Ha folyton a kiskapukat keresed – hogy mentesülj a felelősség alól –, sosem leszel felnőtt, lelkileg sem. Ha bűn vagy kísértés környékez, csak az a megoldás: maradj hűséges vállalt feladataidhoz! Tarts ki következetesen az értékek, elvek, meggyőződésed mellett, és végezd el becsületesen feladatodat.
Abban az időben Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” Mire ő Péterhez fordult: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!”
Azután így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint.” [Mt 16,21-27]
Elmélkedés
Maradj hűséges vállalt feladataidhoz!
Egyetlen alkalommal és senkire sem szólt rá olyan keményen Jézus, mint Péter apostolra az idézett igerészben. Mintha azt mondta volna, és ezt szó szerint is kell érteni: „Takarodj előlem! Mars a hátam mögé! Ne gördíts akadályt az utamba! Ne te akarj engem vezetni, hanem jöjj utánam.” Kemény lecke ez nemcsak Péternek és a többi apostolnak, hanem nekünk is, akik szívesen megúsznánk a szenvedést. Jólesően sütkéreznénk a Messiás társaságában, csak ne kellene szenvedni. Inkább Istent igazítjuk önző, haszonelvű, kényelemszerető elvárásainkhoz, mintsem hogy odahajlítsuk szívünket titokzatos, de szerető akaratához.
Miközben annyi mindenben próbálunk önigazolást keresni, Jézus szavai ma is úgy hatnak elnehezedett szívünkre és okoskodó értelmünkre, mint valami kijózanító hidegzuhany… Ellentmondást nem tűrően hasítanak lelkünkbe: „Takarodj!…” Jobban mondva: „Gyere és kövess engem!” „Ne a kibúvót keresd, hanem teljesítsd küldetésed!”
A kötelesség nem tűr halasztást. Ha bűn vagy kísértés környékez, csak ez a megoldás: maradj hűséges vállalt feladataidhoz! Tarts ki következetesen az értékek, elvek, meggyőződésed mellett, és végezd el becsületesen feladatodat. Ha undok egy ember, akkor is szeresd. Ha utálod a munkát, ha húznád-halasztanád a határidőt, vágj neki, és tedd meg, amit tenned kell. Mert ha folyton a kiskapukat keresed – hogy mentesülj a felelősség alól –, sosem leszel felnőtt, lelkileg sem. És soha nem tapasztalod meg a szenvedés embert próbáló, a szeretet mindent legyőző erejét. Ellenkezéseddel botránykő vagy, útjába állsz Jézusnak, és a sátánt szolgálod. Ezért ilyen kemény Péterrel szemben.
A szenvedés misztériumára csak Isten tudja a választ. Jézus sem magyarázta meg, hanem magára vette és így szabadított meg. Ő is átment a szenvedés kohóján, a halálén is. Alámerült benne és harmadnapi feltámadásával megváltott minket. Ahonnan a halál származott, onnan támadt az élet. Emberileg is tapasztaljuk, hogy csak szenvedve lehet szeretni, és sokan szenvednek értünk-miattunk is. Szeretni fáj, de muszáj… Isten szeretete sem akadályozza meg a szenvedést, nem szünteti meg azt, de megváltoztatja az „előjelét”. A kagyló fájdalma igazgyönggyé csiszolja a kavicsot. Ha a szenvedés próbáját kiálltuk, üdvösségünket nyertük el. Az utolsó szó nem a nagypénteké, hanem a húsvété.
Nem vagyunk fatalisták, nem keressük a szenvedést. Nem is kell „tolakodnunk” a kereszt után, hanem amikor szinte elbírhatatlan súllyal nehezedik ránk – legyen az egészség elvesztése, magány, emberi kapcsolataink megromlása, az elkötelezettség hiánya, testi-lelki fájdalmak, szeretteink halála, irigységből-hatalomvágyból fakadó igazságtalanságok és mérhetetlen szenvedések… s még ki tudja, hányféle fájdalom –, akkor kell helytállnunk hűségesen, akkor kell azt krisztusi lelkülettel fogadnunk. Jézus nyomában életünk így valóságos prédikáció lesz a világ előtt, a világért.
Imádság
Jézusom kérünk, segíts, hogy a Te erőddel vegyük vállunkra keresztünket – életünk minden pillanatában. Soha ne felejtsük el, hogy Téged a földön, a kereszten találunk meg. Te elválaszthatatlan vagy ebben a világban a kereszttől. Kérünk, add, hogy a keresztben Téged szeressünk, és magasztaljunk azért, hogy a mi keresztünket, amelyet Tőled kaptunk, a Te isteni bölcsességed és szereteted alkotta meg, hogy ezáltal az örök üdvösségre vezessen bennünket.
Forrás: 1. Sebestyén Péter (Peterpater.com) 2. ShoeShine
Kép: 1. Kevin Carden / GoodSalt 2. n.a.
