2022. január 16. Évk. 2. vasárnap [C]

Jézus csodái jelek. Különösen Szent Jánosnál vesszük ezt észre. Ő nemcsak egy történetet rögzít, hanem üdvtörténetet ír. Nála minden mindennel összefügg. Nem titkolt szándéka, hogy a csodás elemeken túl a történet mélyebb, teológiai értelmének keresésére ösztönözzön.

Abban az időben: Menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt.
Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték.
Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnan való. A szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. A násznagy hívatta a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.”
Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne. [Jn 2,1-11]

Elmélkedés

A kánai menyegző

Jézus csodái jelek. Különösen Szent Jánosnál vesszük ezt észre. Ő nemcsak egy történetet rögzít, hanem üdvtörténetet ír. Nála minden mindennel összefügg. A számok, a szavak, a hely, a személyek – azon felül, hogy valóságosak, hisz szemtanúként van jelen – jelképes, mélyebb értelemmel is rendelkeznek. Az evangélista nem titkolt szándéka, hogy a csodás elemeken túl a történet mélyebb, teológiai értelmének keresésére ösztönözzön. Célzások, félreértésekre okot adó elszólások, „elértett” mondatok hangzanak el, miközben egyes részek – az evangélium egészét tekintve – egymásra utalva világosodnak meg. Egyik biblikus találó megfogalmazása szerint „a negyedik evangéliumban egyetlen csoda sem felel meg pontosan annak a kérésnek, amely azt megelőzi”…

Így van ez a kánai menyegző borcsodájával is. Jézust – valószínűleg az anyai rokonságra való tekintettel – apostolaival együtt meghívják lakodalomba a Názárettől nem messze fekvő Kánába. Az evangélista szerint ez az első nyilvános közszereplése. A zsidóknál a lagzi általában hét napig tartott. Az egész falu ünnepelt. Egybekelt két fiatal, ez a közösségnek is örömünnep volt. A finom ételek, a jó bor, a kötetlen beszélgetések, a mulatás, a tánc véget nem érő napjaiban megtapasztalták a közösség erejét, Isten áldását.

Az evangéliumi beszámoló szerint Jézus anyja, Mária veszi észre először, hogy fogytán a bor, és jelzi fiának. Meg szeretné menteni a helyzetet és a családot a botránytól, a szégyentől. Jézus viszont elhárítja a kérést szó szerint ezekkel a szavakkal: asszony, mi dolgom veled? Mintha azt mondaná: hagyj békén, ne ártsd bele magad az én ügyembe! Majd hozzáteszi: még nem jött el az én órám.

De Mária szól a szolgáknak, és nemsokára Jézus mintegy 600 liter vizet változtat át kiváló borrá, hogy a násznagy és a vőlegény örömünnepét megmentse, s közben kinyilvánítsa Isten szeretetének túláradó bőségét.

Jézus osztozik a család örömében, hiszen Isten akarata az, ha két fiatal családot alapít, és életre szóló szeretetkapcsolatukat esküvel pecsételik meg. Persze emberi logikával az is magyarázható lenne, ha Jézus nem lép közbe: úgy kell nekik, ha egy ilyen fontos eseményt nem megfelelően, kellő odafigyeléssel és körültekintéssel készítenek elő. De itt jön a történet igazi üzenete: ha jó szándékkal, erőnkhöz képest mindent megteszünk, az előforduló tökéletlenségeket, hibákat maga Isten korrigálja és pótolja az ő végtelen, emberi értelmet felülmúló, leleményes szeretetével.

Biblikus szakemberek a részletekben is rejtett teológiát fedeznek fel: a násznagy az ószövetséget, a vőlegény az egyházat jelképezi. Jézus órája most csak az Atyával való belső konzultáció után nyilvánul meg, de az igazi óra majd a kereszten, a megváltás során érkezik el, amikor testével és vérével táplálja az új menyasszonyt, az egyházat.

Mária unszolása, asszonyi figyelmessége, közbenjárása sem mellékes. Az anya fia talányos válaszából már kihallja egy új, készülő csoda ígéretét. Az anyák, a nők szelíden, szeretettel és megérzéssel sokszor egy lépéssel a férfiak előtt járnak. Amikor fiuk, férjük hajthatatlan, akkor asszonyi leleménnyel, türelmesen mintegy előkészítik az ügyeket és „meglágyítják” a férfiak szívét. Tudnak olvasni a sorok között. De Mária elsősorban a hitben példakép: a fiával való párbeszéd homályán áthatolva, a szokatlan és váratlan visszautasításon túllépve cselekszik, és utasítást ad a szolgáknak: tegyétek meg, amit fiam mond! Akárcsak a különféle jelenésekben, ma is ezt kéri: tegyük meg, amit Jézus Krisztus tanít.

Jézus ma is átváltoztatja vizünket borrá. Átalakítja a tudattalant, felértékeli gyenge erőfeszítéseinket, átminősíti gyenge próbálkozásunkat. Sokszor kérjük, és jól is tesszük: Uram, segíts, mert fogytán életem bora. Csak hasznot akartam húzni ajándékaidból, pancsolt borral kínáltam testvéreimet, felhígítottam életemet… Elfogyott a türelmem, megszűnt a munkahelyem, nincs időm magamra és szeretteimre, nem elég a pénzem a számlákra, megkopott a lelkesedésem, kihunyt belőlem a szeretet, nem éri meg küzdeni és tenni a jót, hűségem odalett, megfogyatkozott önbizalmam, válságba jutott a hitem, a házasságom, egyszerűen nem állok hivatásom magaslatán: segíts!

Ilyenkor ne röstelljük asztalunkhoz ültetni és hellyel kínálni. Kérjük meg Máriát, hogy készítse elő a Jézussal való találkozást. Szóljon az ügyünkben, mentsen meg a kétségbeeséstől. Ha nem is értjük, mi miért és hogyan történik, merjük kimondani a ráhagyatkozás szavait: legyen meg a te akaratod. Akkor legnagyobb csodálatunkra átjárja életünket Isten túláradó szeretete.

Imádság

Urunk, gondviselő Istenünk! Köszönjük, hogy figyelsz életünkre, vigyázol ránk, gondviselő szereteteddel átölelsz minket. Látod gondjainkat és küzdelmeinket, jól ismered fáradozásainkat és aggodalmainkat. Hozzád fordulunk nehéz helyzeteinkben: adj nekünk jó tanácsot és útmutatást! Adj erőt, bátorságot és kitartást. Erősítsd bennünk a hitet, hogy amikor már erőtlenek és tehetetlenek vagyunk, te akkor is tudsz segíteni, mert mindent megtehetsz, s jóságodnak köszönhetően segítesz mindazzal, ami üdvösségünket szolgálja. Ösztönözz minket arra, hogy készséggel és engedelmesen megtegyünk mindent, amit kérsz tőlünk.