Vessük le az önelégültség álruháját, takarítsuk ki szennyes fantáziánkat, gondolatainkat, és legyünk tiszta szívűek, hiszen a hegyi beszéd szerint csak így láthatjuk meg Istent.
Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok, és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?” Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: „Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.”
Majd ismét magához szólította a népet, és így szólt: „Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert. [Mk 7,1-8. 14-15. 21-23]
Elmélkedés
Jézus idejében a zsidó vallási vezetők oly tökélyre vitték a kétkulacsos erkölcsöt, a kicsinyes előírások betartását, hogy annak már régen nem volt köze Isten eredeti szándékához. Külsőleg, a törvény betű szerinti előírásának eleget téve, látszatteljesítményeikkel valójában a még nagyobb belső bűnöket akarták elfedni, miközben betegesen óvakodtak attól, nehogy tisztátalanná váljanak. Ez a rituális tisztaság szemükben a törvénytisztelő polgárt jelentette, aki becsületesen betartja a szabályokat. Miközben megmarad benne a rosszindulat, gőg, önzés; kifelé feddhetetlennek látszik. A kettős mérce délibábja azonban meghasonlásba kergeti az embert…
Szent Márk tömör összefoglalója szerint ezért teszik szóvá azt is, hogy a tanítványok mosdatlan kézzel ülnek asztalhoz. Jézus válaszában szemrehányást tesz az írástudóknak és a farizeusoknak. Feltárja az ember szívében lejátszódó folyamatokat: ami az emberben van, az teszi őt tisztátalanná. Vagyis az igazi tisztátalanság odabentről, a szívből ered, nem abból, amit megeszünk. A teremtett világra, az ételekre vagy állatokra nem foghatjuk rá, hogy erkölcsileg rossz, tisztátalanok, bűnösek. Bűnt csak az emberi személy követhet el. Természetesen fontos az egészség, a higiénia, hogy megvédjük magunkat a fertőzésektől. Az előírások is ezt akarják elősegíteni. Istent azonban nem lehet külsőségekkel megtéveszteni. Amikor a törvény betűje elszakad a szellemétől, amikor jog és szeretet szétválik, akkor már régen nem Isten akaratát cselekedjük…
Az ördög nem alszik, és rosszra hajló természetünk miatt mi is állandóan hajlamosak vagyunk az önbecsapásra. Még védekezünk is azzal, hogy a körülmények, a világ ilyenné: kétszínűvé, óvatossá, tartózkodóvá, számítóvá tett. Jézus ezt az álságos magyarázkodást leplezi le, és segíteni akar szívünk titkainak helyes fel- és megismerésében. A világot, a körülményeket mi alakítjuk. Az ember teszi jóvá vagy gonosszá kisebb-nagyobb világát. Pénzügyi ellenőrök ezért kérdeznek rá, mennyire „tiszta” keresetből vagyonosodtunk, átlátható-e könyvelésünk, adózott vagy adózatlan jövedelmünk haszonélvezői vagyunk?
A természetben sem minden fekete vagy fehér. A tiszta fémek is általában vegyületekből nyerhetők ki. Csakhogy nagy igyekezetünkben nehogy szem elől tévesszük a lényeget: Isten a szívünket vizsgálja. A belső tisztaság tulajdonképpen az Istenhez tartozást jelenti. Ahogyan nemcsak becsületesnek kell látszanunk, hanem valóban annak is lennünk, ahogyan tisztába kellene tenni a közéletet-gazdaságot-sportot, emberi kapcsolatainkat, ezekben mind-mind onnan kellene kiindulnia, hogy tegyük tisztába magunkat Isten előtt. Vessük le az önelégültség álruháját, takarítsuk ki szennyes fantáziánkat, gondolatainkat, és legyünk tiszta szívűek, hiszen a hegyi beszéd szerint csak így láthatjuk meg Istent. Szívünk sötétségében is csak Krisztus, a világ világossága gyújthat fényt. Irgalmával ő mossa le bűneink szennyét. Ő segít szétválasztani a tisztát a tisztátalantól.
Isten nem tűri meg a bálványokat maga körül. Dobjunk ki szívünkből mindent, ami rontja a Lélek tiszta levegőjét, ami zavarja az Úr társaságát. Ne bonyolítsuk túl, hanem inkább egyszerűsítsük le életünket, hogy Isten lakást vehessen benne.
Imádság
Istenünk, te jól ismersz bennünket és bűneink ellenére is meglátod belső szépségünket. Segíts minket, hogy olyanná váljunk, amilyennek Te látsz minket! Legyen mindig közel hozzád a szívünk! A szabadság sosem jelentheti a Tőled való elszakadást vagy függetlenséget, hiszen éppen a Te törvényeid biztosítják számunkra az igazi lelki szabadságot. Ha engedelmeskedünk a Te törvényeidnek és nem tekintjük azokat oktalan módon szabadságunk korlátainak, akkor valóban jobbakká válhatunk. Segíts minket, hogy bűneink megvallása után a jó útra térjünk és azon megmaradjunk!
Forrás: Sebestyén Péter (Peterpater.com)
Ima: Evangélium365
