Életünk kulcskérdése: ki nekem Jézus? Forradalmár, szupersztár, csodarabbi? Filléres szentképek rózsaarcú, bájos Jézuskája? Vallási guru? Templomok főszereplője, akitől csodát várunk, ha bajba kerülünk? Mitikus figura, lelki ajzószer hívőknek és hitetleneknek? Pusztán egy vallásalapító a sok közül? Vagy Jézus a Krisztus?…
Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás. [Mt 16,13-20]
Elmélkedés
Hát ti mit mondtok, ki vagyok?
Bizonyára az apostolokban is gyakran felmerült a kérdés: ki ez az ember, aki Isten nevében szól a világhoz? Honnan van bátorsága, joga így beszélni? Csak lassan tudatosulhatott bennük: mesterük az ószövetségi ígéreteket beteljesítő Messiás. De ezt nemigen merték kimondani. Szent Máté megfogalmazásában Jézus egy pogányok lakta helyen, Fülöp Cezáreájának vidékén készít közvélemény-kutatást, tudakolva, hogy kinek tartják őt az emberek. A közhelyeken túllépve azonban nekik szegezi a kérdést: hát ti kinek tartotok engem? Ekkor válaszol Péter a többiek nevében, az egyház első hitvallását fogalmazva meg: te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia! Annyira jelentőségteljes Péter vallomása, hogy Jézus számára nyilvánvaló, ezt az Atya súgta meg neki. Péter tehát nyitott és kész befogadni Istent. Így kapja meg mesterétől az új névvel járó megbízást, a kulcsok hatalmát, hogy Krisztus majd erre a sziklaalapra építse egyházát.
Életünk kulcskérdése: ki nekem Jézus? Forradalmár, szupersztár, csodarabbi? Filléres szentképek rózsaarcú, bájos Jézuskája? Vallási nagyfőnök, guru? Keresztutak és templomok főszereplője, akit csodálunk, akitől csodát várunk, ha bajba kerülünk? Mitikus figura, lelki ajzószer hívőknek és hitetleneknek? Pusztán egy vallásalapító a sok közül? Vagy Jézus a Krisztus?…
Előbb-utóbb ez a kérdés személyessé válik, és személyes választ kell adnunk rá. Nem a tudásunkra, a vélekedésünkre, tanulmányaink alapján kialakult véleményünkre kíváncsi. És nem az érdekli őt, hogy mit mondanak mások. Személyesen én kinek tartom? Ki ő nekem? Megtelnek-e tartalommal a hitvallás szövegei, amikor minden vasárnap „felmondom” a templomban? Tulajdonképpen ma is attól függ, hogy egyáltalán keresztény-e valaki, hogy kinek tartja Krisztust.
Péter megvallotta, mert tele volt a szíve szeretettel, ragaszkodással. Hagyta, hogy az előítéleteken túl maga Isten nyissa meg szívét és világosítsa meg/fel… Péter közösségén keresztül, a Lélek segítségével nekem is megadatik, hogy megszülessen bennem a hívő felismerés. Nekem is csak akkor van örök életem, ha Jézust Isten Fiának tartom. Nem válogatok tanításai közül, nem valami kellemes „lelki” koktélt keverek abból, ami nekem tetszik, a többit meg eldobom, hanem mindenestül vállalom a beléje vetett hit kockázatát, és elfogadom őt személyes megváltómnak.
A keresztény élete állandó megtérés. Gondolkodását, szavait, tetteit, érdeklődését folyton Krisztushoz igazítja, hitét belőle táplálja, döntéseiben tőle kér tanácsot. A Jézus kérdésére feltett személyes válaszunkat nem kell eltitkolnunk, szégyellnünk. Inkább mutassuk meg egyénileg és közösen is, mit, mennyit jelent ő nekünk. Szent Péter és a többiek nemcsak szavukkal vallották meg, hanem a vértanúságig is elmentek Krisztusért.
Jézusom, te vagy a Krisztus, a felkent, a megváltó, az élő istenember, akit nemcsak a túlvilágon lehet „nagyon bírni”, hanem már itt velem vagy! Te vagy az élet, az élet! Akivel és akiből élek!
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te Simont, az egyszerű halászt Péternek, azaz sziklának nevezted el. Az új név azt jelezte számára, hogy új feladatot, küldetést kapott tőled. Ennek teljesítésére nem emberi képességei, hanem a te megújító segítséged tette őt alkalmassá. Neki adtad a mennyek országa kulcsait, az Egyház kulcsait. Segítsd minden korban a pápát, hogy ajtót nyisson az emberek számára az üdvösség felé!
Forrás: 1. Sebestyén Péter (Peterpater.com) 2. Horváth István Sándor (Evangélium365)
Kép: IEC2020
