Az emberi lélek is sebezhető, de leggyakrabban úgy keres sebére gyógyulást, hogy elégtételt vesz az őt ért sérelemért. Ha megbántanak, duzzogok, ha erélyesen szólnak rám, visszaszólok, ha megütnek, visszaütök, hogy helyreálljon az egyensúlyi állapot. Nyugalmat mégsem talál a lelkem.
Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű. [Zak 9,9-10; Róm 8,9.11-13; Mt 11,25-30]
Elmélkedés
„Íme, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jön, szamár hátán, szamárnak csikaján.”
A győzedelmes Isten Fia nemcsak Jeruzsálembe vonult be szelíden és alázatosan, hanem titokzatos módon a mai szentmisén is bevonul az Egyház ünneplő közösségébe az átváltoztatás csendjében, melyet megelőzött az ujjongó ének: „Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsanna a magasságban!”, majd eljön hozzám a szentáldozás pillanatában, hogy szelídségében és alázatában: isteni életében részesítsen engem.
Édes uralmát kiterjeszti rám, akit újra és újra a test szerinti élet öntörvényűsége kísért, áttetszővé és békességének hordozójává tesz. A szent, erős és halhatatlan Isten szelídsége abban nyilvánult meg, hogy sebezhetővé vált, amikor szabad akaratot adott teremtményének, s amikor elküldte és kiszolgáltatta neki szent Fiát. Ezért Jézus szájából a kijelentés, hogy „szelíd vagyok és alázatos szívű”, nem csupán emberi tulajdonságára vonatkozik, hanem az isteni lényeg kinyilatkoztatása. Az emberi lélek is sebezhető, de leggyakrabban úgy keres sebére gyógyulást, hogy elégtételt vesz az őt ért sérelemért. Ha megbántanak, duzzogok, ha erélyesen szólnak rám, visszaszólok, ha megütnek, visszaütök, hogy helyreálljon az egyensúlyi állapot. Nyugalmat mégsem talál a lelkem. Legfeljebb rövid ideig élvezi a másikon aratott diadal mámorító érzését, de zavart és nyugtalan marad. „Nyugalmat talál lelketek.” Egészen másfajta nyugalom az, amelyről Jézus beszél, mint igazságérzetünk pillanatnyi kielégülése. Nem is érhető el folytonos kompenzációval, hanem csak úgy, ha vállalom azt az olykor már-már kibírhatatlan feszültséget, mely abból fakad, hogy megválaszolatlanul hagyom az engem ért sérelmet. Ez a test szerinti élet elutasítása és a lélek szerinti élet vállalása: ahelyett, hogy visszavágnék – fizikailag vagy szellemileg –, lemondok az elégtételről és felkínálom a bocsánatot.
Tanuljunk Jézustól! Nemcsak úgy, hogy megpróbáljuk utánozni őt, hanem még inkább azzal, hogy belőle élve engedjük megvalósulni magunkban az ő szelíd és alázatos uralmát, a Lélek szerinti életet.
Imádság
Urunk és Mesterünk, Jézus Krisztus! Akaratodat, mondanivalódat, üzenetedet szelíden közlöd velünk. Nem kényszerítesz minket semmire, hanem azt kéred, hogy szabadon elfogadjuk törvényeidet, amelyek földi boldogságunkat és örök üdvösségünket egyaránt szolgálják. Mennyi jóság, barátság, rokonszenv fedezhető fel szavaidban. Mennyi megértést, elfogadást tanúsítasz a bűnösök, a gyengék iránt. Milyen türelemmel várod, hogy megértsünk téged. Segíts minket, hogy egyre jobban megismerjük és megértsük tanításodat, és amit megértettünk, azt meg is valósítsuk.
Forrás: Barsi Balázs atya (Magasság és mélység) | Horváth István Sándor (Evangélium365)
Kép: Facebook
