„Ne féljetek!” – a húsvét örömhíre azt mutatja, hogy a földi halállal nincs mindennek vége, hogy ez a nagyszerű világmindenség, amely egyszerre örvendetes és jóindulatú, de egyszerre komornak és kegyetlennek is látszik, nem egy értelmetlen gépezet csupán, hanem a minket szerető Istennek az alkotása.
Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.” Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között. [Mt 28,8-15]
Elmélkedés
Erdő Péter bíboros, prímás elmélkedése (2020. április 13.)
A húsvétot követő napokban, húsvét nyolcadában az Egyház a feltámadás titkát elmélkedik át. Húsvéthétfőn az asszonyok találkoznak az evangéliumi szakasz (Mt 28,8-15) szerint a feltámadt Krisztussal, még pedig ahogy a sírtól visszatérnek, és a tanítványokhoz akarnak menni, máris elérjük lép Jézus, üdvözli őket: „Üdv nektek!” – mondja, de aztán rögtön hozzáteszi: „Ne féljetek!” (vö. Mt 28.9-10). A félelem és a félelem elűzése alapvető motívum a feltámadás történetében. Márk evangéliumában Krisztus sírjában az angyal mondja azt a kenet hozó asszonyoknak hogy „Ne féljetek!” (Mk 16,6), itt maga Jézus szól így az asszonyokhoz.
De miért, mi az oka ennek a félelemnek? Ha az ember magánál sokkal nagyobb hatalommal találkozik, akkor önkéntelenül eltölti a félelem. Így vagyunk ezzel, ha a természet elemi erőivel találkozunk, főleg a katasztrófák idején. Egy földrengés, egy vulkánkitörés, egy árvíz, egy cunami mindenképpen félelmet kelt az emberben, de sokszor a biológiai katasztrófák is, egy-egy nagy járvány például joggal kelt félelmet az emberek szívében. Mégis a félelemnek vannak emberi okai is: néha a világi hatalom, néha gonosz emberek, néha a háborúk ugyancsak meghaladják az egyes ember erejét.
De van a Bibliában egy másfajta félelem is. Ez pedig akkor jelentkezik – és sokkal nagyobb, mint az összes eddig felsoroltak –, amikor az ember magának Istennek a hatalmával találkozik. Mózes az égő csipkebokorban megretten, amikor találkozik az Úrral. Hasonlóképpen az Ószövetség lapjain sokszor van szó arról, hogy helyes magatartás félni az Urat, hiszen mindenható, hiszen Ő a leghatalmasabb. Még az Újszövetségben is, még Jézus tanításában is előfordul ez, például, amikor azt mondja, hogy „ne azoktól féljetek, akik megölik a testet, hanem attól féljetek, aki a lelket is a kárhozatba tudja taszítani” (vö. Mt 10,28).
Való igaz és helyes magatartás, ha eltölt bennünket Isten végtelenségével szemben egyfajta – úgyis mondják ezt, hogy üdvös – félelem. Jézus itt mégis azt mondja, hogy „Ne féljetek!” Igen, mert Istennek ez a végtelen hatalma emberszerető hatalom, Ő végül is jót akar nekünk. De a világ történetéből ez látszik? Valamiképpen igen, hiszen élünk, létezünk, megvan az emberiség, a kultúránk fennmaradt mindezidáig. Ugyanakkor rengeteg szenvedés is van az ember életében, és végül mindenkinek a földi élete a halállal végződik. Azt mondja Jézus mégis, hogy „Ne féljetek!”, mert a húsvét örömhíre azt mutatja, hogy a földi halállal nincs mindennek vége, hogy ez a nagyszerű világmindenség, amely egyszerre örvendetes és jóindulatú, de egyszerre komornak és kegyetlennek is látszik, nem egy értelmetlen gépezet csupán, hanem a minket szerető Istennek az alkotása.
Isten bennünket, embereket a halál után is örök életre és örök boldogságra hív. Erről tett tanúságot Krisztus feltámadásával. Krisztus feltámadása a mi örök életünk ígérete.
Imádság
Megdicsőült Urunk Jézus, add kegyelmedet, hogy a Veled való húsvéti találkozás új irányt, célt, lendületet adjon életünknek. Segíts kilépnünk az álmos közömbösségből, az alacsony érdekek megvesztegethető kiszolgálóinak sorából, és tedd készségessé szívünket, hogy az élet jó hírét, a feltámadás örömét és békéjét továbbadjuk mindazoknak, akikhez küldesz bennünket.
Forrás és fotó: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Ima: Barsi Balázs atya (Magasság és mélység)
