2022. február 20. Évk. 7. vasárnap [C]

Amikor a mai Evangéliumban Urunk ellenségeink szeretetére szólít fel, akkor azt kívánja tőlünk, hogy tekintsünk mélyebbre romlott tetteiknél. Az ellenségszeretet nem érzelmeskedés, az elkövetett gonoszság semmibevétele, hanem bár fájó, de igazi és valóságos jótett lelke megmentéséért.

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak.
Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.
Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” [Lk 6,27-38]

Elmélkedés

Szent Páltól halljuk a mai Szentleckében: Ahogy a földi ember alakját magunkon hordozzuk, úgy a mennyeinek az alakját is magunkon fogjuk hordozni. Isten az embert az ő képére teremtette, és bár a bűn eltorzította ezt a képmást, azért még őrzünk valamit Istenhez való hasonlóságunkból. A bűnös, gonosz ember is arra van rendelve, hogy a mennyei embernek, Krisztusnak alakjára alakuljon át. Az ember létezésének legmélyebb szintje ontológiai, ahol a megtestesült Igének, Jézus Krisztusnak mintájára van teremtve, s arra van rendelve, hogy őt megismerve és a hitben elfogadva erkölcseiben is azzá legyen, ami léte legmélyén.

Amikor a mai Evangéliumban Urunk ellenségeink szeretetére szólít fel, akkor azt kívánja tőlünk, hogy tekintsünk mélyebbre romlott tetteiknél. Az ellenségszeretet nem érzelmeskedés, az elkövetett gonoszság semmibevétele, hanem bár fájó, de igazi és valóságos jótett lelke megmentéséért.

A bocsánat elfogadásához bűnbánat szükséges, a teljes amnesztia nem segít, mert nem változtatja meg az ember alapvető viszonyát tettéhez és azokhoz, akik ellen elkövette. A bűnt el kell ítélni, a bűnöst szembesíteni tettei következményeivel és súlyával, de a büntetést felfüggeszteni, Istenre bízni. Így lehetne esélyt adni neki, hogy látva, mit tett, felmerüljön benne a legnagyobb emberi lehetőség vágya: a bocsánatkérésé. Dávid megkímélte Saul életét, s ezzel elérte, hogy a király megrendüljön, és bocsánatot kérjen. Ezt a lehetőséget nekünk is újra meg újra fel kell kínálnunk az ellenünk vétkezőknek.

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Mi sokszor azt gondoljuk, hogy elég, ha kellő távolságot tartunk ellenségeinktől. Te viszont azt mondod, hogy szeressük ellenségeinket! Mi azt gondoljuk, hogy elég, ha kitérünk azok elől, akik gyűlölnek minket és nem teszünk nekik rosszat. Te többet kérsz tőlünk: tegyünk jót velük! Mi azt képzeljük, hogy elegendő, ha nem szórunk átkot a minket átkozókra. Te sokkal többet vársz tőlünk: mondjunk rájuk áldást! Mi azt gondoljuk, hogy éppen eleget teszünk akkor, ha nem hiszünk a hazug rágalmazóknak és nem viszonozzuk támadásaikat. Te azt kéred: Imádkozzunk értük! Segíts minket, hogy mindig azt tegyük, amit kérsz tőlünk!