Szép számmal gyűltek össze június utolsó vasárnapján a hívek templomunkban, ezen a napon köszöntöttük ugyanis 75. születésnapja – és névnapja – alkalmából Jász László atyát, illetve 65 éves kántori szolgálata kapcsán Loibl Miklósné, Eta nénit.
Szent László királyunk liturgikus emléknapján az ünnepi szentmise elején Csóka Gábor, a Plébániai Tanácsadó Testület alelnöke a közelmúltban szentté avatott John Henry Newman bíboros verséből idézve fordult köszöntőjében elsőként László atyához, akit életkorára és egészségi állapotára tekintettel püspök atya augusztus 1-től a Győr egyik városrészének számító Kisbácsára helyezett el településünkről.
„Születésnapom van, most megkísérlem szívből elmondani, hogy mit tett értem az én Istenem, ki bajoktól védett, tisztogatta szemem, hogy az égre nézzek… Áldalak Téged születésnapomért, melyet csend tölt meg, s édes magányt kíván. Minden évem, add, hogy nemesítsen, gyötört szívvel is tisztuljak a hitben, gyújtsa bennem lángját az Isteni lét s vigasztaljanak meg Tőled jött igék…”
A kerek évfordulók mindannyiunkat elgondolkodtatnak. Mi történt velünk, miért kell hálát adnunk. Előre tekintve kérjük a jó Isten segítségét. Amikor kifejezzük őszinte örömünket, egyben azt is kérjük, hogy erejéhez mérten szolgálja tovább hittel és szeretettel egyházközségünk, városunk javát.
Ígérjük, hogy imáink kísérik László atya útját, és arra kérjük a jó Isten segítse kegyelmével munkáját, és adjon erőt, egészséget szent szolgálata folytatásához!
Loibl Miklósné, Eta néni 1956 ősze óta látja el a Szent Kelemen templomban hivatalosan a kántori szolgálatot. A kommunista rendszer igyekezett ellehetetleníteni a kántortanítók közreműködését a szentmisékben az 1950-es években, így néhány esztendőn át a büki templom orgonája is elhallgatott – csak ritkán szólalhatott meg. Ekkor érlelődött meg – még gyermekként Eta néniben a gondolat, hogy mennyire fontos, értékes ez a fajta szolgálat is templomainkban.
Rozsos plébános úr idején járt iskolába – a Radnóczi plébános úr mellett töltötte a szolgálat nagy részét, aztán következett József atya, Imre atya, Béla atya, György atya – és a jelenben László atya, akikkel együtt a liturgiák és szertartások zenei kíséretét végzi nem kevés tudással és hozzáértéssel mindannyiunk örömére.
A Jóisten a tudója annak, hogy hány ifjú pár esküjének volt részese, és hány embertársunkat kísérte utolsó útjára.
Külön öröm számunkra, amikor egy – egy ünnep alkalmával az Eta néni által felkészített kórus szerepel a szentmisén, emelve az ünnep hangulatát.
Egyházközségünk „első embere” befejezésül a Vasi Szemle korábbi főszerkesztőjét, valamint a Száz magyar falu sorozat Bük c. kötetét jegyző Gyurácz Ferencet idézte, aki Eta néni nemrégiben közzétett életrajzához az alábbi kommentárt fűzte:
Sokfelé megfordultam, de számomra ő maradt a legjobb kántor. Úgy, ahogy gyerekkoromban, a 60-as évek elején megismertem. Szárnyaló, tiszta hangja, szép hangszíne, szívbéli lelkesedése tette azzá.
A köszöntés Sík Sándor: Te Deum c. versével zárult – Rozmán András előadásában, amelyet követően az egyházközség mindkettejüket megajándékozta a hívek nevében, valamint a Győri Egyházmegye jóvoltából Eta néni pápai áldásban részesülhetett újfent.
A szentmise után pedig Dr. Németh Sándor, Bük polgármestere köszöntötte László atyát és Eta nénit a város nevében, majd az ünnepi esemény fogadással zárult a plébánián.
Az Isten áldja mindkettőjüket sokáig; erőben, egészségben!
Fényképeink az eseményről:
Forrás, fényképek: Szent Kelemen Plébánia (Kovács Szilárd)
Loibl Miklósné, Eta néni életrajza: link
Jász László atya bemutatkozása: link
