Mondhatjuk, hogy az emberiség történetének a legszebb pillanata az, amikor Isten Fia megszületik erre a világra. Kitüntetett nap, igazi ünnep számunkra.
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” [Lk 1,39-45]
Elmélkedés
Az ünnep az örökkévalóság része
Ma, advent 4. vasárnapján arról olvasunk az evangéliumban, hogy a gyermeket váró Mária meglátogatja rokonát, Erzsébetet, aki szintén új embernek adhat életet hamarosan. Néhány nap múlva itt a karácsony, Jézus születésének ünnepe. Ha valaha készítenének arról felmérést, hogy kik és milyen élethelyzetre vonatkozóan mondják azt, hogy „Életem legszebb pillanata volt!”, akkor az első helyre minden bizonnyal az édesanyák élménybeszámolója kerülne a gyermekük születésének öröméről. Jézus édesanyja, Szűz Mária is elmondhatta egykor, hogy az ő életének a legszebb pillanata az volt, amikor világra hozta fiát. Mondhatjuk, hogy az emberiség történetének a legszebb pillanata az, amikor Isten Fia megszületik erre a világra. Kitüntetett nap, igazi ünnep számunkra, amikor Megváltónk születésére emlékezünk. Az ünnep előtti készülődés felgyorsítja napjainkat, teendőink alig férnek bele az időnkbe. Az ünnepre érdemes lassítanunk, elcsendesednünk, hogy észrevegyük: szinte megáll az idő. Az ünnepen – legalább egy napig – megérezheted az örökkévalóságot.
Imádság
Istenünk, irgalmas Atyánk! A karácsony közeledtével fokozódik bennünk a nyugtalanság, az izgalom. Szeretnénk néha lassítani az adventi napokat, máskor pedig siettetnénk az ünnep érkezését. Amikor majd végre elkezdünk ünnepelni, rögtön szeretnénk megállítani az időt, hogy az ünnep ne érjen véget, a karácsony tartson tovább és az a béke, nyugalom és öröm ne csak néhány napig, hanem egész éven keresztül tartson. Istenünk, köszönjük, hogy velünk vagy földi életünk éveiben, évtizedeiben, és köszönjük, hogy az örökkévalóságba hívsz minket. Irgalmad vezessen a te Fiadhoz, a betlehemi Gyermekhez!
Forrás: Horváth István Sándor (Evangélium365)
Illusztráció: Pixabay