan ismerjük meg a Szentháromság személyeit? Miként lehet egyetlen Istenben három személy? Hogyan alkot ez a három személy egyetlen Istent? Mi adja a Szentháromság személyeinek egységét és miben áll különbözőségük? Milyen kapcsolatban állnak egymással az isteni személyek, azaz az Atya, a Fiú és a Szentlélek? Milyen kapcsolat áll fenn az ember és a Szentháromság, illetve annak személyei között?
Nem szeretnék ezen a helyen túlzottan elvont teológiai fejtegetésbe kezdeni, csupán egyetlen szempontra szeretnék rámutatni. Az emberiség történetét – amit üdvtörténetnek is nevezhetünk – tekinthetjük Isten önkinyilatkoztatásának. Isten közli velünk, megismerteti velünk önmagát. Az idők során feltárja előttünk önmagát, benső életét. Ennek köszönhetően ismerhetjük meg őt. Emberi értelmünk aligha tudna bármit is felfogni, megérteni Istenből, ha ő nem mutatná meg, nem mondaná el, hogy ki valójában. Az Atya megmutatkozik a teremtésben és a szövetségkötésben, a Fiú a megváltásban és a Szentlélek a világ és az emberek megszentelésében. Isten az emberért, az ember iránti szeretetből, az ember üdvössége érdekében cselekszik. Isten közösséget, szeretetközösséget akar az emberrel.
Talán elsősorban nem is a Szentháromság titkának megértése a kulcskérdés számunkra, hanem az, hogy elfogadjuk-e felajánlását, azt, hogy vele szeretetben éljünk. Ha a szeretet a mi válaszunk, akkor már egészen közel vagyunk a szentháromsági személyekhez.
Közben természetesen érdemes elfogadnunk azt is, hogy Isten titok, aki szeretetének kifejezése által mindig új arcát mutatja nekünk. Megmarad számunkra az a tapasztalat is, hogy Isten elrejtőzik, visszahúzódik, nem tárja fel önmagát egészen az ember számára. Bizonyos mértékig megközelíthetetlen marad, legalábbis a földi életünk idejére. Halálunk és feltámadásunk után azonban eljuthatunk hozzá, ekkor tárja fel előttünk önmaga teljességét. Isten tökéletes megismerése olyan emberi vágyunk, amely erősíti bennünk a reményt, hogy a mennyországban örökre vele élhetünk.
Bizonyos mértékig megközelíthetetlen marad, legalábbis a földi életünk idejére. Halálunk és feltámadásunk után azonban eljuthatunk hozzá, ekkor tárja fel előttünk önmaga teljességét. Isten tökéletes megismerése olyan emberi vágyunk, amely erősíti bennünk a reményt, hogy a mennyországban örökre vele élhetünk.
Imádság
Mindenható Isten! Neked szentelem egész életem. Szüntelenül törekszem megismerésedre és akaratod teljesítésére. A te szeretetedet szeretném viszonozni és továbbadni embertársaim felé. Segíts engem méltó keresztény életet élni, hogy mindig az Atya gyermekének, a Fiú testvérének és a Lélek templomának érezhessem magam! Mennyei Atyám! Köszönöm neked az életem és hálás vagyok gondviselő szeretetedért és megbocsátó irgalmadért. Jézus Krisztus! Köszönöm neked, hogy megváltottál és az Atyához vezetsz! Szentlélek Isten! Köszönöm, hogy megszenteled életem és sugallataiddal megmutatod az üdvösségre vezető utat!
Forrás: Horváth István Sándor (Evangélium365)
Illusztráció: Pixabay
