Kalkuttai Szent Teréz (Teréz anya) albán származású római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a Nobel-békedíj és számos más, rangos elismerés birtokosa. Istennel való napi kapcsolatunk fenntartása és fejlődése céljából, az alábbi kérdések időnkénti feltevését javasolja számunkra.
Minden az imával kezdődik
Ha nem kérünk szeretetet Istentől, nem lesz bennünk szeretet, és mi sem tudunk adni belőle másoknak. Az igaz szeretetnek az Istenhez szóló imával kell kezdődnie. Ha imádkozunk, képesek leszünk szeretni, és ha szeretünk, képesek leszünk szolgálni. Az ima táplálja a lelket. Az ima öröm. Az ima Isten szeretetének napsütése, az ima az örök boldogság reménye, az ima Isten irántunk való szeretetének lobogó lángja – olvashatjuk gondolatait a Teréz Anya: Minden az imával kezdődik c. könyvben az ima szerepével kapcsolatban.
Fontos tehát imaéletünk tekintetében is önvizsgálatot tartani néha, melyhez segítségünkre lehetnek az alábbi, egyszerű kérdések Teréz anyától.
|
 Kalkuttai Szent Teréz (1910 – 1997)Nobel-békedíjas katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai rend alapítója. Egy belső hang hívására már 12 évesen készült a szegények megsegítésére és a misszionáriusi tevékenységre. 18 évesen belépett a Loreto Nővérek Rendjébe Írországban (itt vette fel a Teréz nevet – Lisieux-i Szent Teréz után), amely akkoriban együtt dolgozott a kalkuttai érsekséggel Indiában. 1929 januárjában Kalkuttába ment, ahol 1948-ig tanított a Szent Mária Főiskolán. A mindennapos nyomor és nélkülözés olyan nagy hatással volt rá, hogy végül engedélyt kért tanári tevékenysége feladására, és életét innentől a kalkuttai nyomornegyedeknek szentelte. Kitanulta az ápolónői munkát, s elkezdte összeszedni, ápolni, tanítani a kalkuttai utcák gyerekeit, hajléktalanjait. 1950-ben megalapította a Szeretet Misszionáriusai katolikus irgalmasrendet, majd kezdeményezésére jött létre a Nirmal Hriday (Tiszta Szív) menedékhely a haldokló nyomorgóknak és nélkülözőknek. Kórházat és otthont alapított a súlyos betegeknek és az elhagyott, fizikailag vagy lelkileg sérült gyermekeknek. Teréz anya azt a célt tűzte ki, hogy szeretetet és gondoskodást nyújtson mindazoknak, akikről különben senki nem gondoskodik. Világszerte elismert tekintély lett: gyógyította a betegeket, istápolta a leprásokat, közben fáradhatatlanul körbeutazta a Föld országait, rendje világszerte alapítványokkal, kórházakkal, szociális otthonokkal gyarapodott. Mozgalma nemzetközi lett, és mély, keresztény hitben fogant életfilozófiája az egész világon a legkülönbözőbb vallási felekezetek körében talált követőkre. Az általa alapított irgalmasrendnek, jelenleg mintegy négyezer apáca és négyszáz szerzetes a tagja a világ 123 országában (köztük hazánkban). Teréz anyának a szegények sorsáról, illetve a gazdagok felelősségéről vallott nézetei II. János Pál pápa gondolkodásában is fontos helyet foglaltak el, csodálattal követte az apáca tevékenységét. 1986. február 3-án, Kalkuttában személyesen kereste fel a Szeretet Misszionáriusainak házát. Teréz anya élete legszebb napjának nevezte a látogatás napját. A Szentatya pedig így fogalmazott: „A Nirmal Hriday a remény otthona. Olyan ház, amely a bátorságon és a hiten alapszik, olyan ház, ahol a szeretet uralkodik. A Nirmal Hridayban az emberi szenvedés misztériuma találkozik a hit és a szeretet titkával. És ebben a találkozásban az emberi lét legmélyebb kérdései érthetővé válnak.” Teréz anya 1997. szeptember 5-én halt meg. II. János Pál pápa avatta boldoggá 2003. október 19-én a missziós világnapon, a szentek sorába pedig Ferenc pápa iktatta 2016. szeptember 4-én. Liturgikus emléknapja szeptember 5-e. |
Forrás: Teréz anya breviáriuma, Teréz Anya: Minden az imával kezdődik c. könyv
Múlt-kor, 777 Blog, Magyar Kurír, Wikipédia, Evangelikus.hu
Képek: 1. Carl Scarff (catholicregister.org), 2. n.a.
