Szent II. János Pál pápa – a családok, a katolikus ifjúság, a Krakkói főegyházmegye és a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó védőszentje – születésének centenáriumát ünnepeljük. Képgalériával elevenítjük fel életét és misszióját.
6.
→ I. János Pál halála után, 58 éves korában, 1978. október 16-án választották pápává. Elődei iránti tiszteletből a II. János Pál nevet választotta. Október 22-én, a Szent Péter téren mutatta be székfoglaló szentmiséjét. Homíliájában hangzott el a híres „Ne féljetek!” felszólítás. II. János Pál volt a 264. az egyházfők sorában; 455 év óta az első nem olasz pápa, az első szláv pápa. Közel 27 éves pontifikátusa az egyik leghosszabb a történelemben.
7.
→ Péteri szolgálatát fáradhatatlan missziós lelkülettel végezte: 104 apostoli utazást tett Olaszországon kívül, Olaszországon belül pedig 146-ot. Róma püspökeként az örök város szinte összes plébániáját meglátogatta.
8.
→ Hazánkban kétszer; 1991 nyarán és 1996 őszén tett látogatást. A képen a győri ipari parkban, mintegy 150 ezer hívő jelenlétében mutatott be szentmisét 1996. szeptember 7-én.
9.
→ Több mint húsz alkalommal próbáltak az életére törni. 1981. május 13-án, a Fatimai Szűzanya megjelenésének emléknapján audienciát tartott a Szent Péter téren összegyűlt több ezer hívő előtt, amikor a kurd Mehmet Ali Ağca sikerrel sebesítette meg a fegyverével. Négy golyó találta el, rendkívül súlyos sérüléseket szenvedett. Nagyon sok (mintegy három és fél liternyi) vért vesztett. Öt órán át tartó életmentő műtétet végeztek rajta, amely után Francesco Crucitti professzor kijelentette, hogy száz esetből 99-ben halálos lett volna ez az eset; „valóságos csoda történt”! A golyó nem ért egyetlen létfontosságú szervet sem, sem a gerincet, sem a verőérrendszert, sem idegeket.
10.
→ Kórházi lábadozása alatt a Szentatya magához kérette a fatimai harmadik titkot tartalmazó borítékot, melynek tartalmát a nyilvánosság majd csak jóval később, 2000-ben ismerhette meg:
„Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek, láttunk egy fehérbe öltözött püspököt, akiről úgy gondoltuk, ő a Szentatya. Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna. A Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért. Fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt. Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők.”
