Átérzem-e, hogy Krisztus kiragadott mindabból, ami körülvesz, s ugyanakkor visszaküld éppen oda, ahonnan kiemelt, hogy az élet jó hírét közvetítsem az embereknek?
Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.” Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között. [Mt 28,8-15]
Elmélkedés
A Húsvét előtti utolsó tanácsülés témája Jézus pere volt. Húsvét után ismét csak Jézus miatt kénytelen összegyűlni a főtanács. A Húsvét előtti tanácskozás Jézus elítélésével ért véget, most pedig feltámadásának hírét akarják elfojtani. Mindkét akcióhoz pénzre volt szükség: Jézus kézre kerítéséért Júdásnak fizettek, most a katonákat vesztegetik meg. Mi változott akkor Jézus halálával? A Húsvét utáni első napon minden ott folytatódik, ahol Nagypénteken abbamaradt. Mindkét esemény mögött a gyilkos sátánnal találkozunk, aki a Mammon képét ölti. S miközben a jóság és gonoszság közti hasadék nemhogy megszűnt volna, de még tovább mélyül, körös-körül az alvó város szellemi-lelki közönye terpeszkedik. Látszólag semmi sem változott, a történelem vakon és céltalanul megy tovább a maga útján, hogy maga alá temessen mindent és mindenkit, aki gőgösen azt képzeli, meg tudja változtatni a változtathatatlant.
De vajon valóban ez a helyzet? Látjuk a sírtól sietve távozó asszonyokat, akiket a Feltámadott a tanítványokhoz küld, azzal az üzenettel, hogy menjenek Galileába. Majd ott látjuk Pétert a tizenegy kíséretében, lélekkel és erővel eltelve, amint hangos szóval tanúskodik Jézus feltámadásáról. Valami mégis megváltozott! Gyökeres fordulatot vett a tanítványok élete, akik álmaik csúfos kudarca után megszégyenülve kullogtak haza. Jézus ismét összehívja őket, és küldetést bíz rájuk, mely az egész világhoz szól. A történelem mégsem vak és céltalan többé – Jézus adott neki új irányt és célt, a Feltámadott. És összefoghatnak a gonoszság erői, hogy mindezt megpróbálják bagatellizálni, elleplezni, hitelteleníteni, erőfeszítéseik azonban sorra kudarcot vallanak.
Milyen az én életem? A feltámadott Úrral való találkozás adott-e neki új irányt, célt, lendületet? Kiléptem-e az álmos közömbösségből, az alacsony érdekek megvesztegethető kiszolgálóinak sorából? Átérzem-e, hogy Krisztus kiragadott mindabból, ami körülvesz, s ugyanakkor visszaküld éppen oda, ahonnan kiemelt, hogy az élet jó hírét közvetítsem az embereknek?
Imádság
Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy Téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!
Forrás: Barsi Balázs atya (Magasság és mélység) | Horváth István Sándor (Evangélium365)
Illusztráció: Pixabay
