Szűz Mária mennybevétele ünnepe: a Szűzanya az isteni kegyelem befogadásának legtökéletesebb példája, a legteljesebb módon tudott együttműködni ezzel a kegyelemmel. Benne szemlélhetjük és ünnepelhetjük, hogy mire lehet képes az isteni kegyelem az ember életében, ha teljesen együttműködik vele.
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
[Lk 1,39-56]
Elmélkedés
Szűz Mária mennybevétele, Nagyboldogasszony ünnepe
Mit is mond nekünk ez az ünnep? Az ünnep magyar neve, Nagyboldogasszony, igen szemléletes, hiszen itt valóban a teljesen boldog asszonyt ünnepeljük, aki egészen közelről találkozhatott az Istennel, aki a méhében hordozhatta őt, most pedig egyesülhetett vele a mennyei dicsőségben. Nagyboldogasszony ünnepén együtt örvendhetünk Máriával, akinek öröme teljessé lett azáltal, hogy a halálon győztes fiával örökre együtt lehet az Isten örök szeretetközösségében.
Az ünnep hivatalos neve viszont talán pontosabban fejezi ki az ünnep tartalmát: Szűz Mária mennybevétele. Nagyon fontos különbség, hogy nem mennybemenetelről beszélünk, mint Jézus esetében, hanem mennybevételről. Jézus mint Isten ugyanis maga ment a mennybe, sőt ő mint minden üdvösség forrása, maga nyitotta meg az utat oda. A Szűzanya viszont az üdvösségnek nem forrása, hanem elsősorban befogadója. Úgy is szoktak róla beszélni, mint az elsőként megváltottról. Ő az isteni kegyelem befogadásának legtökéletesebb példája, aki a legteljesebb módon tudott együttműködni ezzel a kegyelemmel. Benne azt szemlélhetjük és ünnepelhetjük, hogy mire lehet képes az isteni kegyelem az ember életében, ha teljesen együttműködik vele. Loyolai Szent Ignác egyik mondásának igazságát is Máriában láthatjuk a legteljesebb módon: „Csak kevesen sejtik, hogy Isten mivé alakítaná őket, ha teljesen átengednék magukat neki.”
Ebben az ünnepben is úgy áll Mária előttünk, mint aki teljesen és tökéletesen be tudta fogadni azt a kegyelmet, amit Isten készített számára. Így juthatott el arra a dicsőségre, amiben a menyben része lehet, és amit Nagyboldogasszonykor ünnepelünk. Nem lázadt, és nem mondogatta, hogy ő másképpen képzelte el, hanem tudta azt befogadni, amit az Úr neki adni akart, valóban teljesen át tudta adni magát neki. Amikor tehát ezen az ünnepen Máriára tekintünk, és látjuk az ő dicsőségét a mennyben, nem szabad elfelejtenünk az utat, amelyet végigjárt életében. Minden Mária-ünnep a Szűzanya életének egy állomását, vagy az ő, a megváltás művében betöltött szerepét állítja elénk valamilyen szempontból, de ezek soha nem teljesen elválaszthatóak egymástól. Nem ünnepelnénk Szűz Mária istenanyaságát, ha nem lett volna az angyali üdvözlet, ahol ő igent mondott Isten tervére az ő életében, és ugyanígy nem ünnepelhetnénk mennybe való fölvételét sem, ha nem lett volna egész életében hűséges ehhez az isteni tervhez. Máriában mindig együtt áll az isteni kegyelem ereje és az ő igenje. Az Úr kegyelmekkel halmozta el, különleges feladatra választotta ki, minden bűntől megóvta fogantatásától kezdve, de mindez nem lehetett volna hatékony, ha nem lett volna ott az ő készen állása és teljes, feltétel nélküli befogadása, hogy együttműködjön Isten erejével.
Mária és mennybéli megdicsőülése egyben „az Egyház megdicsőülésének kezdete és példaképe, zarándok népednek pedig vigasztalása és reménye” (ahogyan az ünnep prefációjában is imádkozzuk). A szent Szűzben nem csak őt magát ünnepeljük, hanem mindig az egész Egyházat is, mint annak kezdetét és tökéletes példaképét. Ez azt jelenti, hogy az ő különleges küldetésén kívül, hogy a megváltó anyja legyen, mi mindannyian, akik az Egyház tagjai vagyunk, ugyanarra vagyunk meghívva, ahova Mária eljutott. Ugyanaz a mennyei dicsőség vár ránk, amit most benne ünnepelünk. Ez persze azt is jelenti, hogy egy, az övéhez hasonló, az Isten szavára odafigyelő és azt mindig egyre teljesebben befogadó életre vagyunk meghívva. A Szűzanya a megdicsőült Egyház, vagyis annak minden üdvösségre jutott tagjának képe és mindnyájunk tökéletes követendő példája. A mennybe felvett Szűz képe vigasztal, és erősíti reményünket, hogy minket is vár az ő Szent Fia, Jézus, hogy magával vigyen, oda ahol ő van, vagyis az Atya országának dicsőségébe és örömébe.
Imádság
Ó, Mária, irgalmasság Anyja,
tekints mindannyiunkra,
hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse,
hogy az ember le ne tévedjen a jó útjáról,
el ne veszítse bűntudatát,
gyarapodjék reménye Istenben,
aki gazdag az irgalomban,
szabadon tegye jó cselekedeteit,
melyeket Ő előre elrendelt,
és így egész életével
Isten dicsőségének dicsérete legyen. Ámen.
Forrás: Lápossy Péter, Pécsi Egyházmegye # pecsiegyhazmegye.hu
Ima: Szent II. János Pál pápa
Fotó: Székely Bertalan – Mária mennyei megkoronázása
A pécsi székesegyház Mária-kápolnájának freskója
/Fényképezte: Loósz Róbert/
