Minden szentmisében van egy pillanatnyi Virágvasárnap, az átváltoztatás előtt, mert nem más az, mint az Úr hatalommal való érkezése és bevonulása a keresztény lélekbe a szentáldozás által.
Amikor Jeruzsálemhez közeledve az Olajfák-hegyére, Betfagéba értek, Jézus elküldte két tanítványát ezekkel a szavakkal: „Menjetek előre a szemközti faluba. Ott mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve, és vele a csikóját. Oldjátok el és vezessétek hozzám! Ha valaki szólna valamit, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége, és mindjárt elengedi őket.” Ez azért történt, hogy beteljesedjék, amit a próféta jövendölt: Mondjátok meg Sion lányának: Íme, a királyod érkezik hozzád, Szelíden, szamárháton ülve, Egy teherhordó állat csikóján.
A tanítványok elmentek s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. Elhozták a szamarat és a csikóját, letakarták ruháikkal, ő pedig felült rá. A tömegből nagyon sokan az útra terítették ruháikat, mások ágakat tördeltek a fákról és az útra szórták. Az előtte járó és az utána vonuló tömeg így kiáltozott:
Hozsanna Dávid fiának!
Áldott, aki az Úr nevében jön!
Hozsanna a magasságban!
Amikor beért Jeruzsálembe, megmozdult az egész város, és kérdezgették: „Ki ez?” A tömeg pedig ezt felelte: „Ő a Próféta, Jézus, a galileai Názáretből.” [Mt 21,1-11]
Elmélkedés
„Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsanna a magasságban!”
Jézus az Úrnak, vagyis Izrael Istenének a nevében jön. A szó szoros értelmében senki soha nem jött és nem is jöhet az ő nevében, vagyis az ő isteni természetének hatalmával, csak maga Isten, az Isten egyszülött Fia.
Egy percre sem szabad feledni a szent liturgia felidéző és jelenvalóvá tevő cselekedetei közepette, hogy kicsoda ez a Jézus. Maga az Isten! Így és csak is így lesz azonnal jelenvalóvá a múlt, mert Isten és az Isten szent Fia jelen van ott, ahol ketten vagy hárman összejönnek az ő nevében. És csakis így kerülnek szinte elviselhetetlenül éles megvilágításba a felidéző szertartás mozzanatai, hogy meghatnak, megrendítenek minket anélkül, hogy prédikációt hallgatnánk; és azzal a talán meg sem fogalmazott meggyőződéssel hagyjuk el a templomot, hogy meg kell térnünk: régi bűneinket el kell hagynunk, nem várhatunk tovább.
Milyen megrendítő, hogy a végtelen Isten emberré lévén nem harci paripán, hanem szelíd kis állaton, szamáron vonul be Jeruzsálembe! Ki hitte volna, hogy Isten így jön el? Az állatok szolgálata mellett megjelennek a növények is: a friss ágak, amelyeket puha szőnyegként eléje terítenek. Az egész föld hódol a Teremtő előtt, a leterített ruhákban pedig az emberi civilizáció és kultúra borul le szerényen a lába elé. És a gyerekek ajkán felhangzik az igazság: ő Dávid Fia, a Messiás, akit Isten megígért az ősatyák és próféták által…
Minden szentmisében van egy pillanatnyi Virágvasárnap, az átváltoztatás előtt, mert nem más az, mint az Úr hatalommal való érkezése és bevonulása a keresztény lélekbe a szentáldozás által. Benne áldottak vagyunk mi is.
„Hozsanna a magasságban!” Úgy hangzik ez, mint Karácsony éjszakáján az angyali szózat: „Dicsőség a magasságban Istennek. Békesség a földön a jóakaratú embereknek.” Isten áldása, Jézus a mi békességünk. Benne van kiengesztelődésünk és örök nyugalmunk, vele az ég, Isten jelent meg a földön, és a föld, az emberi természet emelkedett az égbe.
Jézust az angyali világ is dicsőíti. A mi gyatra éneklésünk az ő tökéletes dicséretük földi visszhangja. Angyalok sokasága gyűlik az oltár közelébe, és csatlakozik a nagy és egyetemes, valahol a földön minden pillanatban megvalósuló virágvasárnapi bevonuláshoz.
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A szent városba, Jeruzsálembe érkezve te már tudtad, hogy küldetésed hamarosan befejeződik. Tudtad, hogy szenvedés vár rád, hiszen erről többször is beszéltél tanítványaidnak. Mégsem menekültél el a szenvedések elől, mert teljesíteni akartad azt a feladatot, amit a mennyei Atya bízott rád. Így mutattad meg az engedelmesség végső jelét. Bár az eseményeket látszólag az emberi szándékok, a rosszindulat, a harag, a gyűlölet irányítják, mi mégis mindezek mögött észrevesszük az Atya akaratát, aki életed feláldozását kérte. Urunk, elkísérünk szenvedésed útján, hogy kereszthordozásod és a kereszthalálod megértesse velünk Isten megváltó szándékát.
Forrás: Barsi Balázs atya (Magasság és mélység) | Horváth István Sándor (Evangélium365)
Kép: Facebook
