2021. június 13. Évk. 11. vasárnap [B]

Ahogyan a vetés észrevétlenül, a maga természetességében növekszik, Isten kegyelme sem csap zajt maga körül. Csendben végzi lelkünket megtermékenyítő, pótolhatatlan munkáját. A jó, az evangélium szelleme is ugyanilyen rejtett, de hatásos módon járja át a hívők által világunkat, a világot.

PalántaAbban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: „Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.”
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik. [Mk 4,26-34]

Elmélkedés

A mag pedig kisarjad

C. H. Dodd angol biblikus megfogalmazása szerint a példabeszéd „a természetből vagy a mindennapi életből vett metafora vagy hasonlat, amely eleven és különös, és ezáltal megragadja a hallgató figyelmét. Pontos jelentését illetően kétséget hagy az értelem számára, hogy ezzel aktív gondolkodásra késztesse”. Más bibliakutatók egész elméletet gyártottak a Szent Márk által lejegyzett példázatok alapján, miszerint ezek a talányos beszédek valójában elrejtik az igazságot. Mert lám, Jézusnak még a legszűkebb körben is meg kellett azt magyaráznia. No meg azért is, mert az evangélista mintha azt sugallná, hogy Jézus szándékosan beszél képekben, nehogy a farizeusok és a nép vezetői megértsék…

A példabeszédek első századbeli világa üde, friss szellőként érint meg ma is. Kihallatszik belőlük az újdonság, amellyel Urunk Isten országát megközelíti. Ezek az életből vett hasonlatok továbbgondolásra valók, töprengésre késztetnek.

A ma idézett – az alvó földművesről és a növekedő vetésről szóló – példabeszéd épp azok számára lecke, akik azt hiszik: szabályozni, erőltetni tudják Isten országának megnyilvánulását. Isten jelenléte, meghívása – kegyelem. Ahogyan az elhintett magot vagy a kiszökkenő vetést sem lehet húzogatni, nógatni, hogy hamarább nőjön tetszésünk szerint, az igazi nagy dolgok is csendben, a maguk rendje szerint alakulnak, fejlődnek, végül kiteljesednek. A megfogant magzatnak is kilenc hónapra van szüksége, amíg készen áll a születésre. Ugyanígy a vetésnek is majdnem ennyi időre van szüksége. A növekedés időigényes. Nem a látható munka befektetése dönti el a végeredményt, mert a termés igazából titok és csoda. Jézus itt nem a földműves lustaságát vagy nemtörődömségét hangsúlyozza, az ő munkája itt másodlagos. Emberi munkájának közreműködése nyilván fontos. „A mag növekedését, fejlődését, érlelődését jelentő erők azonban elrejtőznek a földműves tekintete és tevékenysége elől.” (Joachim Gnilka). Ahogyan az időjárásnak, úgy ennek a láthatatlan és mégis valóságos irányításnak alázattal alá kell vetnie magát. Hiábavaló az ember fáradozása, ha nincs rajta Isten áldása – tartja a mondás. Ezen a szinten a segíts magadon, s az Isten is megsegít – inkább a jó lelkiismeret nyugalmát jelenti, semmint a túlzott aktivizmust… Jézus sem a munkát, hanem a nélkülözhetetlen isteni áldást emeli ki.

Milyen szembetűnő modern emberünk „szélmalomharca” a természet erői ellen, amikor maga akarja meghatározni, hogy mikor essék az eső, hogy mikor teremjenek a fák… Mindent irányítani szeretnénk. Fejlett iparunkkal és technológiánkkal túlszabályoztuk a növények, állatok viselkedését, télen friss, nyári zöldséget fogyasztunk, talajtól-időjárástól független, egyforma, szép, ízetlen, egészségtelen zöldségeket és gyümölcsöket „állítunk elő”, belepiszkálunk a teremtés rendjébe, befolyásoljuk a természet törvényeit, mohóságunkban és kapzsiságunkban Istent is letaszítanánk trónjáról…

Jézus egy másfajta gondolkodást kér. Isten országának újszerű törvényeire utal, ahol a növekedést, a termést Isten adja. Mi lényegesen nem befolyásolhatjuk a folyamatot. Csak megrendülve, hittel szemlélhetjük a tényt, hogy az ő beavatkozása nélkül nincs áldás, nincs élet.

Jézus példabeszéde felvilágosítást ad a kegyelem működéséről. Ahogyan a vetés észrevétlenül, a maga természetességében növekszik, Isten kegyelme sem csap zajt maga körül. Csendben végzi lelkünket megtermékenyítő, pótolhatatlan munkáját. A jó, az evangélium szelleme is ugyanilyen rejtett, de hatásos módon járja át a hívők által világunkat, a világot.

A mustármagról szóló példabeszéd is ezt tanítja. A parányi veteményből valóságos fa nő ki. A felnövekedett mustárcserje magassága a Genezáreti-tó partján megközelíti a három métert ma is.

A számunkra megszokott kimutatások, teljesítmény és nagy számok elvei a hit belső törvényeinél mellékessé válnak. A tizenkét apostolra támaszkodó jézusi közösség is egyházzá terebélyesedett a történelem folyamán. Nem kell tehát félnünk pillanatnyi pozíciónk vagy kevés „befolyásunk” miatt. Sokkal többet nyom a latban, hogy Isten országa túléli az időt. A parányi kezdetből pedig ellentmondást nem tűrően kibontakozik uralmának teljessége.

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Segíts észrevennem kegyelmi segítségedet és az általa végbemenő lelki növekedést! Segíts, hogy magamat jó talajnak készítsem elő tanításod befogadására és adj erőt követnem útmutatásaidat, amelyek a mennyei Atya felé vezetnek! Hiszem, hogy segítségeddel képes vagyok a lelki megújulásra. Segíts felismernem életem végső célját és legyen erőm Istenre bízni életem! Ha hűséggel teljesítem kötelességeim, nincs okom félni, mert kegyelmed eredményt hoz, gyümölcsöt fakaszt életemben. Légy velem és kísérjen áldásod, hogy az evangélium igazságának megvalósítása által növekedjék bennem az Isten országa!


Forrás: 1. Sebestyén Péter (Peterpater.com) 2. Horváth István Sándor (Evangélium365)
Kép: Flickr / Marco Verch