15 évvel ezelőtt, 2003. októberében tért haza a Mennyei Atyához Nagy József atya, egykori büki esperes plébános.
Ma is felsejlik bennem, amikor temetési szertartásán szemerkélni kezdett az eső – még ha ennek kevesek tulajdonítanának is jelentőséget. Halottak napján síremlékét, mécsesek százai világították be. Évekkel később is, gyertyák sokasága sorakozott rajta.
A Szűzanya iránti rendkívüli szeretetét, határozott orgánumát és szeretetteli mosolyát, nem lehet elfelejteni. Azt a mély tiszteletet sem, ahogy az akkori szentatyánkhoz, II. János Pál pápához viszonyult. Húsvét alkalmával, többször is vendégeskedett nálunk ünnepi ebédre. A pápai beszédet és Urbi et Orbi áldást, sosem mulasztotta el megtekinteni. A belőle áradó derű, pontosan a szentatyára emlékeztetett engem – noha az ő gesztusait, csak a tévé képernyőjéről ismerhettük.
Végrendeletében így fogalmazott:
“Köszönet mindenkinek, akikkel az élet összehozott, volt híveimnek és lelki gyermekeimnek, kikkel a szeretet kötött össze, akikkel Atyám házában is együtt szeretnék lenni a mi jó Anyánk oltalma alatt.”
Elhunyt lelkipásztoraink és minden elhunyt hívő lelke, Isten irgalmasságából békességben nyugodjék: az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében.
József atya, imádkozz érettünk!
Ámen.
