Jézus egyházán keresztül minden idők emberének csodálatos kenyeret ad. Nem jelképes – valóságos táplálékot nyújt. Ha esszük az életet adó kenyeret, sokkal kevesebb bajunk lesz magunkkal, másokkal. Ráébredünk, hogy a mindennapi kenyér nem annyira munkánk gyümölcse, mint inkább Krisztus ajándéka.
Abban az időben: amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: „Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk.” Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!” Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket. [Mt 14,13-21]
Elmélkedés
Csodálatos kenyér
A kenyérszaporítás csodája mintegy előkészíti az Oltáriszentség szerzését, az utolsó vacsora eseményeit. Amolyan előmise, kísérleti jelleggel. Az Eucharisztia alapítására, az apostolok első áldozására még nem értek meg a dolgok… A Mester isteni pedagógiájával lassan tér a tárgyra. Minden elméleti okoskodás nélkül mintegy „eljátssza” nekik a későbbi szentmisét, hogy később övéi majd könnyebben felismerjék és belekapcsolódjanak. Nem egy show-műsor, nem egy laza hétvégi piknik, hanem átváltozás szemtanúi a jelenlevők. Rögtönzött liturgia részesei, ahol a nép rendben letelepedik, középütt ő van, körülötte az apostolok, tágabb körben a nép. Ünnepélyes hálaadás, áldás követezik, majd elhangzik a megbízás: Ti adjatok nekik enni. Az apostolok még csak nem is sejtik, mi lesz ebből…
A minőségi átváltozás („ez az én testem”) majd csak az utolsó vacsorán és az emmauszi tanítványok szeme láttára lesz teljessé. Ez a kegyelmi asztalterítés folytatódik a világ végéig. Jézus egyházán keresztül minden idők emberének csodálatos kenyeret ad. Ma is, engem is kínál teste kenyerével. Nem jelképes – valóságos táplálékot nyújt. Éhezem utána? A mindennapi kenyérharc miről szól életemben: anyagiak gyűjtése, vagy ő az igazi megélhetés?
Azt mondják, minden ízlés dolga, a konyhában is… Ízlés és ízlelés. Ízleltem már Isten jóságát és végtelen szeretetét? Ha belekóstolok, az ő szeretetének, velem létének édessége minden más tápláléknál összehasonlíthatatlanul édesebb lesz. Ha őt eszem, belőle élek, egyre inkább lelki emberré válok, akinek már nem a hasa lesz az istene, hanem a gyomornál messze mélyebben tetten érhető éhség jelentkezik lelkem mélyén – utána.
Krisztus testét nem fogyasztjuk, számára nem fogyasztók vagyunk, nem azért esszük, hogy fogyjon… Azért táplálkozunk vele, hogy örök életünk legyen. A kenyérszaporítás csodája pedig a kezünk között ismétlődik meg, amikor lelkünk éhségét általa csillapítottuk. Ige és kenyér egyforma, egyenrangú táplálékká lesz, a családi asztal ünnepi eseménnyé magasztosul, kicsinyhitűekből nagylelkű adakozókká válunk, akik más éhezőket is jóllakatnak. Ha megérezzük már most a mennyei lakoma előízét, ha esszük a tápláló és életet adó kenyeret, sokkal kevesebb bajunk lesz magunkkal és a többiekkel. Ráébredünk arra, hogy a mindennapi kenyér nem annyira munkánk gyümölcse, mint inkább a kenyérszaporító isteni Mester ajándéka.
Imádság
Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!
Forrás: 1. Sebestyén Péter (Peterpater.com) 2. Horváth István Sándor (Evangélium365)
Kép: n.a. (internet)