Augusztus 1-jével dr. Szalai Gábor plébános atya átvette Bük és a hozzá tartozó községek lelkipásztori szolgálatát. Ez alkalomból templomunkban Kovács Ferenc PTT-tag köszöntötte őt az egyházközség nevében, és a ministráns gyerekek virággal, versekkel fogadták.
Aki hozzám jön, többé nem éhezik
Templomunkban mondott első vasárnapi szentbeszédének a középpontjában új plébánosunknak az élet kenyere; az Oltáriszentség volt, mely a pap imádsága és szava által változik a szentmisében Krisztus testévé és vérévé. Ennek az átalakulásnak a mi életünkben – a lelki életünkben is végbe kell mennie, hogy meglévő emberi hiányosságainkat, gyarlóságainkat ki tudjuk iktatni, s helyette a bennünk lévő jót tudjuk erősíteni szívünkben – hangsúlyozta a lelkipásztor.
Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjazik. [Jn 6,24-35]
Krisztus arra vágyik, hogy a szentáldozás által mindig életünk része lehessen. Mindehhez azonban elengedhetetlenül szükséges a mi nyitott szívünk, nyitott lelkületünk, hozzáállásunk, és akkor az Ő szent teste és vére lassacskán, apránként át fogja formálni életünket.
A szentmise végén új lelkipásztorunk egy-egy kedves szóval, valamint egy kis szentképpel is megajándékozta a templomból kivonuló, derűs tekintetű híveket.
Gábor atya személyében egy fiatalos, lendületes és céltudatos lelkipásztort ismerhettünk meg az első találkozások alkalmával. Szolgálatához sok erőt, egészséget kívánunk, és kérjük a Kedves Testvérek imáit érte; készséggel segítsük őt munkájában!
|
Fényképeink az eseményről:
Forrás és fotók: Szent Kelemen Plébánia, Bük
A köszöntőben elhangzott, lelkipásztorért mondható ismert ima egészében itt olvasható: link
Szalai Gábor atya korábbi szolgálati helyei: link