Milyen jó lenne az egyszeri, hétköznapi eseményekben is felfedeznünk az isteni jelzéseket, kihívásokat, különleges csodavárás nélkül. Isten akaratának, az üdvösségnek közvetítője személyes életünkben lehet, hogy épp házastársunk, főnökünk, gyermekünk, szomszédunk.
Abban az időben: Jézus beszélni kezdett a zsinagógában: „Ma beteljesedett az Írás, melyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Namán.”
Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott. [Lk 4,21-30]
Elmélkedés
A názáreti fogadtatás
Ma ott folytatjuk, ahol a múlt vasárnap abbahagytuk. A názáreti ács fia otthon, honfitársai körében hirdeti Isten szabadításának örömhírét. Eleinte ámulnak szavain, csodálkoznak az ékes beszéden, csüggnek a prófétai prédikáción. Már az is provokálóan hat, amikor kijelenti: ma beteljesedett mindaz, amit az imént hallottatok. A kicsiny názáreti zsinagógában pattanásig feszült a légkör. A levegő várakozással telítődik, valaminek történnie kell. Maga Jézus a kezdeményező. Valósággal felkorbácsolja az indulatokat, idézi a közmondást: orvos gyógyítsd meg magadat. A názáretiek ugyanis elvárnák, hogy olcsó népszerűségért földijük csodákkal bizonyítsa prófétai tehetségét.
Jézus – dacára annak, hogy szereti szülőföldjét, véreit – nem akar mindenáron kedveskedni nekik. Nem szeretne a nemzetieskedő, a nepotizmus vádjával illethető csodadoktorok sikeréhségének csapdájába esni. Ugyan csalódott honfitársaiban, mégsem enged a közvélemény ingatag széljárásának. A lincselési hangulat ellenére sem köt kompromisszumot övéivel. Tudva azt, hogy a prófétát sosem becsülték saját hazájában, értésükre adja, hogy nem sajátíthatják ki maguknak. Ő nem azért jött, hogy kedvükben járjon. Küldetése előtt tárva az egész világ. És ezzel nem becsülte le őket, nem tagadta meg hovatartozását. Sőt, velük még szigorúbb, tőlük még többet várna el: azt, hogy elfogadják Isten egyetemes üdvözítő szeretetét. Miközben nem zár ki egyetlen népet sem a mennyek országából. És ha otthon, a próféta hazájában nem fogadják szívesen az örömhírt, elviszi a kívülállóknak, a pogányoknak, a föld minden népének.
Mintha csak mi lennénk ma a názáretiek. Amikor egyházunktól-egyházainktól is olyasmit kérünk számon, amivel elvitatnánk a kereszténység lényegét. Az ún. nemzeti egyházak éppen ennek sajnálatos példái…
De az Úr Jézus Názáretben a keresztény misszió tágassága, az evangélium újszerűsége mellett tör lándzsát. Sem a nemzeti identitást feladó vagy elmosó globalizáció, sem a beszűkült, nemzetieskedő köldöknézés „vonzóbb” útját nem választja, hanem a mindenki felé nyitott, mindenkit befogadó és mégis testre szabott isteni szeretet életfelfogását hirdeti meg.
Ez a kilátás megfélemlíti a názáreti hallgatóságot. Felháborodnak, gyilkos szándékaikat nem rejtve véka alá le akarják taszítani a szakadékba az előbb még csodált rabbit. De aztán csak nem mernek hozzányúlni. Ő áthaladt köztük és elment.
Milyen jó lenne, ha felismernénk prófétáink szavában az idők teljességét. Milyen jó lenne az egyszeri, hétköznapi eseményekben is felfedeznünk az isteni jelzéseket, kihívásokat, különleges csodavárás nélkül. Isten akaratának, az üdvösségnek közvetítője személyes életünkben lehet, hogy épp házastársunk, főnökünk, gyermekünk, szomszédunk. De az is lehet, hogy egy utcán kéregető koldus vagy egy felénk kiabáló idegen képében szól hozzánk. Nem föltétlen nagyszabású fordulatokra, világégésszerű katasztrófákra van szükség a megtéréshez, hanem annak meghallására, hogy az üdvösség, a kegyelem órája itt, most, nekem szól! Biblikusok meglátása szerint azért, hogy ami Názáretben elkezdődött, az a Golgotán beteljesedhessék.
Mert a kereszten is ez volt a végszava: beteljesedett!
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A változó világban az üdvösség reménye biztos pont az igazságot keresők számára. Te azt hirdeted, hogy Isten országa itt a földön már elkezdett megvalósulni. E tanítás fényében értjük meg, hogy azért térsz be a bűnösök házába, fogadod el meghívásukat, lépsz be életükbe, hogy elmondhasd nekik az isteni irgalomról szóló örömhírt. Jól tudod, hogy az Isten szeretetéről szóló tanítás a bűnösöket érinti, őket is megérintheti. Te azt tanítod, hogy az üdvösségre minden ember meghívást kap, és mindenki elnyerheti azt, aki megtér, azaz elhagyja a bűn útját és hisz benned, az üdvösség egyedüli közvetítőjében. Vezess minket az üdvösségre!
Forrás: Sebestyén Péter (Peterpater.com)
Ima: Evangélium365
