Dr. Veres András püspök atya szentbeszéde a templompark felavatásán

2020. július 12-én került sor a teljesen megújult Szent Kelemen templompark átadására, mely központi elhelyezkedése és a területén felállított történelmi emlékművei révén is, Bük városának meghatározó helyszíne. A hálaadó, ünnepi szentmisét Dr. Veres András, egyházmegyénk főpásztora mutatta be.

A szentmise elején püspök atya szeretettel és tisztelettel köszöntötte a résztvevőket, jelezvén hogy maga is nagy örömmel vette a meghívást e hálaadásra, hiszen ő is csak csodálkozva nézte, mennyire gyönyörű lett a templom és környezete. Megjegyezte, „Mátyás király módjára” egy kicsivel korábban már átutazóban meggyőződött róla, az átalakítások megfelelő módon zajlottak-e a park területén, és bizakodóan távozva várta a hivatalos átadás időpontját. Tiszteletét és elismerését fejezte ki végül mindenkinek, aki a munkában bármilyen módon részt vett, örömmel csatlakozva a szentmisén résztvevők hálaadásához. A szentmisét a jelenlévőkért és szeretteikért ajánlotta fel. “Biztos vagyok benne, hogy a templom és környezete a testi-lelki felüdülést keresők számára a béke szigete lesz” – zárta köszöntőjét.

Részlet a püspök atya szentbeszédéből
(A magvetőről szóló evangéliumi tanítás kapcsán, Mt 13,1-23)

Isten minden embert üdvözíteni akar, éppen ezért Jézus az evangélium tanítását, az evangélium magvait mindenhol pazarlóan veti. Isten szeretete is pazarlóan kiárad minden ember felé, mert Isten részéről nincsen lehetetlen ember! Mindenki szívébe el akarja vetni az evangélium magvát, mert biztos abban, hogy a legváratlanabb helyzetekben is ez a mag meggyökeresedhet, majd termést hozhat. Tudnánk az életből számtalan példát mi magunk is emlegetni, hogy olyan ember, aki korábban vallástalan volt, erkölcstelenül élt, életének egy bizonyos pillanatában megfordult az élete, és egészen másképp kezdett el élni. Megértett valamit abból, hogy többre hívatott, mintsem hogy elpazarolja az életét.

Isten tehát minden embert üdvözíteni akar, ezért Jézus pazarlóan minden emberi szívbe el akarja vetni az evangélium magvát. Ott is, ahol ez reménytelennek, kilátástalannak tűnik. Amikor mi emberek esetleg el kezdünk gondolkodni, hogy „őróla már le lehet mondani, neki már kár mondani bármit”, meg kell tanulnunk, hogy nem így van! Isten azt szeretné, hogy mi is minden lehetetlennek tűnő helyzetet – és embert is, próbáljunk elérni az Ő üzenetével. Biztosak lehetünk afelől, hogy bár a mi emberi elképzelésünk és erőnk véges, de Isten üzenete, az Ő igéje, az evangélium magva képes csodára. Isten szava eleven és átható! Nincsen lehetetlen helyzet, nincsen lehetetlen ember, akiben Isten szava ne tudna gyökeret verni!

Ezért figyelmezteti Pál apostol szeretett tanítványát Timóteust, hogy „te ne gondolkodj, hogy mikor, hogyan, min; te csak taníts!” „Állj elő Isten üzenetével, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel!” Az apostolok tanítását az egyháznak is követnie kell, mert az egyház feladata az, hogy az idők végéig végezze az apostoli munkát, vagyis hogy az evangéliumot hirdesse minden embernek.

Jézus idézte a mai evangéliumban azt a szomorú véleményt, ami korunkban is helytálló lehet: „megkérgesedett ugyanis e népnek szíve, fülükkel restül hallanak, szemüket behunyják, hogy a szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, és a szívükkel ne értsenek”. Viszont látjuk, Isten számára minden emberi lélek értékes és számít. Nincs olyan emberi lélek, akit Isten ne tartana figyelemre méltónak! Ez mindnyájunk számára elgondolkodtató, mert tudnunk kell; mi, mint az Egyház tagjai, megkeresztelt Krisztus-követők, egyszerre vagyunk befogadók – szántóföld a mag számára, de ugyanakkor feladatunk is, hogy továbbadjuk Isten üzenetét, továbbadjuk az evangélium tanítását.

Ez ma sem, de régebben sem volt könnyű. Sokaknál úgy tűnik, érdektelenségbe ütközik az Isteni tanítás és elutasítják. Így volt ez Jézus korában is. Azt mondták sokan, hogy „kemény beszéd ez, ki hallgatja” – és otthagyták Őt. Jézus figyelmeztette apostolait, mintegy bátorította őket, hogy ilyenkor se essenek kétségbe. „Ha engem nem hallgattak, titeket sem fognak hallgatni, ha engem gyűlöltek, titeket is gyűlölni fognak, de tegyétek azt, amit kérek tőletek!” Hála Istennek azonban, nemcsak olyanok vannak, akik elutasítják Isten tanítását, hanem vannak akik befogadják és bőséges termést hoznak. Hála Istennek, vannak bőséggel hívő emberek, akikben Isten igéje, az evangélium tanítása olyan változásokat visz végbe, amely nemcsak az illetőt magát boldogítja, hanem szeretteit, környezetét, barátait is!

Egy rövid megfontolás erejéig, tegyük fel a kérdést magunkban; kik azok, akik meghallgatják az evangélium üzenetét? Egészen biztosan igaza van annak a lelki írónak, aki azt mondja, hogy valójában Jézus tanítását azok értik meg, akik nyitott szívvel fogadják azt, mert sajnos a hitetlenségnek mindig az a gyökere, hogy az ember gőgös, öntelt. Egyszerűen nem akar tudomást venni arról, hogy ő is, mint minden ember; Isten teremtménye. Nem akar tudomást venni arról, hogy ő nem mindenható. Az Isten, aki bennünket teremtett – egyedül Ő az, aki tudja, mi jó az ember számára, hiszen Ő boldogságra teremtett bennünket. A gőgös, öntelt szívű ember nem képes Isten igéjét befogadni.

Be kell látnunk viszont, hogy magunk is rászorulunk újra és újra, hogy Isten igéjét mélyen átgondoljuk, megfontoljuk. Mi sem vagyunk egyformán befogadók minden nap, Isten igéjével kapcsolatban. Néha tövisesek, néha kövesek, néha letaposottak vagyunk. Kell, hogy nyitott maradjon az ember szíve, mert ez a szív képes befogadni a magot, amelyben e mag meggyökeresedhet és termést hozhat. Minden elvetett mag – azért mert Isten igéje eleven és átható, minden körülmények között hat. Néha több, néha kevesebb termést hoz, de biztosak lehetünk afelől, hogy ott, ahol az evangélium gyümölcseit már megtapasztaljuk – ahol az irgalmasság, a szeretet, a türelem, a jó szándék erősebb, mint az ellentétes tulajdonságok, ott már Isten szántóföldje van, és egész biztos, hogy még gazdagabb termést is képes hozni.

Azért imádkozom ebben a szentmisében, hogy megértsük: Isten szava mindig, minden körülmények között képes megteremteni a maga gyümölcsét. Ha részünkről nyitottság, elfogadás mutatkozik, akkor mi magunk is bőségesen termő talajjá válthatunk. Azonban ne felejtsük el azt sem, hogy feladatunk az is, hogy másoknak bizonyságot adjunk a hívő, a krisztusi élet gyümölcseiről, hogy másokban is fölébredjen a vágy a szeretetre, a türelemre, a békére, a jóságra, az igazságosságra. Adja Isten, hogy ezt mindnyájan – ne csak értelmünkkel fogjuk fel, hanem a mindennapi cselekedeteinkben, a gyakorlatban is tettekre váltsuk.

Adjon ehhez Isten mindnyájunknak fölismerést, bátorságot, hiszen nem egyszer az Isten igéjének hatására az életünket is át kell formálni. Ehhez adjon nekünk Isten bátorságot, hogy újrakezdjük, hogy gyümölcsöt hozzunk, harmincszorosat, hatvanszorosat, és ha lehet százszorosat. Ámen.

Forrás: Szent Kelemen Plébánia