Május utolsó vasárnapján, Urunk mennybemenetelének ünnepét követően a Hősi emlékmű előtt azokra a honfitársainkra emlékeztünk, akik Szent István óta a történelem során életüket áldozták magyar hazánkért.
„Jézus a városon kívül halt meg a kereszten, idegen sírba temették el. Háborúkban, hazánk és otthonaink védelmében, vagy esztelen gyűlölettől kényszerítve sokan a magyarok közül is, a mieink közül is idegenben haltak meg, idegen földben nyugszanak. Nem kísérhették szeretteik őket utolsó útjukra, az emlékezés virágait nem tehették sírjukra. A hősi halottakért imádkozunk ma, Hősök napján” – fogalmazott bevezetőjében Gábor atya, községünk plébánosa.
Mindenható, örök Isten! Alázattal borulunk Fölséged elé, hogy a harctereken elesett hős testvéreinkért könyörögjünk. Te láttad küzdelmüket, aggodalmukat, szenvedésüket és vérük hullását: irgalmazz nekik, és adj megnyugvást az örök békesség honában. Kegyelmedbe ajánljuk őket, Urunk, Istenünk! Ismerd el őket, teremtményeidet magadénak: ne emlékezz vétkeikre, melyeket a meggondolatlanság zavarában tettek.
Isteni Megváltónk, Jézus Krisztus, a Te mondásod ez: „nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja testvéreiért.” Hősi halottaink, akikért imádkozunk, nem kímélték magukat, életüket áldozták értünk, magyar hazánkért. Tekints rájuk kegyesen, és részesítsd őket kereszthalálod végtelen érdemében!
Nekünk pedig add, hogy a drága vérrel megszerzett és megvédett hazát odaadóan és önfeláldozóan szeressük, érte dolgozni meg ne szűnjünk! Add, hogy a hősök véréből és áldott emlékéből a komoly kötelességteljesítés, a hősies áldozathozatal szelleme áradjon ránk! Adj csüggedetlen szívet, hogy a harctereken elesett honfitársaink nyomában magyar hazánkért mindent megtegyünk, törvényeit és tanításod szerint éljünk, dicsőségedre és embertársaink javára.
Amen
Égi áldás kíséretében, szemerkélő esőben megtartott rövid megemlékezésünket koszorúzással, közös imával, s a Himnusz eléneklésével zártuk.
A magyar hősökről való megemlékezés egészen az első világháború idejéig nyúlik vissza. 1917-ben egy jogszabály előírta, hogy valamennyi magyar város és község – anyagi erejének megfelelően – méltó emléket állítson a nagy háborúban elesett hősöknek. Később, az 1924. évi XIV. törvénycikkben pedig azt is rögzítették, hogy „minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját (…) a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli”. 1945-től a kommunista rendszer betiltotta a haza hőseiről való megemlékezést, csak a rendszerváltást követően nyílott lehetőség újra az emléknap megtartására. Az elesett magyar hősök emlékünnepét végül 2001-ben iktatták újra törvénybe, s egyúttal a korábbi ünnep körét hivatalosan is kibővítették mindazokra, „akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért.” „A Magyar Köztársaság Országgyűlése a magyar nemzet soha el nem múló hálája jeléül, a ma élő és a jövő nemzedékek okulására, a hősök dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánítja”, illetve „kifejezi azon meggyőződését, hogy az állami szervek, a helyi önkormányzatok, az egyházak, a társadalmi szervezetek, a magyar nemzet fiai és leányai minden évben, a magyar hősök emlékünnepén méltó megemlékezés keretében leróják hálájukat és kegyeletüket az elmúlt ezredév magyar hőseinek.” Bükön a Hősi emlékművet 1926-ben avatták fel, mely – természetesen a templom mellett – ma is templomparkunk központi eleme. 1988 óta találjuk rajta külön a II. világháború áldozatainak emléktábláját. |
Képek az eseményről:
Képek és szöveg: Kovács Szilárd, Szent Kelemen Plébánia
Forrás: Magyar Nemzet, Gondola
