A büki templom harangjairól

A Szent Kelemen templom kapcsán az 1697-es keltezésű egyházmegyei templomlátogatási jegyzőkönyv három harangot említ. Ma már azonban csak kettő harang található a templomtoronyban. Vajon mi lett az egyik harang sorsa?

Utoljára frissítve ♦ 2021.09.04 (Kovács Szilárd)

A két nagy világégés

A 20. században az egymást követő két nagy világháború során a hadiipar okozta nyersanyaghiányt orvosolandó szinte minden templom elveszítette egy vagy több harangját. A harangok készítéséhez általánosan használt ötvözet ugyanis jól felhasználható volt hadieszközök gyártásához.

Szabó József (1915–1988) egykori büki általános iskolai tanár, igazgatóhelyettes évtizedeken keresztül kutatta Bük és a Felső-Répcevidék történetét. Jegyzetei alapján tudjuk, hogy az I. világháború idején 1915 őszén érkezett a felszólítás a helyi egyházközségekhez a meglévő harangok közül egy vagy több későbbi beszolgáltatására (a meghatározott súlykvóta szerint és „önkéntes” alapon). A harangok tényleges elszállítására pedig 1916. augusztus 25-én került sor a két büki – a katolikus és az evangélikus – templomból.

„Az összegyűlt hívek szeretettel vették körül búcsúzó harangjukat, és megsimogatva vettek tőle búcsút. Hamarosan szekérre rakták, s […] a Himnusz hangjai mellett elindult a menet, miközben a hívek virágok ezreivel szórták be a harangot vivő szekeret. A gyászos menet a római katolikus egyházközség középbüki templomához indult, ahol már két társa várta az evangélikusok harangját. Innen a vasútállomásra szállították ki a falu harangjait, ahol megtörtént lemázsálásuk, majd a jegyzőkönyv felvétele” – írja A Büki Evangélikus Egyházközség története c. jegyzetében (1975) a neves büki helytörténész. Az evangélikusok által beszolgáltatott harangról azt is megtudjuk tőle, hogy annak súlya 255 kg volt, melyért 1020 korona kárpótlást kapott a gyülekezet (vagyis kilogrammonként pontosan 4 koronát számítottak érte). Ugyancsak itt olvashatjuk, hogy 1917. novemberében egy újabb miniszteri rendelet a cin orgonasípok elvitelét is kilátásba helyezte, de erre már nem került sor végül a háború várva várt befejeződésével.

A Szent Kelemen templom tornyában, így tehát csak egyetlen harang maradt az első világháború derekán zajló harangrekvirálásokat követően.

A háború után az egyházközség mindkét beszolgáltatott nagyobb harang helyett újat öntethetett, ám alig negyed évszázad múltán a második világháborúban rögtön el is vitték azok közül újfent az egyiket. (E harmadik büki templomharang újbóli pótlására később pedig már nem került sor.)

Fotó: Szabó József, Bük (1944)

A II. világháború elhúzódása ismételten súlyos nyersanyaghiányt idézett elő a világban, így hazánkban egy 1943-ban érvénybe léptetett miniszterelnöki rendelet (1060/1943) szerint első lépésben minden, a 25 centiméteres átmérőt, valamint 1 mázsa tömeget meghaladó vörösrézből és egyéb anyagokból öntött harangról jelentést kellett készíteni a Magyar Királyi Ipari Anyaghivatalnál. Mentességet a későbbi beszolgáltatás alól leginkább csak a történelmi és műértéki beccsel bíró harangok esetében lehetett kérvényezni alapos indoklás mellett. Ezúttal a büki evangélikus és a katolikus templom is egy-egy nagyharanggal lett szegényebb a rendelet következtében. A leszerelés és elszállítás napja 1944. május 17-e volt, melyet Szabó József (a fenti) fotón meg is örökített. A harangok tömegét az akkor még működő csepregi vasútállomáson mérték, illetve ellenőrizték le.

A rendelet alapján egyébként a háború megszűntével az államkincstár öt éven belül kárpótolni volt köteles az egyházközségeket az adott harang súlyának, valamint anyagának megfelelő mennyiségű és minőségű ötvözetnek a kiszolgáltatásával, e kárpótlásra azonban a háború súlyos gazdasági következményei miatt csak szűk keretek között kerülhetett sor. A Magyar Katolikus Egyház templomaiból összesen 1628 db harangot vittek el, melyek együttes tömege az 510 tonnát is meghaladta. Mindebből a háború utáni években alig néhány épségben maradt harangot, és hozzávetőlegesen 50 tonna beolvasztott harangércet szolgáltatott vissza az állam.

Elkészült harangok várakoznak a német Rincker-harangöntő műhely udvarán (2019)

A büki templom két jelenlegi harangjának adatai

Nagyharang:

VENITE EXULTEMUS DOMINO
F. W. RINCKER GMBH IN SINN GOSS MICH NO. 2424
BÜKI HÍVEK ADAKOZÁSÁBÓL, 1921
A. 1921. D.

A nagyobbik harangot 1921-ben a német Rincker-család nevével fémjelzett, 1590-ben alapított öntőműhely készítette, mely Sinn községében található Németországban. Öntési száma 2424. Tömege mintegy 350 kg. Latin felirata a 95. zsoltár kezdősorát idézi: »Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak«. A rajta látható dombormű Szent Kelemen pápát ábrázolja azokkal az ismert szimbólumokkal, amelyek a templomban látható Szent Kelemen festményen is megtalálhatóak.

Kisharang (lélekharang):

→ A lélekharang a templom általában legkisebb harangja. A halottakért való imádságra szólít fel (például az esti szentmisék után, helyi szokásoktól függően).

NUNC DIMITTIS SERVUM TUUM DOMINE MVXXXIII
ÚJRAÖNTÖTTÉK A BÜKI RÓM. KAT. TEMPLOM RÉSZÉRE
SELTENHOFER FRIGYES FIAI
CS. ÉS M. K. UDVARI HARANGÖNTŐK SOPRONBAN, 1901
1614. SZ.

A latin szöveg Simeon imáját idézi Lukács evangéliumából: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat” (Lk 2,29). A dombormű Szent Józsefet illusztrálja, karján a kis Jézussal. Öntési számként az 1614-es olvasható a harangon. A tömege kb. 180 kg.

Érdekesség, hogy a nagyobbik harang lengőszerkezetének felújítása során az 1990-es években kombájn állócsapágyait használták fel. Az átépítést mások mellett Kovács Ferenc, és az azóta már elhunyt Csonka Gyula (egykori harangozó – sekrestyés és templomatya) végezte.