Az életuntság két orvossága

Kétféle módon ébredhet az ember reggel; „Jó reggelt, Isten!” vagy „Te jó Isten! Reggel…” Ma az emberek többsége szorongva önmagának él; gátat emelt a szíve elé, s így az élet folyójának hordaléka szemétdombbá tette azt. A legjobb kiút ebből: szeretni az embereket – Fulton J. Sheen érsek gondolatai

Az élet értelme

Kétféle módon ébredhet az ember reggel; „Jó reggelt, Isten!” vagy: „Te jó Isten! Reggel…”Aki így ébred, azt nyomasztja az élet. Értelmetlennek érzi.

Számos irodalmi mű született már az élet értelmetlenségéről. Egyik legtalálóbb kifejezője mindennek például az a regény, amelyben a történet szerint két gyár áll egy folyó két partján: az egyikben nagy kőtömböket őrölnek porrá, majd a kőport hajón átszállítják a másik gyárba, ahol nagy kőtömböket gyártanak belőle. A tömböket aztán visszaviszik az első gyárba, és ez így folytatódik. A mai ember életszemléletének irodalmi ábrázolása ez…

Dr. Carl Jung, a híres pszichiáter nyilatkozta: „Huszonöt éve foglalkozom elmepanaszokkal küzdő emberekkel, és azt mondhatom, hogy a betegeimnek legalább harmadánál nem volt klinikailag megfigyelhető neurózis. Valamennyien attól szenvedtek, hogy nem látták értelmét és célját az életüknek; s amíg meg nem találják, nem lesznek boldogok.”

Úgy is mondhatnánk, hogy napjainkban az emberek túlnyomó többsége egzisztenciális neurózisban szenved. A lét szorongása, az élet problémája a bajuk. Az, hogy nem tudnak választ adni a kérdésre: „Mi ez az egész? Mi lesz velem utána?”

Hogyan lehet megtalálni a választ? Tudom, mit gondoltok: azt, hogy „most azt fogja mondani, hogy térdeljünk le és imádkozzunk.” Nem mondom. Később talán igen, de most nem. Miért? Mert aki egzisztenciális neurózisban szenved, ettől még nagyon távol jár.

Menj, és segíts másoknak!

Két megoldást javaslok. Az első: menj, és segíts másoknak! Az élet szorongásától szenvedő azért szenved, mert önmagának él. Gátat emelt szíve és elméje elé, s az élet folyójának hordaléka szemétdombbá teszi a szívet és az elmét. A legjobb kiút ebből: szeretni az embereket. Látogass betegeket! Légy jó a szegényekhez! Találd meg rászoruló embertársadat! Ha így cselekszel, rájössz, hogy a másik ember nem a pokol, ahogy Sartre mondja. A másik ember saját lényed része és Isten teremtménye.

Nemrég egy apa elhozta hozzám a fiát. Öntelt, hitvány életű ifjonc, aki elhagyta a hitet és utálta saját magát és mindenkit, akivel találkozott. Megszökött otthonról. Egy év után hazatért, de ugyanolyan semmirekellő maradt, mint azelőtt. Ekkor hozta el az apja, és megkérdezte:
– Mit csináljak vele?
Azt tanácsoltam, hogy küldje el egy külföldi iskolába. Megneveztem, melyikbe.
Egy év múlva a következő kéréssel jött el hozzám a fiatalember:
– Szeretném erkölcsi támogatását kérni mexikói tevékenységemhez. Néhány fiú, akikkel együtt lakom a kollégiumban, felépített egy kis iskolát. Bejártuk a környéket, összeszedtük a gyerekeket, és hittant tanítunk nekik. Egy amerikai orvost is szereztünk, aki minden évben eljön egy hónapra, és ellátja a környékbeli betegeket.
– Hogyan kezdett érdekelni mindez? – kérdeztem.
– Nyáron a fiúk mindig lejártak oda, és velük mentem – felelte.
Visszatalált a hithez, az erkölcshöz, mindenhez – az embertársban. A szegények, a nyomorban élők, a rászorulók, a betegek, Isten teremtette embertársaink azok, akik nagy erőt adnak.

Halálra fagyva

Néhány éve egy indiai férfi Tibetbe utazott, hogy a pogány országban evangelizáljon. Tibeti vezetővel vágott neki az útnak. A Himalája előhegységeibe érve nagyon átfáztak. Kimerülten, már-már átfagyva leültek pihenni. Az indiai, akit Singhnek hívtak, megszólalt:
– Úgy hallom, mintha valaki nyögne odalent a szurdokban!
– Nem segíthet rajta, hiszen maga is alig él! – válaszolt a tibeti.
– De igen, segítek – mondta Singh. Leereszkedett a szurdokba, felvonszolta az embert, és elvitte a közeli faluba. A szeretet cselekedetétől újjáéledve indult vissza. Amikor visszaért a barátjához, aki nem akart segíteni embertársán – halálra fagyva találta.

Az első mód tehát, hogy megszabadulj az élet szorongásától: találd meg embertársadat! A másik: légy nyitott az istenivel való találkozásokra és megtapasztalásokra, amelyek kívülről fognak érkezni!

Vedd észre!

Légy nyitott! A szemedben nincs világosság. A füledben nincs hang, nincs harmónia. A gyomrodban az étel kívülről került oda. Elmédet tanították. A rádió láthatatlan hullámokat vesz a külvilágból. Engedd, hogy az üres fej, az üres szív befogadjon bizonyos külső impulzusokat, amelyek tökéletesebbé tesznek! Akármilyen távol vagy attól, amiről beszélek, jönni fognak.

Pusztán logikus gondolkodással nem jutsz el az élet értelméhez és céljához. Csakis cselekvéssel jutsz el az élet értelméhez és céljához. Úgy, hogy feltöröd a gőg és az önzés tojáshéját, és megtisztítod erkölcsi életed ablakait, hogy beáradhasson a napfény. Nem keresnéd Istent, ha valamiképpen már meg nem találtad volna. Király vagy, aki száműzetésben él, pedig van királysága.

Fulton J. Sheen érsek (1895 -1979) Amerikai római katolikus érsek – számos könyv szerzője, népszerű televíziós és rádiós előadó. „Az életed érdemes élni” c. televíziós műsora heti 30 millió embert vonzott a képernyők elé. A Time magazin úgy nevezte őt, mint „az első teleevangelista”. A munkájáért kétszer kapott Emmy-díjat a legkiemelkedőbb tévés személyiség kategóriájában. Beszédei és írásai ma is rendkívül népszerűek, időszerűek. Kanonizációs eljárása 2002-ben kezdődött meg. 2012 júniusában XVI. Benedek pápa elismerte azt a határozatot, amely szerint a püspök hősies erények életét élte – ez egy lényeges lépés a boldoggá avatási eljárásban.

Illusztrációk: Unsplash, Archbishop Fulton Sheen Foundation