A nem minden nehézség nélkül leforgatott, de óriási sikert arató „A Passió” című film kétség kívül forradalmi módon mutatta be Krisztus keresztre feszítésének történetét.
A filmeknek és készítőinek, hasonlóan a könyvekhez és azok szerzőikhez – habent sua fata libelli – megvan a maguk sorsa. A Passió producerének és rendezőjének, Mel Gibsonnak élete és filmes karrierje során a Passióig már szinte minden megadatott, ami a Földön elérhető. Mint színészt, korán felkapta a világhír, aztán rendezőként is a csúcsra jutott: kétszeres Oscar-díjas lett. Siker, pénz, csillogás, boldog családi élet nyolc gyerekkel; mi gondja lehet egy ilyen embernek? Aztán Gibson egy nap váratlanul összecsomagolt, és egy rövid üzenetet hátrahagyva elköltözött otthonról. Annyira úrrá lett rajta a depresszió akkortájt, hogy – bevallása szerint – elege lett az életből és még az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében. A siker, a pénz, a csillogás, és minden, ami ezzel jár, tehát mégsem hozta meg számára a boldogságot, sőt, a legsötétebb szakadék szélére, az öngyilkosság elhatározásáig jutott el.
Hol megsokasodik a bűn, ott kiárad a kegyelem
Életének ebben a legkomorabb szakaszában aztán eszébe jutott egy régi, de mindeddig halogatott terve: Jézus életének utolsó tizenkét óráját, szenvedésének történetét szerette volna filmre vinni. „Az önvizsgálat felébresztette bennem a hitet, amelyben gyermekként nevelkedtem. Könyvekben, prédikációkban, teológiai művekben kezdtem kutatni”– nyilatkozta Gibson. Majd szakértőket keresett fel, konzultált velük teológiáról, hitről, az evangéliumok hitelességéről, történelemről. „Az evangéliumok a szeretetről szólnak. A megváltásról, önmagunk teljes feladásáról mások kedvéért, ami a hősiesség csúcsa” – magyarázta az evangéliumot egyik nyilatkozatában a színész-rendező . Ezután Gibson hazaköltözött és nekiállt – saját bevallása szerinti – fő műve megvalósításához.
Éreztük, hogy valami újat csinálunk, valami különlegeset.
A Passió ötlete azonban nem talált meleg fogadtatásra Hollywoodban, és forgalmazását sem vállalta egyetlen komoly cég sem. Ennek ellenére hozzáfogtak a forgatáshoz. Gibsonnak pénzügyi áldozatot is kellett hoznia: becslések szerint 20-25 millió dollárt (mintegy 5-6 milliárd forint) költött a filmre saját vagyonából, a forgalmazó pedig egy független filmes kis vállalkozás lett. Reklámra nem tellett, azt a film dühödt ellenségei biztosították álhírek terjesztésével. Elsősorban különböző zsidó szervezetek, de az uralkodó globális média többsége már a forgatás alatt is azzal vádolták meg Gibsont, hogy filmje az antiszemitizmust erősíti. Az uralkodó véleményformáló elit szívesen adott teret Magyarországon is az olyan hangoknak, melyek a filmet nemcsak antiszemitának, hanem pénzhajszoló „gagyi” filmnek, a Biblia meghamisítójának, középkori csőcselékképnek, szado-mazochisztikus, istenkáromló alkotásnak bélyegezték. Isten fia szenvedéseinek radikálisan új ábrázolása miatt keresztény oldalról is érték a filmet támadások. Gibson felháborodott a vádakon. „Filmem a hitről, a reményről, a szeretetről és a megbocsátásról szól” – mondta. A filmet teljes egészében arámi és latin nyelven forgatták, a szereplőknek ez külön nehézséget jelentett. Gibson a sikeres forgalmazás szempontjait háttérbe szorítva kikötötte, hogy a filmet kizárólag feliratozva vetítsék. A stábot különböző országokból, kultúrákból származó, eltérő vallással és nyelvvel bíró csapat alkotta.
A szeretet ereje
A Szűz Máriát alakító Maia Morgenstein szerint Gibsonból sugárzott a forgatás alatt a színészek iránti tisztelet és végtelen szeretet. „Szeretett bennünket, ezért tudtuk mi is azt nyújtani, ami igazán fontos: a lelkünket, az igazat. Éreztük, hogy valami újat csinálunk, valami különlegeset.”– mondta a színésznő.
Gibson ügyelt arra is, hogy a világban (sajnos) szokatlanul a munkanap minden reggel szentmisével kezdődjön. Maga nem vállalt a filmben színészi szerepet, azonban az egyik jelenetben mégiscsak láthatjuk őt: a megfeszítés jelenetében a mindannyiunk bűneiért kínhalált vállaló Krisztus testébe az első szöget verő kéz a filmben ugyanis magáé a rendezőé.
Krisztus szerepét a rendező, a hitét korábban is bátran vállaló Jim Caviezel-re bízta, akinek nagy megpróbáltatásokon kellett keresztül mennie, de meghálálta a bizalmat. A filmet bár Olaszországban forgatták, a téli hideg megkeserítette a filmesek életét, Caviazel tüdőgyulladást is kapott. Csak a sminkelés tartott hét órán át minden áldott nap, mielőtt a kamera forogni kezdett. Krisztus korbácsolásának jelenete alatt két ütés is véletlenül a védőöltözet helyett Caviezel csupasz hátát találta el – a színészt tehát ténylegesen megkorbácsolták! Caviezelbe a hegyi beszéd forgatása alatt belecsapott a villám , de ő és a stáb sérülés nélkül élte túl a halálos égi elektromos kisülést.
Krisztus közvetlenül szól hozzánk
A szenvedés a színész számára aztán a keresztre feszítés jelenetének felvételeinél érte el csúcspontját. Caviezel úgy érezte, ereje elfogyott, nem bírja tovább. Annyira fázott egy szál ágyékkötőjében, hogy legszívesebben befejezte volna a forgatást .“Azt gondoltam, hogy Istent nem érdekli, befejezzük-e a munkát, nem érdekli, mit csinálunk.”– mesélte a saját megkísértésének történetét. Ekkor imádkozni kezdett. „…Rájöttem, hogy csak akkor tudom ezt az egészet végigcsinálni, ha a szívemmel kezdek imádkozni, nem a fejemmel” -mesélte Caviezel, aki a kereszten úgy érezte, hogy Isten a gondjaiba veszi, szól hozzá. „Ne aggódj – mondta neki Krisztus-, engedd, hogy gondodat viseljem, engedd, hogy játsszam helyetted”. És én azt mondtam, hagyom, hogy helyettem játssz, elállok az útból. És ez volt ennek a filmnek a kulcsa. Nem akartam, hogy az emberek engem lássanak. Azt akartam, hogy a Megváltót lássák.”
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad és én benne az bő termést hoz”
Lélekemelő volt a film végén a nézőtér mélységes csöndje.
A Passiótól sokan próbálták elrettenteni az embereket, korunk farizeusai nem ok nélkül aggódtak: mintha élő közvetítés lenne, úgy láthatjuk és átélhetjük az ártatlan Bárány elítélését, kínzatását, megalázását, Isten fia a szemünk láttára szenved érettünk bűnösökért, és hal kínhalált. Lélekemelő volt a film végén a nézőtér mélységes csöndje is, sokan sírtak, alig-alig jöttek ki néhányan a vetítés után megrendültség nélkül. Az írástudatlanoknak a régebbi korokban templomi képek mutatták be az evangéliumot. A mi korunkban ismét a kép, a mozgókép hozta közel az emberekhez az örömhírt olyan erővel, hogy a filmet sokan úgy emlegették, mint Gibson evangéliumát. Jézus Krisztus ismét “szupersztár” lett , és ennek köszönhetően az emberek között mindennapi téma lett Krisztus-, hit-, vallás. A film bemutatását a muzulmán országokban a hivatalos cenzúra engedélyezte, és ott is sikert aratott (a muzulmánok Jézust prófétájukként tisztelik, bár a keresztre feszítésében nem hisznek ). Ahol pedig a Passió bemutatását nem engedélyezi a hatalom (pl. Kuvait, Kína), ott a film kalózkópiákon terjed. S ami még bizton fájt a film profi, megélhetési ellenzőinek az az anyagi siker: a Passió a pénztárakban is aratott.
A film hitből született és hitvallás lett. Alkotóit nem rendítették meg sem a nehézségek, sem az ellenséges körülmények, és végig kitartottak. „Ez a film nem szól másról, mint a szeretetről, az áldozatról, a megbocsátásról és a reményről. Ilyen egyszerű” – összegezte a film (és egyben életünk) lényegét a Jézust alakító színész.
A Passió (The passion of the Christ, 2004):
színes, feliratos, amerikai filmdráma, 127 perc
Az Oscar-díjas Mel Gibson világsikerű filmje. Megrázó erővel jeleníti meg Jézus Krisztus utolsó tizenkét óráját. Az emberiség legnagyobb hatású történetének feldolgozása nagyszerű és megalkuvást nem ismerő filmalkotás. Lenyűgöző képi világa és Jim Caviezel ihletett alakítása teszi A Passiót egy olyan mesterművé, amelyet kötelező megnézni.
Forrás: Dr. Lelik Ferenc Gábor – A Passió kálváriája (Péter-Pál útján 94.szám, 2004. május)
# Kiadója: a Szentendrei Keresztelő Szt. János Egyházközség
Illusztráció: A Passió (The Passion of the Christ, 2004)
# Philippe Antonello; Marquis Films Ltd. / Icon Distribution Inc. / Budapest Film Zrt.
