📸 Harmadikosok elsőáldozása Bükön

Május 21-én került sor hívő közösségünk nagy örömére harmadikos büki hittanosaink elsőáldozására, a szentségi Jézussal való első találkozásukra.

Elsőáldozás, Bük (2022. május 21.)

Fotó: Herr Péter © Bárfotó

A szentáldozás jelentősége

A szentáldozásban átadjuk emberségünket, és Krisztus istenségét kapjuk cserébe. Odaadjuk az időnket, s ő megajándékoz örökkévalóságával. Letesszük bűnünket, meghalunk a bűnnek, s ő megajándékoz kegyelmével. Lemondunk önakaratunkról, és befogadjuk az isteni akaratot. Lemondunk múló ragaszkodásokról, s ő magát a szeretet lángját, a szentáldozásban történő egyesülést adja cserébe.

Az Oltáriszentség ablak az Ég és a föld között

A szentáldozás Krisztus életével, halálával és a titokzatos Test tagjaival egyesít minket. Egyesít Krisztus életével: a szentáldozásban történő egyesülés egyik csodálatos titka ez. Hogy megértsük, gondoljunk a természetre. Ha beszélni tudnának a földben található ásványok vagy a tavaszi napsugár, azt mondanák a növényeknek: „Ha nem táplálkoztok velünk, nem lesz élet bennetek.” A növények és füvek a mezőn, ha megszólalhatnának, azt súgnák az állatoknak: „Ha nem táplálkoztok velünk, nem lesz élet bennetek.” A növények és az állatok, ha beszélni tudnának, így szólnának hozzánk: „Ha nem táplálkoztok velünk, nem lesz élet bennetek.” A szentáldozásban pedig Krisztus mondja nekünk: „Ha nem táplálkoztok velem, nem lesz élet bennetek.”

Az átalakulás törvénye érvényesül: a vegyület növénnyé, a növény állattá, az állat emberré alakul, az ember pedig Krisztussá. Krisztus élete van immár bennünk. Ez a szerelem nagy pillanata: meghaltunk annak, ami alantas, és magasabb létrendbe léptünk.

A szentmisében Krisztus Urunk itt van az oltáron. Gondoljuk csak meg, milyen volna a templom, ha nem égne a tabernákulum melletti kis piros lámpa, amely Urunk szentségi jelenlét jelzi. Közösségi tér, imaterem volna csupán. Mintha az üres húsvéti sírnál állnánk, és az angyal annyit mondana: „nincs itt.” Urunk valóságos jelenlétének köszönhetően azonban az Oltáriszentség ablak az Ég és a föld között. A valóságos jelenlétnek köszönhetően kitekintünk az Égre, s az Ég letekint ránk…

(Részletek Fulton J. Sheen érsek gondolataiból: link)


Köszönöm, Uram

Köszönöm, Uram,
köszönöm ezt a szép napot,
hogy itt állhatok, hol az oltár,
s Jézus szeme ránk ragyog.

Köszönöm, jó tanítóink,
s Kedvesnővér, Teneked
a melegséggel dédelgető szíveket.

Köszönöm, hogy nevelgettél,
intelmekkel segítettél.
Tudásod mind nekünk adtad,
vele a múltat, a holnapot!

Most, hogy az Úr első ízben
látogatja szívemet, s
a Szent Ostyában egyesülve
átöleli testemet,
hálát kiáltok az égre,
áldást kérek Teneked, s
mindazoknak, kik a hitre,
Isten megismerésére,
egymás iránti szeretetre,
szüleink tiszteletére,
szép hazánk becsülésére
tanítják a gyermeket.

Kérek áldást önmagunknak,
hisz lelkünk tiszta, bűntelen…
Segíts, Uram, hozzá mindig,
mint ezen a szép ünnepen!

(Bősze Éva: Elsőáldozási imám)

 

Fényképek a büki elsőáldozásról:


📸 Herr Péter © Bárfotó