2021. március 7. Nagyböjt harmadik vasárnapja (B)

Vigyázzunk templomaink szentségére! Ne tűrjük el a kereskedő, üzleti szellemet, amikor szent dolgokról, hitünkről, a szentségekről, Isten titkairól van szó. Lelkünk templomát is mindig tartsuk tisztán. Ne próbáljuk Istent lekenyerezni, vagy a hitet pénzre váltani. Templomjárásaink legyenek a feltámadt Krisztussal való találkozás alkalmai.

Abban az időben, mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?” Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak. És amíg (Jézus) a Húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodáit, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben. [Jn 2,13-25]

Elmélkedés

János evangélista első 12 fejezetét a jelek könyvének is szokás nevezni. A szent szerző már evangéliumának elején, közvetlenül a kánai menyegző után, tudatos teológiai célzattal írja le a templomtisztítás történetét, amelyben Jézus „szent haraggal” űzi ki a kufárokat. Prófétai tettével jelezni akarja, hogy benne, általa új élet, új templom, új kultusz veszi kezdetét. Az Újszövetségben a feltámadt Jézus az új templom: ő gyűjti egybe a híveket, benne valósul meg Isten igaz imádása, benne minden nép fia testvér, és Isten jelenléte nem kötődik Jeruzsálemhez.

Nagy Heródes Kr. e. 20–19-ben kezdte újjáépíteni a jeruzsálemi templomot. Jézus idejében ez a templom 46 éves volt. A külső, ún. pogányok udvarában a kereskedők különféle állatokat kínáltak eladásra, amelyeket a hívők az áldozatok bemutatására szántak. Különösen a húsvéti ünnepek alkalmával volt nagy a kínálat. Josephus Flavius szerint ilyenkor mintegy 15 ezer bárányt áldoztak fel. A zarándokok messziről jöttek, természetes volt, hogy itt helyben, az árusoknál szerzik be a bárányt. Mivel a templomi díjakhoz akkoriban csak tiruszi sékelt lehetett felhasználni – hiszen a római pénzen a császár képe volt –, pénzváltók is kellettek… Az evangélista kendőzés nélkül, szemtanúként írja le, hogy Jézus dühbe gurult, felháborodott az egész zsidó áldozati rendszer láttán, ami Atyja házát, a templomot vásárcsarnokká tette. A templom szent, hisz Isten „lakóhelye”, ezért nem fér össze méltóságával a vásári zsivaj. Ő nem tűri a nyerészkedő kalmárszellemet.

Jézus jelzi, hogy személyével befejeződött az Ószövetség, többé nincs helye a templomi kereskedelemnek. Az ő személye túlszárnyal minden áldozatot. Mostantól nem kell áldozati állatokkal megvesztegetni Istent, ő maga az összekötő kapocs, a feláldozott húsvéti bárány.

Ha ma Urunk Jézus körbenézne templomaink, kegyhelyeink környékén, bizonyára nemcsak a múzeummá vált, turistazsivajtól hangos templomaink miatt lenne felháborodva, hanem azért is, amiért nem egyszer templomainkat és környéküket giccsek, értéktelen tárgyak, haszontalan bóvlik árasztják el, amelyek árusításából ráadásul még jól is élnek némelyek. Jeruzsálemben a templomok óvárosa ma is egy nagy bazár.

Vigyázzunk templomaink szentségére! Emésszen minket is az Úr házáért való buzgalom. Ne tűrjük el a kereskedő, üzleti szellemet, amikor szent dolgokról, hitünkről, a szentségekről, Isten titkairól van szó. Lelkünk templomát mindig tartsuk tisztán. Ne próbáljuk Istent lekenyerezni, vagy a hitet pénzre váltani. Templomjárásaink legyenek a feltámadt Krisztussal való találkozás alkalmai. Hisz miatta szent a templom. Ő trónol ott a tabernákulumban a testté lett kenyér színe alatt. Benne Isten lakik köztünk. Miatta van csend, fegyelem az Úr házában, és nem csak liturgia közben. Mi, keresztények, a feltámadt Krisztus testét és vérét esszük és isszuk, köréje épül fel egész istentiszteletünk. A szentségek, az isteni kegyelem jelei és megvalósítói, halálából és feltámadásából forrásoznak. Ezért nem igazíthatjuk semmiképpen a modern piaci világ igényeihez, hiszen akkor csúfot űznénk Isten szentségéből.

Imádság

Urunk, Jézus! Rombold le bennünk a bűn ingatag építményét, amelyet mi oly szorgosan építünk, valahányszor megszegjük Isten parancsait! Rombold le bennünk azt a falat, amelyet mi emelünk azért, hogy elszigeteljük magunkat Isten szeretetétől! Rombold le lelkünkben azokat az akadályokat, amelyek meggátolják Isten szeretetének felismerését! Építsd fel lelkünk templomát, amely egészen tiszta és méltó hajlék lehet Isten számára! Építsd fel belőlünk az Egyház közösségét, amely otthona lehet mindazoknak, akik Istent keresik.